Most, hogy a Barbie-film miatt mindenki újra babalázban ég, ideje, hogy ránézzünk kicsit a legnagyobb konkurensre, a két márka története ugyanis szorosan összefonódik.
Nem követni, diktálni!
A 31 éves Carter Bryant sokunk álom munkáját végezte: ruhákat tervezett Barbie-nak. A párizsi tervezői karrierről szőtt álmai nem valósultak meg, de a divat iránti szenvedélyét a minimodelleken is kiélhette, amíg a gyártó Mattel szabályai egyre frusztrálóbb teherré nem váltak. Valamikor ekkor szállhatta meg az ihlet és alkotta meg az első vázlatait egy csapat divatmániás, „pimasz tinilányról”. A brats, vagyis szemtelen, lázadó tizenévesek csoportjával visszaszerezte alkotói szabadságát, ennek jegyében az „s” helyett „z” jelöli a többesszámot. Rövidesen megalkotta az első prototípusokat az otthoni műhelyéből válogatott és a munkahelyi szemetesből guberált ruhákkal és műanyag testrészekkel. Modern Frankensteinünk egyenesen az ellenség táboráig ment vele: az MGA Entertainmenthez, csupán két héttel a felmondása előtt, és ez később sok fejtörést okozott az egész vállalatnak.
Német szexjátékból kislányok példaképe – így lett Barbie-ból egy műanyagba zárt popikon
2023.4.15 10:30
Bár a siker egy hajszálon, pontosabban Jasmin Larianon, az MGA igazgatójának lányán múlt. Az akkor 11 éves kislány szintén jelen volt, amikor Bryant prezentálta terveit apjának, Isaac Lariannek, aki kifejezetten csúnyának, torznak találta az összeeszkábált babákat. Nagy fejükkel, rókaszemükkel és húsos szájukkal inkább hajaztak földönkívüliekre. Ellenben, a célcsoportba tartozó Jasmin oda volt a menő játékokért, így fektetett be apja a merész elképzelésbe. 2001-ben már piacra is dobták a multietnikumú lányok első generációját; Yasmint – visszatérő motívum a játékgyárosoknál tulajdon csemetéjükről termékeket elnevezni -, Cloe-t, Jade-et, és Sashát. A szlogen, „girls with passion for fashion” önmagáért beszél, itt tényleg a babák öltöztetésén van a hangsúly.
A per
Közel ötvenéves uralma után Barbie pozíciója megingott. Már a debütálást követő karácsonykor sikert arattak a kis divatdiktátorok, 2005-ben az eladási számok már kétmilliárd dollárra rúgtak. Amerika műanyag üdvöskéjét mondhatni megcsapta a halál jeges szele és kezdetét vette a 2014-ig húzó jogi csatározás a két játékóriás között. 2004-ben a Mattel először Bryant, majd az MGA-t perelte, elvégre a Mattel szellemi tulajdonát saját felhasználásra módosították és szándékosan gátolták a dizájnert kötelessége teljesítésében: tehát, hogy a Mattelnek prezentálja úttörő ötletét. Lariant váratlanul érhette a vádaskodás, mivel eltérő magyarázatokkal próbálta a slágertermékek legális hátterét igazolni. Hol fókuszcsoportra, hol a lányára hivatkozott. Végül állítólag egy névtelen levélből derült ki az igazság; Carter Bryant volt a Bratz kreátora, aki akkor még a Mattel alkalmazottja volt. Ráadásul munkáltatói szerződésében elfogadott egy találmányi megállapodást, melynek értelmében minden, amit munkaviszonya alatt alkotott, a Mattel tulajdonát képezi.
A szenzációs ügy ellenére sem csökkent a Bratz népszerűsége. 2005-ben a márka már 2 milliárd dollárt ért, így a divatbabaipar 40 százalékát birtokolta, míg Barbie a fennmaradó 60%-ot. Ráadásul a Mattel az ellenség malmára hajtotta a vizet az új Oreo Barbie-kal. Először a fehér és majd a fekete verziót dobták piacra, ezzel nem csak a kekszet imitálták, hanem egy egész közösséget sértettek meg a degradáló kifejezés értékesítésével. Az oreo kifejezés az amerikai szlengben azokra a feketékre utal, akik „erőltetetten fehérként próbálnak viselkedni”. A Mattel – nem tanulva saját hibájából – tíz évvel később egy újabb snack-babát adott ki. A Ritz keksz által inspirált Cracker Barbie-t. Meglepő módon a „kokainhasználó” baba nem váltott ki különösebb aggodalmat a szülők körében.
Színes és egykor menő játékbabák, amiket még azelőtt kivontak a forgalomból, hogy a magyar gyerekekhez eljutottak volna
ma 10:40 -kor
Az MGA azt állította, hogy Bryant már nem állt a Mattel alkalmazásában, Bryant pedig azt, hogy a Bratz koncepcióját akkor dolgozta ki, amikor szabadúszóként próbált szerencsét és szünetet tartott a játékóriásnál. 2008-ban született meg a döntés, miszerint ki kell vonni a forgalomból a street style babákat, ezt később Alex Kozinski bíró visszavonta, aki 2009-től vezette a tárgyalásokat – annak ellenére, hogy egy évvel korábban vádat emeltek ellene, miután pornográf képeket posztolt saját weboldalán, többek között négykézláb kúszó, tehénnek festett meztelen nőkről. Ugyancsak tőle származik az alábbi idézet:
Az egyetlen hibát láttam Barbie-n mikor a kezembe vettem; ha felemelem a szoknyáját, nincs alatta semmi.
– viccelődött a baba hiányzó nemiszervéről, amit valószínűleg más típusú babákon, egy másik üzletben, más céllal, könnyen megtalált. Végül nem sokáig bújhatott meg „sajátos humora” mögött: 2017-ben több nő, köztük két volt ügyfele is szexuális zaklatással vádolta meg.
Bár korábban az esküdtszék a Barbie-birodalom javára döntött, az MGA fellebbezett és nyert. Így mindössze százmillió dollárt kellett fizetnie riválisának, mivel csak az első generációs Bratz babák jogsértők, ugyanis az MGA kellően továbbfejlesztette a termékcsaládot, így a későbbi gyártmányok nem tekinthetők egyértelműen jogsértőnek. 2010-ben a Bratz franchise tulajdonjoga hivatalosan az MGA-é lett. A csatát megnyerte, de a háborút még nem. 2011-ben kölcsönösen kereskedelmi titkok kiszivárogtatásával vádolták meg egymást, végül a Mattelnek több mint 309 millió dollár kártérítést kellett fizetnie és elutasították új eljárásra vonatkozó kérelmét. A Netflix-dokumentumfilmre méltó eset tovább folytatódott 2014-ben, a Bratz-gyártó állítása szerint a Mattel „1992-től legalább 2009-ig” hamis névjegykártyákkal beépülve kémkedett a Bratz babák után. Később az MGA többször is javasolta a nagyobb jó érdekében a két vállalat egyesítését, amit a Mattel elutasított. A keresetek-fellebbezések körforgása egészen 2019-ig folytatódott, amikor a kaliforniai bíróság elutasította az ügy újraélesztését.
Karma?
Ironikus a Mattel felháborodása, főleg Barbie kétes eredetének fényében. Nem csak, hogy egy német szexbaba kvázi koppintásaként indult, az ihlettforrást azután tárta fel, hogy az „amerikai Lili baba” megalkotására felkért dizájner, Jack Ryan jelentkezett, mint eredeti alkotó. A jogi civódásnak van egy meglepő magyar vonatkozása is. A tervező Hollywood magyar csillagának, Gábor Zsazsának (egyik) volt férje, aki elmondása szerint a bel air-i villájukban aktívan üzemelő szexbarlang miatt vált el a férfitól.
Prostik a polcokon
Sokan, köztük Kendall Jenner és a tervezők is Kylie Jennert azonosítják az „élő” Bratz-babaként erősen rúzsozott szája, stílusa és jellegzetes sminkje miatt. Nyilván a Bratz-Kylie párhuzam már 2016-ban is jó marketingfogásnak számított, amihez a Kardashian-klán hozzáér, az pénzzé vagy címlapsztorivá válik. A fizikai hasonlóságon kívül a Bratz is épp annyira ellentmondásos és megosztó, mint húsvér nővérük. Bár az esztétikai érzékkel megáldott gyerekek szívébe belopták magukat, a szülők tetszését kevésbé nyerte el a haspólós, miniszoknyás lányok hada, még egy „A Bratz babák minden Barbie-álomház ribancai“ nevű Facebook csoport is létrejött. „A babák úgy néznek ki, mint az utcalányok“ – nyilatkozta egy apuka 2006-ban a New Yorkernek. „Tudja, vannak azok a pumpálós bulik (illegális összejövetelek, ahol képesítés nélkül adják be egymásnak a szilikoninjekciókat), ahová az emberek olcsón járnak plasztikai műtétre? Úgy néznek ki, mint a pumpálós partik áldozatai.“
A social detox még a világ legmenőbb Barbie-s telefonjával is akkora kihívás, amin nehéz nem elhasalni
2024.10.26 10:28
De az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) is erősen bírálta a felnőtteknek való szexualitás és irreális testkép ábrázolása miatt. A jelentés szerint – amit Isaac Larian egy rakás szemétnek nevezett – a Pussycat Dolls háttértáncosainak is beillő necc harisnyás „lányok” károsíthatják a 4-8 éves kislányok önképét és egészséges érzelmi, szexuális fejlődését. Akárcsak az olyan túlfűtött reklámok, mint a Skechers „naughty and nice“ mottóval fémjelzett kisfilmje, amelyben Christina Aguilera copfos, kigombolt ingű iskoláslányként nyalókát nyalogat, vagy épp Britney Spears …Baby one more time című videóklipje. Reklámjaikban a Bratz-lányok bikinikben, pezsgőfürdőben koktélozva reklámozták a szexi ruhák mellett a „Bratz-életérzést”, ami egyenlő önmaguk tárgyiasításával. Jasmin Larin, az MGA jelenlegi kreatív vezérigazgatója szerint az APA bevonásával a Mattel tudatosan próbálta meg aláásni hírnevüket.
Megpróbálták bemocskolni a márkát az Amerikai Pszichológiai Társaság felkérésével és ehhez hasonlókkal, de végső soron ezek a lányok úttörőnek számítottak, és feszegették a határokat.
– mondta. „Szerintem igazán elképesztő, hogy csapatunk igazi divattervezőkből áll. Korábban valódi lányoknak, valódi embereknek terveztek.“ Való igaz, egyiküket Bob Mackie mentorálta, aki Cher ruháit is megálmodta. Bármennyire fontos a szakértelem játékok öltöztetésében is, felnőtteknek és gyerekeknek tervezni aligha említhető egy lapon. Ugyanakkor a szülők felelősségét se hagyjuk figyelmen kívül, mert nem négy-nyolc éves gyerekek érintik a bankkártyát a terminálhoz. A szülők hozzák meg az anyagi döntéseket, bőven van befolyása a gyermek szabadideje, és játszótársai felett. Nem lehet a „Kihisztizte...” felhangú érvekkel védekezni, hiszen a fiatalokat a legkönnyebb manipulálni mindennel, ami színes és mozog. Nem véletlenül helyezik gyakran a drágább termékeket átlagos gyerek szemmagasságába, és pakolják tele a kassza környékét édességekkel.
Azok a mocskos szájú csélcsapok..
Jasmin Larian szerint a legnagyobb félreértés a Bratz-ról, hogy „k*rválkodnak”. De nem csak a lenge öltözetük táplálja a tévhitet. A Blind Date kollekció rengeteg szülőnél kiverte a biztosítékot, a Dads and Daughters csoport ellenakciót indított, mondván a rejtélyes doboz, arra buzdítja a kicsiket, hogy kisurranjanak idegenekkel találkozni az éj leple alatt. A rejtélyes csomagban titkos ajtó mögött egy hetero Bratz-pár lapult, a vásárló csak azután fedhette fel kilétüket, hogy távozott a kasszától.
Szombat este 7 óra van. Éppen öltözöl, és készülsz randid érkezésére, amikor hirtelen... csengetnek! Azonnal dobogni kezd a szíved! Ki lesz az? Milyen lesz? Mit tervez? Minden titok, amíg ki nem nyitod az ajtót, és ki nem derül
– állt a doboz hátoldalán. Kritikus hangvételű levelek áradatát követően kivonták a vakrandizó babákat a forgalomból, hogy átadja a helyét a káromkodó Bratz-nak. Legalábbis több szülő és gyerek hallotta éneklő babájuk szájából „So cute!” helyett a „Fuck you!” felkiáltást. Ennek megítélését mindenki abszolút és relatív hallására bíznám.
Barbie kontra Bratz
Vitatható Barbie vagy a Bratz ártalmasabb, hiszen semmi sem fekete vagy fehér. Leginkább egyik sem jobb a másiknál, hiszen mindkettő irreális testi arányokat és szépségideálokat közvetít, de mindkettő úttörőnek számított saját korában. Míg Amerika szőke üdvöskéje szembeszállt a női szerepekről alkotott elvárásokkal, addig a játékvilág kirekesztett rosszlányai mindenkit meginvitáltak a divat sokszor kirekesztő világába. Az első multietnikumú babák arcvonásai azonosak, de különböző haj és bőrszínnel rendelkeznek. Származásuk homályossága szintén vitatott, egyesek szerint a többértelműség egyenlő a kulturális kisajátítással, míg mások szerint a „faji kötetlenség” lehetővé teszi, hogy minél többen tudjanak azonosulni velük. Épp ezért sosem reklámozták őket bármilyen rassz képviselőiként, így Sasha egyszerre tekinthető dél-afrikainak vagy szamoainak, ahogy azt egy tervező kifejtette. Ugyanakkor hozzátenném, ez nem jelenti azt, hogy a teljeskörű, helyes reprezentációhoz ne lenne joga bárkinek, legyen szó bármilyen etnikumból. A New Yorkernek adott 2006-os interjúban az iráni születésű Larian hangsúlyozta, hogy az MGA nem hajlandó „címkézni” a babákat.
Ne nevezzük őket afroamerikaiknak. Ne nevezzük őket spanyolajkúaknak. Ne nevezzük őket közel-keletinek. Ne hívják őket fehérnek. Csak egyszerűen érzékeltessük a különbséget.
Hogy mekkora szükség is volt a 2000-es években a sokszínűségre, jól illusztrálja, hogy a legtöbb kereskedő csak a szőke, kék szemű, fehérbőrű Cloe-t akarta forgalmazni. Persze, a gyűjthető babák nagyobb profittal kecsegtetnek, de a barátság fontosságát, összetartozást is szimbolizálja a márka ragaszkodása mind a négy modellhez. Így amikor 2003-ban Sasha nem kapott helyet a hongkongi játékboltokban, megrázta a céget. Egy, a hollétéről érdeklődő anyuka az ügyfélszolgálaton azt a választ kapta, hogy egy piackutatás alapján, mely szerint a fekete babák nem népszerűek a helyi piacon, nem fogják forgalmazni. A Hasbro Hon Kong tagadta a rasszizmus vádját, állították, nem végeztek semmilyen piackutatást – ami egy ekkora cég esetében elég hihetetlen – és az ügyfélszolgálatos tévedett.
Kés, villa, olló…platform csizmás baba gyerek kezébe nem való
Gyerekjátékként rengeteg szempontból megkérdőjelezhető, de tagadhatatlanul felrázta a homogén játékvilágot, rávilágított a rasszizmus és slut-shaming aspektusaira. Alapvetően szerintem a márka célcsoportot tévesztett, hiszen fiatal felnőttek számára több pozitív üzenetet is hordoz. Amellett, hogy kreativitásra bátorít, hangsúlyozza, a nőiesség és önmagunk kifejezésének nem csak egy normatív módja van. Miért ne lehetne piacra dobni egy divatbabát felnőtteknek, akik már önerőből tudják finanszírozni divat iránti elköteleződésüket? A Legoból kirakható Ezeréves Sólyom, Pokemon-vadászat és lemezgyűjtés mellett igenis megférhet a személyes babagyűjtemény is. A platformjaikat szemlélve, mintha erre a készítők is ráébredtek volna, hiszen önmaguk mémgyárává alakultak, ami a vitatható minőségű Bratz-filmek után kifejezetten indokolt. Ráadásul csupa popkulturális utalást tesznek, (MET gála, Eufória, Doktor Szöszi és még sorolhatnám), amik nem csak érthetetlenek egy tízéves gyerek számára, nem is nekik való.
@bratz Already thinking about Euphoria season 3 and Halloween 2023, tbh!! 👄👀 #bratz#euphoria#halloween#cassie#countrymusicstar#sydneysweeney♬ original sound - bratz
Nem csak aktívabb a közösségi médiában, sokkal rajongóinkluzívabb is, megosztják általuk készített Bratz-tartalmaikat, és kihívásaik résztvevői gyakran munkát is kaptak a vállalatnál. Nem csak kreatív potenciált rejt – ahogy egyébként Barbie is –, de igenis helye van a kulturális térben egy szexpozitív, diverzitást képviselő babaarzenálnak a sokszínűségben sereghajtó Barbie-val szemben. Természetesen a tizennyolc éven felüliek számára, akik értékelni is tudják. Releváns hatásukat tárgyalni, elvégre a 2000-es évek – piacra dobásuk kora – tért vissza a divatba, az új generáció pedig tárt karokkal fogadta. Az élőszereplős Barbie-film pedig nemcsak a társadalomkritika, hanem a nosztalgia iránti igényre is rávilágított, ennek fényében a márka könnyen újraépítheti státuszát egy új, jól megfontolt stratégiával.
