A homeschooling töretlen népszerűségnek örvend külföldön, egyre inkább megkérdőjelezve az oktatási rendszer működését. Azonban – minden jó szándék ellenére – több sebből is vérzik a jelenség, ami disztópikus jövőt festhet elénk.
Honnan ered a homeschooling?
A homeschooling, vagyis az otthonoktatás bizonyos szempontból mindig is létezett. Nem fogunk hosszan barangolni a neveléstörténet sűrű erdejében, de annyit érdemes megjegyezni, hogy a családi háznál történő oktatásnak régi hagyománya van, gondoljunk csak például azokra az időkre, amikor a tehetősebb rétegek – például a nagybirtokosok – gyermekeik oktatására külön nevelőket és tanítókat fizettek. Nem pusztán az iskolától való jelentős fizikai távolság miatt, hanem azért is, hogy gyermekeiknek az elérhető legjobb alapot adhassák a sikeres előmenetelükhöz.
Később azonban a homeschooling mint a hagyományos iskolarendszer működésmódjával szembeni kritika látott napvilágot. Erre volt példa már a 19. és 20. század fordulójának környékén is, de a leghangsúlyosabb és nem mellesleg legradikálisabb kritikák a 70-es és a 80-as évek derekán érkeztek, amik már az iskolák felszámolását (deschooling) kezdeményezték.
A kritikák fókuszában egyrészt az állt, hogy az iskola működési elve diktatórikus, az ellenőrzésre és a fegyelmezésre épül, ami kiszolgáltatottá teszi a gyermeket. Másrészt azért kell megszüntetni az iskolákat, mert képtelen felszámolni azokat az egyenlőtlenségeket, amiket saját maga teremt meg a játékszabályai által. Ezek egyébként valós kritikák és problémák, de még visszatérünk rájuk.
Miért választják sokan ezt a képzési formát?
Bármilyen meglepő is, a kritikai pedagógiai elméletek terjedésével szemben sokkal egyszerűbb okai voltak annak, hogy a szülők az otthonoktatást tartották a legjobb megoldásnak a gyermekeik számára.
Egyrészt – a földrajzi távolságon túl – az egyik leggyakoribb narratíva az volt a szülők részéről, hogy az iskola nem tud kellően biztonságos és motiváló atmoszférát teremteni a gyerekek számára a tanuláshoz, míg a káros hatások és a bullying nagyon könnyen kizökkenthetik és demotiválhatják a diákokat.
Mi változott néhány hónap alatt az oktatásban? – Megnéztük, hogy mik voltak a kormány eddigi legfontosabb döntései
2026.9.1 10:13
Ami viszont ennél is gyakoribb indok volt, hogy a szülők nem pedagógiai, hanem ideológiai célból választják az otthonoktatást gyermekeiknek, mert szerintük az iskolában nem fogják megkapni a kereszténység vagy bármilyen más vallás értekeit, esetleg azt a világnézetet, amit a szülők szeretnének átadni.
Bár a képzési forma követelményrendszere és keretei országonként változnak, egyre több helyen nyílik lehetőség az otthonoktatásra. Hozzánk legközelebb például Csehországban vagy Svájcban, de továbbra is az Egyesült Államokban a legnépszerűbb, ahol az ilyen formában otthon tanulók száma 1985 és 2005 között 50 ezerről 2,1 millióra nőtt, ma pedig már közel 6 millió.
De mi a helyzet itthon?
A fogalom klasszikus értelmében itthon nincsen lehetőség otthonoktatásra. Nem szándékozunk Mária Teréziáig visszamenni, de a magyar oktatásról annyit mindenképp érdemes tudni, hogy az elmúlt 80 évben nem sokat változott – és ezzel valószínűleg nem mondunk újat senkinek.
Még a boldog békeidőket jelentő Rákosi-rendszerben felállt a 8+X osztályos struktúra, ahol kötelezővé vált az általános iskola elvégzése, ezután volt lehetőség a továbbtanulásra.
A világ még nem állt rájuk készen: 7 zseniális nő, akiket túl sokáig hagyott figyelmen kívül a történelem
2026.3.8 10:53
A rendszerváltozás után a 90-es években egyrészt történt egy-két finomhangolás (a fenntartók diverzifikálódása és a szerkezetváltó gimnáziumok miatt), valamint egyre fontosabbá vált az oktatás a szülők számára is.
Ekkor terjedt el szélesebb körben is a homeschoolinghoz legközelebb álló, nálunk engedélyezett magántanulói státusz, amit vagy egy szakértői bizottság vagy a szülők kezdeményezhettek – ahogy ez történt is a legtöbb esetben, és hasonlóan az amerikaiakhoz, itthon is a védelmező, inspiratív közeg, valamint a világnézet átadása jelent meg fő motivációként.
A státusz és a hozzáférés 2019-es szigorítása azonban kishíján ellehetetlenítette a szülőket, hiszen a magántanulói státuszkérelmek kötelezően hivatali vizsgálatok alá estek, majd 2020-tól az egyéni tanrend bevezetésének hatására szűkült azoknak a köre, akik a magántanulói formát választhatták – ami így leginkább azoknak van fenntartva, akik betegségük, kiemelkedő tanulmányi vagy sportteljesítményük miatt ilyenben részesülhetnek.
Miről árulkodik az otthonoktatás jelensége?
A homeschooling gyerekek fejlődésére gyakorolt hatását sok kutatás vizsgálta már, amik összességében mind arra jutottak, hogy a kognitív és pszichoszociális képességeket, illetve az eredményességet tekintve az otthonoktatás nemhogy nem káros, de még előnyt is jelent a kortársakhoz képest.
Itt azonban nagyon fontos megjegyezni valamit, ami magában foglalja a homeschoolingnak, illetve az „iskolátlanításnak” a kritikáját is. Azok a diákok, akik az otthoni körülmények között kiemelkedően teljesítettek, valószínűleg az iskolában is ugyanennyire eredményesek lennének. Sőt, fordítva is: akik az iskolában eredményesek, otthoni keretek között is jól teljesítenének, mert támogató és felkészült családi háttér van mögöttük, ami ezt lehetővé teszi.
Gondoljunk csak például a Covid időszakára: azok a gyerekek tudtak a legjobban megbirkózni a járvány adta nehézségekkel, akiknek a szülei kellő időt és tudást voltak képesek az oktatásukra szánni. Így bármennyire is jól hangzik a homeschooling programja, valójában csak azt erősíti, ami ellen az iskola létezését kritizáló elméletek nagy buzgón fellépnek:
Ahogy korábban utaltunk rá, az iskola mint szervezet (a magyar oktatási rendszerről pedig ne is beszéljünk) valóban ezer sebből vérzik, és az egyéni sikereket leszámítva valójában az egyenlőtlenségeket termeli újra.
A mai naptól kezdve a nők mintha nem kapnának fizetést az év végéig, 2026-tól viszont fordulat jöhet a bérkülönbségekben
2025.10.27 13:17
De a megoldás még így sem az intézmények felszámolásában rejlik – hiszen a homeschooling még annyi esélyt sem ad az esélykiegyenlítésre, mint a jelenleg működő rendszer –, hanem abban, hogy az iskola legalább csak megpróbálhatná azt, amiért valamikor létrejött: olyan játékszabályok alapján működni, ami mindenki számára elérhetővé tesz egy inspiratív, támogatói közeget és a sikerélmények megtapasztalásának lehetőségét.
