Új év, újabb pollengazdag nőnap, amikor mémekkel, csoffadt vágott virággal és akciós bonbonnal adnak hálát a férfiak a nőknek a létezésükért. Másnap azonban mintha mi sem történt volna, a nők szava továbbra sem ér többet.
Ismét eljött a nemzetközi nőnap, amikor a férfiak kötelességtudóan, glitteres gifekkel és virágemojikkal tarkított üzenetekkel bombázzák női ismerőseiket és hozzátartozóikat. Egy napig a csapból is a nők csodás kitartása, természetfeletti teremtőereje és szépsége folyik. Persze néhány ártatlan mém is becsúszik arról, hogy a mosogatást kivételesen a mosogatógép is el tudja végezni, egy nap meg nem oszt, nem szoroz a porcicák sorsát illetően.
Ugyanis március 9-én minden visszaáll a normális kerékvágásba: munka után a férfiak feltett lábbal nézik a meccset vagy a Partizán legújabb eposzi hosszúságú műsorát, a nők pedig megbecsültségük zálogául kapott tulipánnal a szemük sarkában ismét felveszik a harcot a vízkővel és a szexizmussal. Hogy milyen bájos köszöntésekben volt része a magyar nőknek az elmúlt években, azt az alábbi válogatás mutatja be a legjobban:
Huszonnégy óra leforgása alatt a „gyengébbik nemet“ az élet értelmévé magasztaljuk, ám a jóból is megárt a sok, így a hálakörök lefutása után a hétköznapi szuperhősök ismét a háztartási alkalmazott, a kurva és az emancipunci gyűjtőfogalmak alá degradálódnak. Legalábbis életem eddigi 25 évében ezt tapasztaltam. Elöljáróban megjegyezném, hogy ezek a közvetlen környezetemben szerzett tapasztalataim, így a cikk erősen szubjektív. Viszont kellően rávilágít, hogy bár elsősorban a fővárosban kezd eluralkodni egy elfogadóbb légkör, az ország számos pontján ez nem jellemző.
Mitől nő a nő?
A magyar társadalom egyik legégetőbb, sokak szerint morális és egzisztenciális kérdése: milyen az igazi nő? Biológiai szempontból tágas, utódok kihordására alkalmas méhhel rendelkező, menstruáló személy, akinek petefészke megfelelő mennyiségű ösztrogén és progeszteron hormonokat termel. A beazonosítást megkönnyítendő 90 centiméteres mellbőség, azzal arányos, hívogatóan ringó csípő és egy barackot megszégyenítő formás fenék sem árt. Tehát a nőiesség periódusos rendszerének elég konkrét kategóriájáról beszélhetünk, és érdekes módon a „transzgendernappal“ uszító videók alatt 98 százalékában férfiak vitatkoznak arról, ki minősül valójában nőnek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Társadalmi nézőpontból azonban a leány, leányzó, lány, kislány, csaj, fiatalasszony, nőci, kanca, csajszi, csajos, hölgy, hölgyike, kisasszony, bakfis, nagysasszony, asszonyság és a szinonimaszótárban szereplő valamennyi megszólítás jóval szélesebb csoportot fed le, ám még így is jócskán van mibe belekötnünk. A nőiesség esszenciáját a fenti biológiai jellegek mellett a hosszú, dús hajkorona, a lenge szoknyák és a magassarkúk adnák, vagy elég a nagy műgonddal felkent no makeup-makeuppal deklarálnunk nőiességünket? Vagy elég megrebegtetnünk sokdimenziós szempilláinkat, hogy megüzenjük környezetünknek, nők vagyunk? Vagy a szaporítószerveinktől teljesen függetlenül választhatjuk meg a nemünket?
A szer: a szépségkultusz soha nem volt ennyire gyomorforgató, de ez az a vérben tocsogó feminista horror, amire régóta vágytunk
2024.10.9 11:53
A feminista gondolkodók és szociológusok nem véletlenül különítik el a biológiai nem (sex) és társadalmi nem (gender) kifejezésekkel. Előbbi az egészségügyi ellátásban, utóbbi pedig a hétköznapokban mérvadó, a két fogalom azonban a jelenlegi magyar közgondolkodásban nem igazán fér meg egymás mellett. Varga Judit volt igazságügyi miniszter 2021-ben a „valódi nők“ bátorságát méltatta, ez pedig szintén nem a társadalomtudományok elképzelését tükrözi, miszerint a nőiesség és a férfiasság egyaránt kultúránként eltérő, koronként változó társadalmi konstrukciók, tehát nem feltétlenül a kromoszómaszám határozza meg.
Mást jelentett nőnek lenni a pattintott kőkorban, a honfoglaláskor, a középkori Magyarországon vagy a vasfüggöny mögött töltött években, napjainkban pedig a nő megosztóan rugalmas, feminin és maszkulin vonásokat ötvöző jelenség lett.
Az apa férfi, az infláció pedig nő
A látszólag egyszerű kérdésre megannyi választ adhatunk, a helyes feleletről azonban eltérő elképzelései vannak a nőknek, a férfiaknak, a politikai és civil szervezeteknek egyaránt. Kásler Miklós egykori emberierőforrás-miniszter szerint „a családban és a társadalomban egyaránt elsősorban a nők testesítik meg a gyengédséget, törődést, gondoskodást, empátiát, szépséget, ezzel kiegészítve a férfit“, emellett a nemzet, a társadalom és a család szíve-lelkeként látják el a szükséges feladatokat.
A Magyar Református Egyház zsinati elnöki pozíciójáról nemrégiben lemondott Balog Zoltán mindenekelőtt az anyasággal vonja párhuzamba a nőiséget. Novák Katalin volt köztársasági elnök szerint „a nők és a férfiak hasonlóak és egyenlőek, de nem egyformák“, a nők legtöbbje „anya vagy egy adott ponton az lesz“, lényegi ismérvükként pedig a „szülés kiváltságát“ jelölte meg.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Úgy tűnik, a közéleti alakok egy részét megrészegítette a forrásvíz tisztaságúnak nem mondható csapvíz, esetleg a szmogos városi levegő miatt támadt némi fogalmi zavar. Nagymamám bölcs szavaival élve, „kissé összekeverték a szezont a faszommal“, így a nemi egyenlőséget szorgalmazó nemzetközi ünnep és az anyák napja közé egyenlőségjel került.
Elég „jó nő“ vagyok?
A kérdés nem esztétikai, hanem társadalmi szempontól értendő. A fentebb illusztrált értékrend szerint nőként csúfos kurdarcot vallottam. Igaz, fehér heteróként így is viszonylag jobb helyzetben tudhatom magam. Egyedülálló vagyok, az oltártól messzebb állok, mint Makó Jeruzsálemtől. Sőt, részemről a házasság nem a párkapcsolat legfelső szintje, a bizalom és szerelem megpecsételése, inkább egy szép, kortalan rítus, rengeteg praktikus következménnyel. Bár a családalapításhoz ideális, szülőképes korban vagyok, és az ehhez szükséges másodlagos nemi jellegek mindegyikével rendelkezem, mégsem kívánom bérbe adni a méhem kilenc hónapra. Elnézést, Miniszterelnök úr, de nincs bennem elég hazaszeretet, hogy tenyészkancává avassam magam, és ezen semmilyen családi adókedvezmény nem fog változtatni.
Mi is az a Gender Studies, amivel a kormány évek óta riogatja a magyar társadalmat? – Interjú Steve On Gender Studies kutatóval
2024.8.25 11:05
Őszintén szólva az anyai ösztönök inverze tombol bennem: egy kínkeservesen kicsíráztatott avokádót sem tudok életben tartani, olykor még önmagamat is nehezemre esik elnavigálni egy teljesen ismeretlen városban, nemhogy egy kiszolgáltatott gyereket az élet kátyús útjain.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Életem hátralévő részében gyerekzsivaj helyett, legyen az sírás-rívás vagy nevetés, szívesebben hallgatom Lana Del Rey-életművét, olykor még a saját gondolataimat is. Aranyos rugdalózók és kisujj méretű sportcipők helyett szívesebben válogatok a zöldségespultban a még össze nem trancsírozott paradicsomok között. Félretett pénzemből inkább megveszem majd a hőn áhított Vivienne Westwood-fűzőm, mint meg nem született fiam focicipőjét. Szülői találkozók helyett inkább túlóráznék, ha szenvedéllyel szeretem a hivatásom. A szülinapi zsúrok helyett szívesebben szervezem meg a több hónapos Ázsiai-körutat, amin talán a családomnak tekintett személy is részt vesz majd.
Summa summarum, nem hoznak lázba a gyerekek, ellenben egy vígan döcögő tacskó láttán olyan extázisba kerülök, hogy még a zebrán is elfelejtek szétnézni. (Ezúton is elnézést kérek minden sofőrtől, aki állatszeretetem miatt gondatlanságból elkövetett emberölésért letöltendő börtönéveit vizionálta a volán mögött.)
Az adóalap a szülőcsatornán keresztül érkezik
Gyerekkoromban még javában írtam leendő ikerlányaim és egy szem jövőbeli fiam lehetséges neveinek listáját. Húszéves korom körül ezt listát képzeletben kukába dobtam. Kételkedő barátaim egyre szajkózták, hogy a megfelelő emberrel majd meggondolom magam, volt olyan családtagom, aki egyenesen kijelentette, hogy beteg ember, aki nem akar gyereket. Volt partnerem, aki önzőnek bélyegzett, amiért nem akarom tovább örökíteni a génállományom. Megesett, hogy összeférhetetlen életcéljaink miatt jobbnak láttuk saját érdekünkben, ha létre sem jön a párkapcsolat. Nem volt egy kellemes beszélgetés, de legalább meg tudtuk őrizni a kölcsönös tiszteletet.
Ma már szégyenérzet nélkül ki merem jelenti, hogy nem tervezem beteljesíteni a női princípiumot, annak tudatában, hogy türelem, fészekrakó ösztön és kezdő óvodapedagógus gyermekek iránti lelkesedésének hiányában alkalmatlan vagyok az anyaságra. Viszont alig várom, hogy a jövőben anyukaként helytálló barátnőim bemutassák majd 10 órányi vajúdás után világra hozott porontyaikat, akire velem ellentétben egész életükben vágytak. Értelemszerűen nem ellenzem a gyerekvállalást, az adókedvezményért és a puszta külső nyomás miatti utódnemzést viszont igen.
Miért akarnak a fiatal lányok hirtelen háziasszonyok lenni? – A tradwife-trend meghódította a közösségi médiát
2024.8.2 14:03
Hány generációt nyomorítson még meg a saját családja, ahova nem szeretet, hanem a kötelességtudat, esetleg megfelelési kényszer szülte? Hány gyereknek kell szexuális ragadozókkal teli gyerekotthonokban felnőnie?
Ugyan sovány malac a vágtában, de haladunk a sikeres, karrierista nőeszmény elfogadása felé, a családanyaságtól ódzkodókat továbbra is fitymáló tekintettel jutalmazzák. Nemtől, kortól, származástól függetlenül bárki képes megkérdőjelezni a gyerektelen élet adta boldogságot, mivel a többségi társadalom továbbra is egy párkapcsolatban lévő pár és gyerekeik összességét fogadja el családként. Keresztény ország lévén pedig piros pont jár a házasságért, a heteronormativitásért pedig Kossuth-díj.
Reprezentáció?
Magyarország a rendszerváltás óta disszociatív személyiségzavarban szenved: próbál felkapaszkodni a progresszivitás vonatára, ugyanakkor makacs gyerekként ragaszkodik a tradicionális társadalmi értékrendhez, kezdve az avítt nemi normákkal. Egy ilyen rendszerben égető szükség lenne a nők jogainak hiteles, korszerű reprezentációjára, éppen ezért nem hiszek a kvótákban.
Valóban Magyarországon a legalacsonyabb a női parlamenti képviselők aránya egész Európában, de a jelenlegi rendszerben hitelesség helyett politikai hátsószándékokat szolgálna. Erre tökéletes példa Novák Katalin, akire sosem tudtam köztársasági elnökömként tekinteni, annál inkább a haladó szellemű, feminista álca mögé rejtett szolgalelkű sakkbábuként. Ez a bábu pedig odaadással lépegetett hátrafelé, menekülve a hagyományos családanya szerepet fenyegető démonoktól, melyek csak az ő fejében léteztek.
„Minden sikeres férfi mögött áll egy nő”
A politikát domináló háztűzőrző nőeszmény egészen sok mindent elárul arról, hogyan vélekedik, vagy épp hogyan szeretnék, hogy vélekedjen a magyar társadalom a nőkről. A „minden sikeres férfi mögött áll egy nő” életbölcsességnek eleget téve, a közszférából kiszorult nők maradjanak a színfalak mögött tevékenykedő karbantartók, hogy a közéletbe belépési engedéllyel rendelkező férfiak kiteljesedhessenek. Az erőteljes fellépés megengedett, csupán ne legyen túl feltűnő.
Kihaláshoz vezet, ha a nők több tiszteletet követelnek? – Az egyre terjedő 4B mozgalom alaposan beint az elnyomásnak
2024.6.18 19:44
Egy valóban elfogadó országban egyaránt helye van a hagyományos nemi szerepekkel önként azonosulni képes, a családfőként funkcionáló és a békés nonkomformista nőknek is.
Bár egészen progresszív gondolatok hangzottak el a környezetében lévő nemcsak kedves, de erős nőkről a miniszterelnök szájából – ennyi kétharmad után egyértelmű melyik kormányfőre gondolok –, a kantinban forgatott enyhén propagandisztikus videó tökéletesen rávilágít a nőnap álszentségére. Miután a konyhásnénik elnyerik éves jutalmukat egy szál nárcisz formájában, visszatérnek a pörköltszaftos konyhába, hogy újabb egy évig láthatatlanok maradjanak.
Jaj, cica, eszem azt a csöpp kis szád
A Budapesti Rendőr-főkapitányság pár évvel ezelőtti, bolondos statisztikai adatokkal megfűszerezett köszöntőjéből kiderült, hogy a női tevékenység nem merül ki a gyermeknevelésben. Olyan elképesztő dolgokra vagyunk képesek, mint a férfiaknál naponta átlagosan 13 ezer szóval többet fecsegni, és életünk során átlagosan egy évnek megfelelő időintervallumig vacillálni, mit vegyünk fel aznap.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mivel krónikus szófosásban szenvedek – szerintetek miért lettem újságíró? –, hatszor is képes vagyok reggel átöltözni, ezzel a felszínes sztereotípiával már jobban tudok azonosulni. Viszont a tanácstalanságot nem a szépérzékem, hanem a bennem lakozó Bear Grylls hívja elő. Mégis melyik ruhám kelti kevésbé azt a látszatot, hogy strichelni indulok? Évekig kísérletezgettem a tökéletes catcallinghárító outfitet, mindhiába.
Hogyan élősködik a patriarchátus és a kapitalizmus a nők testén? – Szubjektív vallomás a női létről a későkapitalizmusban
2024.5.15 19:08
Tiniéveim alatt úttörő felfedezést tettem: a smink csodákra képes. Hát még annak hiánya, már ami a biztonságérzetemet illeti. Azonban úgy tűnik, poszt-Covid társadalmunk ingerküszöbe olyan alacsony lett a hónapokig tartó izolációs hullámoktól, hogy még az én smink nélküli, megviselt vászontáskára hajazó, androgün arcom is képes beindítani az útépítőmunkások nyálelválasztását.
Néhány éve pedig különös dologra lettem figyelmes: egészen rövid, pixie fazonú hajam láttán sokkal kevesebb kamionsofőr érez késztetést arra, hogy egy „kinyalnálak” rikkantással vagy füttyszóval jutalmazza meg megjelenésem. Azonban mivel gyorsan nő a hajam, a genderfluid álca hamar köddé válik, így az este tízkor kifejezetten frusztráló, vesébe vájó tekintetek is visszatérnek.
Smash the Patriarchy?
A feminizmus irányzatonként változó vehemenciával bomlasztja az évszádok alatt kilométeres gyökeret eresztett patriarchális társadalmi berendezkedést az egyenlőség eléréséhez. Innen eredhet a félreértés, miszerint a nők egy férfiakat elnyomó matriarchális utópia megvalósításán munkálkodnak. Tény és való, efféle radikális eszméket valló feministák nagyon is léteznek, s bármennyire átérzem indulataikat, a nőuralom nem oldja meg a jelenlegi társadalmi problémákat, ahogy azt a Barbie-film és Naomi Alderman A hatalom című könyve is bemutatta.
@vintagetawni1 Enjoying privileges that other feminist fought for. And who else thinks they need to wash their hair #pickmegirl#internalizedmisogyny#toxicmasculinity#feminist#fyp♬ original sound - Tawni Michelle
Elképzelésem szerint, ha a feminizmus révbe ért, akkor bármelyik nő tanulhat ácsnak, ülhet vezérigazgatói székbe, és bármelyik férfi hordhat szoknyát, dolgozhat műkörmösként. Az elismerés nemcsak a szépségért, hanem a teljesítményért is járna, az állásinterjúkon pedig a szoknya hossza helyett a végzettség és a tapasztalat számítana.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Bármelyik nem válna felsőbbrendűvé, a végeredmény ugyanaz az elnyomó, visszaélésekkel teli rendszer lesz, melynek felszámolása már csak az internalizált szexizmusnak köszönhetően és az összetartó női sorsközösség hiányában lehetetlen.
A nők önmagukkal és nőtársaikkal szemben tanúsított szexista attitűdje megnyilvánulhat slut-shamingben, testszégyenítő és homofób megjegyzésekben is. Valószínűleg nem én vagyok a női nem egyetlen tagja, aki sokadik új kapcsolata miatt lekurvázott valakit, esetleg kéretlen kommentárt tett külsejére.
9 badass női karakter a világirodalomból, akik mellett a legtöbb férfi farka eltörpül
2024.3.7 20:20
Ne aggódjatok, a karma utolért. Nekem is bőven kijutott a degradáló kommentekből, melyeket éppen olyan természetesnek vettem, és elfogadtam, mint a levegővételt. Ebből kifolyólag sem magamért, sem a barátnőimért nem álltam ki, amikor egy-egy alkoholgőzös éjszakán visszaéltek az öntudatlan állapotunkkal.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Eltérő szellemi és fizikai képességeinkből fakadóan a teljes társadalmi és nemi egyenlőség csak akkor valósulna meg, ha azonos génállományú, műszaki precizitással gyártósoron összeszerelt lények alkotnák a társadalmat. Egy szép új világ születne, csak éppen kasztrendszer nélkül. Az emberiség istenkomplexusából fakadóan pedig ez csak idő kérdése.
Virágot a virágnak
Ironikus módon a nőjogok fontosságáról és a hangunk hallatásáról szóló napon senki sem kérdezi meg, mit szeretnénk nőnap alkalmából.
Íme a kéretlen felelet. Nem vágyok kivételes bánásmódra, csak arra, hogy emberszámba vegyenek. Egyenrangú félként azonos pozícióért azonos bérezést szeretnék. Ha főzök, azt lelkesedésből tegyem, ne kényszerből. Ha esemény utáni tablettára lenne szükségem, ne kelljen rimánkodnom az ügyeletes nőgyógyásznak, hogy két fekete Marlboro elszívása között hajlandó legyen kommentár nélkül receptet adni. Ne drogcsempészek rafináltságával kelljen kölcsönadnom egy tampont.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Egy olyan országban szeretnék élni, ahol bizonytalanságomban nem hagyják el a számat olyan poénok, hogy az esetleges nem kívánt terhességem esetén melyik barátomat kérjem meg, hogy lökjön le a lépcsőn, mert az abortuszhoz lassan miniszteri engedély kell. Ahol bármelyik napszakban, bármilyen ruhában sétálhatok egyedül az utcán anélkül, hogy a testi épségemért aggódnék. Ahol szexuális zaklatás, erőszak esetén a rendőr a „hagyd magad, és hamarabb túl leszel rajta“ típusú tanácsok helyett igazságot szolgáltat.
Nők vs. férfiak – Hol áll a nemek közötti egyenlőség az EU-ban, és hogy jutottunk idáig?
2023.12.22 17:51
Értékelném továbbá, ha nem találgatnák a szexuális orientációm túlméretezett zakóim, nyakkendőim és rövid hajam láttán. Örülnék, ha a közegészségügyben dolgozó nőgyógyásznál nem kéne amiatt aggódnom, vajon cserélt-e kesztyűt az előző beteg után, mert nincs elég készleten a kórházban. Jó lenne, ha a tízéves koruk óta anyaságról álmodozó barátnőimnek nem a kéne eladniuk mindkét veséjüket a dark weben, hogy megengedhessék gyerekeik minőségi oktatását az elmagánosodó oktatási rendszerben.
Félreértés ne essék, jól esik, amikor kinyitják előttem az ajtót. Udvariasnak és emberségesnek lenni sosem sértő. A „tudjuk le“ alapon ránk sózott, akciós szegfű helyett viszont sokkal jobban esne, ha a PMS nem hisztérikus neurózisként élne a köztudatban, és a halva született poénok helyett némi empátiával fordulnánk azok felé, akiknek minden hónapban úgy lüktet a méhe, mintha a komplett kiskunfélegyházai Padkaporos Táncegyüttes ugrálna rajta teljes erőből.
