New Music Friday REFRESHER-módra: a Playback Péntekben ismét a hét legizgalmasabb könnyűzenei megjelenéseit gyűjtöttük össze, ezúttal három lemezt és néhány dalt hoztunk nektek, hogy jól induljon a hétvége.
Albumok
Vampire Weekend: Only God Was Above Us
18 éve indult a Vampire Weekend története, de még csak ötödik nagylemezükkel jelentkeznek Ezra Koenigék, akikről mondhatjuk, hogy a legutóbbi évtized egyik legfontosabb indie-zenekara. Az Only God Was Above Us tényleg úgy szólal meg, mintha az alkotója csak Istentől, a szeretteitől és önmagától nem függetlenítené el magát. Ez a banda eddigi legönreflexívebb albuma, amelyen visszacseng minden, amit az elmúlt közel két évtizedben csináltak, miközben végig meghatározza a fényes, meditatív hangulat, ami a Vampire Weekendet egyedivé teszi. Ahogy a Pitchfork fogalmaz méltató kritikájában, a zenekar „egy önmitológiai utazásra indul a régi hangok, régi törzshelyek és régi városok között, hogy valami újat találjon bennük“. És mindezt anélkül teszik, hogy a kiégés húrja akár egy percre is megrezdülne.
Mount Kimbie: The Sunset Violent
2008-ban még duóként indult a Mount Kimbie elektronikus zenei projekt. Kai Campos és Dominic Maker a karrierjük során a future garage-től a dupstepig elég sok műfajhoz hozzányúlt, de úgy tűnik, zenekarrá bővülve (tavaly jelentették be, hogy hivatalos tagként csatlakozik hozzájuk Andrea Balency-Béarn énekes, illetve Marc Pell dobos) sokkal közelebb araszoltak a rockzenéhez. The Sunset Violent című új lemezükön az élő dob dominál, rengetegszer csendül fel gitár, és a húzás is inkább a posztpunk/posztrock stílusokat idézi. Természetesen nem maradhat(nak) el a kötelező King Krule-közreműködés(ek) sem, aki nagyon hasonló hangzásból érkezik, és már többször dolgozott a Mount Kimbie-vel. Az ősszel az Akvában koncertező zenész mellett azonban nincsenek featek, habár gyakran feltöltik a lemezeiket sztárközreműködőkkel, a zenekarrá bővülő egykori duó ezúttal önmagában áll meg a lábán.
Máklikőr: Ennél pompásabb nem lehet
Három év munkája sűrűsödik hét dalba a Máklikőr első albumán, amelyen Egyedi Péter segítette a zenekart producerként. Az Ennél pompásabb nem lehet ennél sokszínűbb sem lehetne, ugyanis a fúvósszekcióval kibővülő banda a lemez elején világzenei irányokba mozog, a – nem műfaji értelemben véve – mulatós számok után a lemez felénél pedig inkább az angolszász gitárzene és a magyar alter hatása fedezhető fel. A rövid, de velős anyag készítése során beállt a közös munka workflow-ja is a tagok között: „Újdonság volt, hogy a legtöbb dalt közösen fejtettük ki, nem a szerző által elképzelt változat a végleges. Így mind beletettük magunkat az összes dalba, együtt kerestük meg azok végleges formáját“ – fogalmaznak a hozzánk eljuttatott sajtóközleményben. Ez az élénk közös munka vissza is cseng az albumon, amelyet élőben is meghallgathatunk április 27-én az Akvában, a Fiúk előtt.
Dalok
Azahriah: Cipoe
A májusi tripla Puskásra készülve új dallal tért vissza Azahriah, aki a szám címében Budapest egyik legismertebb graffitiszignóját idézi meg, ezzel érzékletesen reflektálva az általa jól ismert külváros valóságára. A dalhoz Vitó Zsombor és Sas Márk készített ambiciózus klipet, amely a popsztár többi videójához hasonlóan látványosan high-effort anyag lett, benne egy vörös szőnyegen vonuló disznóval és a beatswitchet lekövető, éles fekete-fehérre váltással. Azahriah egyre nyíltabban politizál, ebben a dalban is vannak utalások a kormánypropagandára és annak egyik leghangosabb szócsövére, az Origóra. Ráadásul komoly statementtel zárul a szám: „megmentettem magamat, hát itt az idő másokat is". A kortárs magyar kultúra egyik legnagyobb hatású figurájától ezt a fajta küldetéstudatot nehéz volna nem méltatni.
Charli XCX: Club Classics / B2b
Aki ránézett már Charli XCX „kulturális mérföldkőként“ emlegetett Boiler Room-szettjére, annak ismerősen csengenek az énekesnő új dalai, amelyek a június 7-én érkező, Brat című albumán kapnak majd helyet. Az előadó az új nagylemezzel (ahogy Dua Lipa is) a rave-kultúrát ünnepli majd, ami jó időzítésnek tűnik, hiszen a brit elektronikus zene reneszánszát éli a mainstreamben. A friss dalok közül a producerek kiléte sem mindegy: mindkettőn dolgozott a PC Musicot vezető A.G. Cook, akihez a Club Classicson csatlakozott Charli XCX vőlegénye, a 1975-os George Daniel, míg a B2b-n a leginkább Weeknd-dalokból ismert francia producer, Gesaffelstein és az izraeli slágergyáros, Omer Fedi működött közre. Előbbi dalban említést érdemel az „I wanna dance to Sophie“ sor, amely a kísérleti popzene és a PC Music körüli holdudvar kiemelkedő alakjának, a 2021-ben elhunyt Sophie-nak állít emléket.
Blahalouisiana: Levegőnek ha nézel
Csak úgy sorjáznak az új dalok az április 12-én érkező új Blaha-lemezről. A Levegőnek ha nézel (amelynek címe szellemesen reflektál a zenekar korábbi, Testemnek ha engedem című slágerére) talán a legdallamosabb a Sötét villám eddigi single-jei közül. „A zenei ötlet egy téli sétán jött: eszembe jutott, hogy nemsokára jön a tavasz, szóval ideje készülni a napsütésre és a táncra. Szerettem volna egy olyan dalt a lemezen, aminek a szövege is könnyedebb a többihez képest, ezt említettem is Szajának” – mondja Jancsó Gábor dalszerző-basszeros, utalva a zenekar gitárosára és állandó szövegírójára, Szajkó Andrásra. A Blahalouisiana ötödik lemezét április 3-án, a megjelenés előtti héten az Akváriumban lehet majd meghallgatni a zenekarral együtt egy listening party keretében, április 25-én pedig ők nyitják a szezont a Budapest Parkban.
Franko: Szoboszlai
„Szerintem az albumon is tetten érhető, mennyi focis referenciát használok. Jött egy egyszerű sor, »sztorizik-Dominik«, és eszembe jutott, hogy ha már ennyi focis utalásom van, jó lenne már egy magyar focistáról is írni, elég jól is megy mostanában a válogatott, sok örömöt okoznak nekem, meg sokaknak még, és ha már válogatott, akkor nyilván Szoboszlai” – fogalmaz Franko, a Wavy rappere, aki a lemezbemutató koncertje előtt nekünk is nyilatkozott. Az új dalon Dan Pinto dolgozott producerként, és YungMatka készített hozzá night vision videóklipet. Franko legközelebb április 27-én lép majd fel, méghozzá a Budapest Park színpadán, A Rapgalaxis Őrzői vol.2. fellépőjeként.
Szlimmy: Meló/suli
Rendkívül személyes és rendkívül specifikus témájú dallal érkezett Szlimmy, aki szintén ott lesz az áprilisi Rapgalaxis Őrzői vol.2. fellépői között. „Az új dalom arról a bonyolult szituról szól, ami szerintem rengeteg ember életében megjelenik: van egy fontos kapcsolat, talán a legfontosabb az életben, viszont van ezek mellett egy karrier/szenvedély, amiért szintén hajtanod kell. Mennyi energiát szánsz rájuk? Hogyan súlyozod a perceidet? Ha az egyikre szánsz sokat, kifizetődhet, de a másiktól kell elvenned azokat. Nagy dilemmája ez a mérlegelés a hétköznapoknak, amit mostanra sikerült megszoknunk, de a dal írásakor még a kétségbe esett felemből ömlöttek az ilyen gondolatok“ – fogalmazott a rapper, aki Loki producerrel dolgozott együtt a dalon, sőt, még kedvesét, Patonai Pannát is bevonta az alkotásba, ugyanis ő vokálozik rajta, ezzel még személyesebbé téve a számot.
OIEE, Dom Beats, Nomé: Static
OIEE az egyik legmenőbb elektronikus zenei producer a budapesti undeground szcénában, ami annak is köszönhető, hogy ismerős ütemeket ötvöz váratlan megoldásokkal és soundokkal. Így van ez a Static esetében is, amiben a konvencionális four-on-the-floor ütemű dobokra Dom Beats fuvola- és szaxofonjátéka hoz egyedi hangszínt. Erre érkezett meg a berlini Nomé, aki rappelésben és éneklésben is magas színvonalat hoz, ennek hála a Static tényleg egy olyan dal, ami tőlünk nyugatra is ujjongást váltana ki a műfaj rajongóiból.
