- terméket vagy szolgáltatást 18 éven felüliek számára
- szex, meztelenség vagy más felnőtt tartalom
- erőszakos, véres vagy arra érzékenyek számára nem megfelelő tartalom
A pár órára, de maximum egy éjszakára igénybe vehető szállók kusza hálózata bontakozott ki Japánban, hogy a szerelem vagy épp a vágy tüzétől égő párok eleget tehessenek vágyaiknak. Azonban mára a csönd és nyugalom oázisává váltak a szigetországban.
Afféroknak dedikált motelek világszerte léteznek, de Japán a love hotelek kusza hálójával magasabb szintre emelte a szerelmi légyottok művészetét. Az elnevezés az oszakai Hotel Love szálló 1968-as megnyitása nyomán született, majd vált közismerté. Ezeken a szálláshelyeken pár órára vagy egy éjszakára szállhatunk meg, elsősorban másodmagunkkal egy feromongőzös találka után. De hogy a szinglik se szomorkodjanak, a partner nélkül érkezőket sem zavarják el a portások – már ha vannak ott egyáltalán.
A Tokió központjában található Sibuja, Sindzsuku, Kabukicsó, Ikebukuro, Uguiszudani és Ueno negyedeken kívül országszerte betérhetünk egy rabuhoterube, rövidben csak rabuhoba, hogy aludjunk, karaokézzunk, tanuljunk, dolgozzunk vagy wellnessnapot tartsunk. A hatalmas franciaágy mellett rengeteg kényelmi szolgáltatást vehetünk igénybe, meglehetősen kedvező áron. A háború utáni szexuális forradalom miatt gombamód megszaporodott létesítmények azonban a túlélés érdekében folyamatos megújulásra kényszerülnek, hogy megfeleljenek az új korok egyre komplexebb igényeinek a túltelített piacon.
Csináld a négy fal között?
Népszerűségük oka a kedvező árak mellett a lakhatási problémákban rejlik: a régi és modern japán házak, lakások hangszigetélese lényegében a nullával korrelál. A papírvékony falakon a családi perpatvaroktól kezdve a töltő konnektorba dugásáig minden áthallatszik a szomszédba, így a testnyílások betömködése által kiváltott hangok is. A nagy népsűrűség jelentősen korlátozza az egy főre jutó élettér méretét. A japánok kicsi, de takaros multifunkciós szobákban élik mindennapjaikat. Ami napközben nappali, az vacsoraidőben étkező, éjszaka pedig háló lesz.
Értelemszerűen a privát szféra is meglehetősen korlátozott, a családjukkal élő fiatalok a kapcsolat legkomolyabb szintjéhez érve is ritkán viszik haza kiszemeltjüket. A gyerekes családok esetében sok háztartásban a szülők és a gyerekek együtt alszanak. a felnőtteknek így nem nagyon akad lehetőségük meghitt esti pillanatokra. A 20. században több generáció élt és hált egy szobában, a nagymama hortyogása pedig aligha mozgatja meg az ember libidóját.
Az ensuku, az olcsó kéjbarlang
Már a huszadik század elején ensukuban, vagyis „egyjenes szobákban“ szálltak meg az összemelegedni vágyók, de éjjeli pillangók is gyakorta fogadták itt kuncsaftjaikat. Míg más helyeken egy teljes éjszaka áráért tölthettek el pár órát, addig az ensukukban mindössze egy jenért. A második világháború alatt azonban sok épségben maradt szálloda kényszerült lehúzni a rolót, azonban a szükség, különösen a szexuális természetű, nagy úr. A légyottokra sokszor a szabadban, például a tokiói császári palota előtti, illetve az oszakai várkastélyt övező parkban került sor.
Majd mikor Japán lassan kezdett talpra állni, beindult az infrastruktúra újjáépítése és hangyabolynyi munkás özönlött a városokba, jelentősen megnövelve a szálláshelyek iránti keresletet. A szállodaépítési hullámot rövidesen meglovagolták a privátszférát nélkülöző párok. Az új hoteleket sokan csak egy-két órára akarták igénybe venni, a tulajdonosok pedig válaszul egyedi óradíjakat szabtak.
A curekominado, az afférok otthona
A „forgóajtós“ rendszerben gyorsan váltották egymást a párok, remélhetőleg az ágyneműcsere, ha nem is szinkronban, de hasonló ütemben zajlott. A kezdetben curekominadonak, szó szerint „hozni-vinni szállóknak“ nevezett szállások a szórakozónegyedekben zsúfolódtak össze. Napjainkban a curekomi kifejezés őrzi a emléküket, mely annyit tesz: a „szállodába szeretőt vinni“.
Az 1960-as évek elején az ilyen vendéglátóhelyek száma gombamód megszaporodott. 1961-ben, csak Tokió központjában nagyjából 2700 curekominado működött. Lehetővé tették, hogy sok bordélyház, az 1958-ban életbe lépett prostitúcióellenes törvény ellenére folytassa működését. Egyesek saját lakásaikat alakították át, hogy kissé lepukkant, ideiglenes szerelmi fészkekként bérbe adhassák.
Szeretkezz, ne háborúzz a Meguro Emperorban
A házaspárok, a szerelmes ifjúság és az illegális szexmunkások elözönlötték a curekomikat. Majd a hetvenes években szárnyaló gazdaság lehetővé tette, hogy a tulajdonosok egyre nagyobb nyereségüket nyugati stílusú, mutatós külsővel és pazar felszereltséggel rendelkező paradicsomokba fektessék. Az első ilyen új hullámos, szexuális célokat szolgáló szálloda 1973-ban nyitotta meg kapuit, és ebben az esetben tényleg kapukról beszélünk. A európai kastélyt idéző – feltehetően a Disneyland látványosságát koppintó –, Meguro Emperor névre keresztelt szálloda meglehetősen bizarr kialakításának köszönhetően gyorsan felkeltette a közönség figyelmét.
Mivel elsősorban szexuális, olykor illegális célokat szolgáltak, a love hotelek meglehetősen korlátozott marketing lehetőségekkel rendelkeztek. Az épületnek kellett egyfajta reklámfelületként szolgálnia, melyről ránézésre megállapítható, mi zajlik a színfalak, ebben az esetben várfalak mögött. A Meguro Emperor sikerén felbuzdulva a következő körülbelül tíz évben Japán-szerte megjelentek a kastélyszerű építmények.
A szexuális fellegvárak mindent megtettek, hogy kitűnjenek a 30 ezernél is több komplexumból álló felhozatalból. Egymást túllicitálva, szemtelen neon feliratokkal és fantáziadús arculatokkal rukkoltak elő. A kastélyszállókat templomok, tengerjáró hajók követték, a belső terekben a dzsungeltől kezdve a zöldellő legelőkön át bármi megjelenhetett. Vibráló ággyal, planetáriummal, gondolával, hintákkal, jakuzzival, szaunával és még megannyi extrával gondoskodnak napjainkban is a rövid, de felejthetetlen élményről.
A love hotelek fénykora egészen a kilencvenes évek gazdasági összeomlásáig tartott, így ismét új időszámítás kezdődött a rabuhoteruk életében.
Aktív nők és passzív férfiak kora
Az ezredforduló óta a krimik, detektívregények és -sorozatok által kialakított rossz életű motel képe megkopott. Sőt, már az aluljáróban is belefuthatunk e randihelyszínek hirdetéseibe. A gazdaság megtorpanását az 1984-es szórakoztatóipari vállalkozásokról szóló törvény felülvizsgálata kísérte, melynek következtében a hagyományos hotelektől eltérő szabályzat vonatkozott a szexuális jellegűnek minősített, immár a rendőrség hatáskörébe tartozó ingatlanokra.
Az új generációs love hotelek építésekor már spóroltak a kéjelgésre utaló, egyértelmű motívumokkal. A szolidabb külső ráadásul új társadalmi igényeknek is eleget tett. Az egyre nagyobb gazdasági és társadalmi függetlenséggel rendelkező nők már aktívan részt vettek a találkák szervezésekor, hiszen maguk is állhatták a számlát. A tulajdonosok romantikusabb, kevésbé pornódíszletre hajazó enteriőrrel kedveskedtek női vendégeiknek. A diszkrétebb szállodák jobban megfeleltek a fiatal párok ízlésének is, mint a házasságtörő afférok melegágyának tűnő motelek.
Intergalaktikus utazások a vágy birodalmába, dínóháton
Bár manapság kevésbé feltűnő jelenségek, továbbra is könnyen beazonosíthatóak, mivel az átlagos szállodáktól eltérően a love hotelek kevés ablakkal rendelkeznek, már ha van nekik, a maximális diszkréció érdekében. A zárt parkolókat általában szigorúan őrzik, sőt egyes szállodák minden szobához külön parkolót tartanak fenn. Portaszolgálat helyett sokszor egyénileg csekkolhatnak be a vendégek, hogy aztán feltűnés nélkül távozhassanak. A hús-vér recepciósok általában fal mögé bújnak, csak fizetéskor, egy nyíláson keresztül érintkeznek a betérőkkel.
A love hotelek iránti kereslet továbbra is töretlen, hiszen a kalandvágyó turisták, baráti társaságok, megfáradt üzletemberek és tanulni vágyó diákok is megjelentek a színen. Válogathatunk nőknek szóló, egyéni és csoportos szülinapi, karácsonyi, relaxációs és Valentin-napi ajánlatokból is. Ha mélyebben a zsebünkbe nyúlunk, 25 és 80 négyzetméteres lakosztályokban minigolfozhatunk, szaunázhatunk, privát medencében úszkálhatunk, csúszdázhatunk, vagy Netlix-and-chillezhetünk is.
A tulajdonosok versenyszelleme és kreativitása továbbra is végtelen, így az ártatlannak tűnő épületekben BDSM vagy édesség tematikájú szobákba nyithatunk. Semmi sem forrósítja fel jobban az ember ágyékát egy mikulásos tapétánál, az óriási T-rex perzselő pillantásánál pedig nyilván nincs hatásosabb vágyfokozó.
Egy átlagos szobában jakuzzit, enyhén small dick energiát árasztó plazmatévét, minikonyhát minibárral, mikróval és vízforralóval, illetve egy komplett amish családnak is megfelelő méretű ágyat találhatunk. Az ingyen óvszerhalom mellett a fürdőben természetesen piperearzenál is sorakozik. Mi szem-szájnak ingere, megrendelhető a tévé főmenüjében. A törzsvendégek – vagy a jelentős összeget elköltők – akár dizájnertáskát és -pénztárcát, exkluzív eseményekre szóló jegyeket vagy ajándékutalványokat is kaphatnak hűségükért.
Válogathatunk kifejezetten szerepjátékra vagy az éjszakai panorámában való gyönyörködésre szabott szobák közül, de akadnak családbarát és üzleti találkára alkalmas love hotelek is. Utóbbiban a sikeres tárgyalás megkoronázásaként lehetőségünk nyílik szorosabbra fűzni üzleti kapcsolatainkat.
Így lépjetek tovább egy veszekedésen – a kibékülés legfontosabb lépései
2 nappal ezelőtt
Mindannyiunknak van legalább egy ismerőse, aki minden kirakatüvegben magát illegetve-billegetve ellenőrzi fizimiskáját. Nos, felhívnám a figyelmüket a tükörszobákra specializálódott love hotelekre, ahol minden szögből ellenőrizhetjük a felvett pozitúrát, illetve hogy nem fityeg-e a fogunk között a szobaszervizzel rendelt pizza maradványa.
