Most, hogy Margot Robbie által újra életre kel a popkultúra megkerülhetetlen karaktere, megnéztük, honnan ered és hogyan vált mindenki kedvenc babájává a Barbie.
Hamarosan debütál a Greta Gerwig által rendezett Barbie-film, és nem hiszem, hogy én lennék az egyetlen, akit visszaröpít majd a saját gyerekszobájába. A keserédes nosztalgián túl forradalmi narratívát ígér a legújabb előzetes, szolid sztárparádé mellett. Azt hiszem kijelenthetjük, hogy korunk egyik legbefolyásosabb ikonjáról van szó. Még ha nem is létezik. Íme a baba, amely végigkísérte gyerekkorunkat, formálta (nem éppen pozitív irányba) testképünket, inspirálta a legnagyobb divatházakat és a tavalyi nyár legnagyobb trendjét, a forró pink barbiecore-t.
Német szexjátékból a kislányok kedvenc játéka
Barbara Millicent Roberts, ismertebb nevén Barbie 1959. március 9-én látta meg a napvilágot, New York-ban, az Amerikai Nemzetközi Játékvásáron. A büszke szülők a Mattel Inc. játékgyártó alapítói, Ruth és Ekliott Handler, ekkor még nem tudták, hogy „lányuk” mekkora karriert – ráadásul több mint 150 félét – fog befutni. Igaz, nem teljesen Ruth Handlert illeti a dicsőség, ugyanis Amerika leghíresebb babáját az 1952-ben debütáló első osztályú német call girl, Bild Lilli inspirálta. Lilli először a Bild-Zeitung című újság képregényfigurája volt, pikáns kalandjai során összetűzésbe került a rendőrséggel is. Mikor felelősségre vonják szeméremsértő bikinije viseléséért – mert hát azok a csodálatos 50-es évek már csak ilyenek voltak – Lilli flörtölve megkérdezi: "Ó, és ön szerint melyik részét vegyem le?"
Rövidesen olyan népszerű lett, hogy műanyagban manifesztálódott a szexshopok, bárok, és dohányboltok polcain, a legénybúcsúk elengedhetetlen kelléke lett. Így figyelhetett fel rá 1956-os nyaralásukon a fekete tűsarkús babára Ruth, aki lánya (és talán férje) legnagyobb örömére is rögtön három darabbal tért haza Kaliforniába. Néhány évre rá a Mattel megvásárolta Lilli baba jogait, aki így Barbieként reinkarnálódott. Ruth kislányának nagy szerepe volt a kreatív folyamatban; nem csak róla nevezték el az ikonikus játékot, de anyja az ő babázását megfigyelve jött rá, mekkora piaci rést jelentenek azok a babák, amelyekkel a kislányok elképzelhetik a 10-20 évvel későbbi énjüket. Észrevette, hogy a Barbara és barátnői mini felnőttek módjára idézik meg környezetüket.
Minden kislánynak szüksége volt egy babára, amelyen keresztül kivetítheti az álmait.
– mondta egy 1977-es interjúban.
Mindaddig a baby born elődei uralták a piacot; Kewpie babák és más pelenkás, szoptatós babák, mind az anyai ösztönöket élesztette fel a gyerekekben. Ezzel szemben Barbie Handler korát meghazudtoló filozófiáját reprezentálta: minden kislány előtt ott áll a jövő, tele lehetőségekkel a fészekrakó, otthon melegét őrző anya szerepen túl. Hitelességét nehéz megkérdőjelezni, hiszen ő sem rekedt meg a konyhában, hanem sikeres üzletasszony lett. Igaz, a siker még váratott magára, ugyanis a New York-i bemutatón nem aratott osztatlan sikert, hiába került mindössze három dollárba. A vásárlók nem tudtak mihez kezdeni az ijesztően nőies, fürdőruhás babával, a szülők inkább a papás-mamás szerepjátékban elengedhetetlen csecsemőszerű játékokat preferálták. Handler azonban a siralmas eladási számok ellenére nem adta fel.
Ha elakarod játszani a 16 -17 éves éned, akkor kicsit hülyeség lenne lapos mellkasú babával játszani. Ezért szép melleket adtam neki.
– indokolta meg játéktervét.
A nőies domborulatokon túl kiegészítők, ruhák tömkelegének piacra dobásával, na meg a call girl időket idéző szuggesztív smink finomításával, megkezdődött a divatcentrikus Barbiverzum kiépítése. De hiába a párizsi tervezők inspirálta ruhatár, a miniatűr Dior és Burberry replikákkal teli világban magányosan tengette volna napjait a fogyasztói társadalom jelképe. Így 1961-ben párjára talált Ken – másodlagos – személyében, lett legjobb barátnője Midge néven, és öt elfeledett kishúga is előkerült, majd a jogegyenlőségi mozgalomra válaszul érkezett Christie, az első fekete Barbie 1968-ban. Valószínűleg ez a tudatos, komplex „univerzumépítés” lehetett a siker titka, akárcsak a Gyűrűk ura, a Harry Potter és a Marvel esetében.
Barbie, a polihisztor
Úttörő feministának aligha nevezhetjük, de tény, hogy forradalmi változást hozott a nemi normák tekintetében a baba színre lépése. Alternatívákat kínált a testi, lelki fejlődésben lévő kislányoknak, lehetőséget az álmaik megélésére, persze ha a szüleik pénztárcája megengedte. Lehettek modellek, divattervezők, légiutaskísérők, ápolónők, tanárok, balerinák és pompomlányok is. Azonban a márka mindig is reagált a nemekről alkotott új elképzelésekre, így az évek előrehaladtával kilépett a heteronormatív rendszerből. Így jutott el Barbie a háromszor is a Holdra, lett belőle olimpiai bajnok úszó és szörfös, pilóta, rendőr, tűzoltó, méhész, NASCAR-bajnok, kém, asztrofizikus és UNICEF-nagykövet is. Összesen kétszáz szakmát űzött hatvannégy éves pályafutása alatt, valószínűleg nem kevés egzisztenciális krízist megélve – ezen a ponton a legtöbbünk már biztosan tud azonosulni vele. Még a politikában is kipróbálta magát, elég sikeresen, hisz kampánymenedzserből avanzsált amerikai alelnök majd elnökjelölté.
Kicsi én
Ma már mérföldkőnek – ha nem is karrierjük csúcsának – számít a hírességek életében, ha saját képmására formált Barbie-t tudhatnak magukénak. 1967-ben érkezett a brit modell, Twiggy mini verziója és kezdetét vette a celebbaba-dömping. Az Inspiring Women és Role Models kollekciókban helyet kapott az Ibtihaj Muhammad olimpiai bajnok vívónő, az első hijabot viselő Barbie, Jane Goodall, Rosa Parks, Ella Fitzgerald, Naomi Osaka és Frida Kahlo is. Utóbbi viszont nem aratott osztatlan sikert, olyannyira, hogy Mexikóban be is tiltották a festőnő enyhén megkozmetikázott képmását. A hasonlóságot sokan vitatják, köztük a művész ma élő családtagjai, nem csak vonások és konfekció méret, bőrszín tekintetében is. Jogilag is megkérdőjelezhető a nyugatosabb, kvázi kifehérített baba etikussága, mivel a hagyatéki jogokkal rendelkező hozzátartozók engedélye nélkül dobták piacra. Az pedig kifejezetten ironikus, hogy épp kapitalizmuson alapuló és azt éltető nagyvállalat állít emléket a kommunista Kahlo szellemi örökségének.
Nem Mexikó az egyetlen, ahol Barbie-t nem látják szívesen. A 90-es években Iránban is betiltották a „nyugati kultúra trójai falovát”, gátat szabva a morálisan megkérdőjelezhető termékek áramlatának, mint a smink és a kihívó ruhák. A 2000-es években ellencsapásként még saját, az iszlám értékrendnek megfelelő babáikat is piacra dobták, Dara és Sara testvérpárosával. 2002-ben szintén tiltólistára került Oroszországban, mivel „szexuálisan ösztönzi a fiatalokat, és a fogyasztói kultúrát népszerűsíti ösztönzi az orosz kisgyerekek körében”. 2019-ben még szigorúbb ellenintézkedéseket tettek a valószínűtlen ősellenséggel szemben. A törvényhozók szerint a „torzszülött”, gender-neutrális babák megrontják a gyerekeket, így a „génhibás emberek manifesztációit” tilos importálni.
Pizsibuli és kollektív éhezés
Mindenki, aki barbizott, rövidesen irigyelni kezdte tökéletes, egyébként szülők által szponzorált életét, na meg persze irreális testi adottságait. És hogy mi a gyűszűnyi darázsderék titka? Ne egyél! – mondja a hírhedt 1965-os Pizsibuli Barbie kiskönyve. Ezt persze könnyű mondani egy élettelen műanyag darabnak, annál problematikusabb minden szénalapú életformának. A különleges szett a 8 évesek számára elengedhetetlen How to Lose Weight?- kiadvány mellett selyempizsamát, köntöst és természetesen egy 110 lbs-t (50 kg-ot) mutató mérleget is tartalmaz.
Bármennyire progresszív női jövőképet jelképezett Barbie, az irreális szépségideálok non plus ultrája maradt. Minden módosítás ellenére; hiába kapott 1997-ben végre köldököt, gyorsan támadások kereszttüzében találta magát. A kezdettől fogva hihetetlenül karcsú és varázslatos módon bögyös alakja az idők folyamán sokat változott, talán ez a legrealisztikusabb tulajdonsága. A változás természete már kevésbé, ezen a ponton hangozhatna el a jól ismert „Ne csináljátok ezt egyedül otthon!” mondat. Eredetileg forgatható derekát tömbösítették, mellei némileg összementek, a dereka pedig természetesebbre igazították, de megdöbbentő arányai megmaradtak. Egy húsvér emberre méretarányosan levetítve 175 centiméter, 50 kiló lennének Barbie paraméterei. A pontosság kedvéért; 99 centiméteres mellbőséggel, 45 centis derékkal, 83 centis csípővel és 35-ös cipőmérettel rendelkezne. Életre kelt babánk testtömegindexe kb. 16,25, ami bőven az egészséges (17,5) határérték alatt van. Ilyen adottságokkal Barbie aligha lehetne Amerika következő topmodellje, mivel megállni sem tudna, nemhogy meghódítani a kifutókat; testéhez képest miniatűr lábujjainak köszönhetően egyensúlyérzéke nullával korrelál. Azt már csak halkan jegyezném meg, milyen krónikus derékfájástól szenvedne ekkora mellekkel.
Mit hozott a Jézuska? Testképzavart!
Több tanulmány is megerősítette, hogy a vékonybabáknak való folyamatos kitettség növeli a testkép miatti szorongást. Ráadásul korán elülteti a gyerekekben a diétakultúra magvait, és nagyobb eséllyel azonosítják a vékonyságot a szépséggel, illetve kritikusabbak ezen a téren magukkal és kortársaikkal szemben is. A diverzebb Fashionista Barbie kollekcióval végzett kísérletekben részt vevő kislányok a vékony babákat preferálták a nagyobb, egyébként normális testalkatúakkal szemben. Ráadásul a „nem szép”, „kövér”, „pufi” és „nincsenek barátai” jelzőkkel illeték, és épp az ilyen asszociációk miatt nem akartak a „dagadt Barbie-val” játszani. Nem meglepő, hogy a fiatalok, akik már az ártatlan gyerekkorban internalizált súlyelőítéletekkel rendelkeznek, nagyobb valószínűséggel tapasztalják meg a depresszió, a szorongás, az alacsony önértékelés és étkezési zavarok magasabb szintjét. Testsúlytól függetlenül.
Színes és egykor menő játékbabák, amiket még azelőtt kivontak a forgalomból, hogy a magyar gyerekekhez eljutottak volna
3 nappal ezelőtt
Összeségében a különböző testalkatú babák elérhetősége nem biztosítja a testsúlyhoz való kritikus hozzáállás leküzdését. A Mattel, és más játékcégek évtizedes munkája megalapozta a negatív attitűdöt a gömbölyded formákkal szemben. A fatshamingre már kiskorunktól kezdve treníroz minket a társadalom, de ez nem jelenti, hogy reménytelen a helyzet. Kulcsfontosságú a szülők szerepe, hiszen amit otthonról kapunk, nagyban befolyásolja fejlődésünket, hol pozitív, hol negatív irányba. A különböző testalkatú és méretű babák, illetve az elfogadás ösztönzésére irányuló folyamatos erőfeszítések mind erősítik a testi sokszínűség elfogadását. A márka megőrizte alkalmazkodási képességét, így a testpozitív trendben is meglátta a kiváló marketing lehetőséget. Fashionistas kollekciója egyenesen a Time magazin címlapjára repítette.
A popkultúra lebomló influenszere
Barbie az amerikai ikon kvintesszenciája. Ő képviseli a nők első, generációkon és kultúrákon átívelő stílusélményét; különleges helyet foglal el a divatvilágban, számos tervezőt inspirál.
– mondta Tommy Hilfiger.
2019-ben Pete Davidson és Julia Fox depressziós Ken és Barbie párosa került a Paper magazin címlapjára, de már évtizedek óta inspirálja a rózsaszín felhőben élő páros a divattervezőktől kezdve a legnagyobb művészeket. Természetesen Andy Warhol is elkészítette saját Barbie-portréját, egy barátja szerény tízezer darabos gyűjteményétől elvarázsolva. Oscar de la Renta volt az első a divattervezők véget nem érő sorában, aki kollaborált a márkával 1985-ben. Christian Louboutin életnagyságban is elérhető kollekciót tervezett az ikonikus babának. Barbie inspirálta Jeremy Scott 2015-ös tavaszi Moschino kollekcióját, és három további babagardróbot is megálmodott. A gyümölcsöző együttműködés történelmet írt; először szerepel egy fiú a játékmárka reklámjában.
"Moschino Barbie is so fierce!" – mondja a tervezőre kísértetiesen hasonlító kisfiú.
Legutóbb a Balmainnel karöltve indult Barbie egy multikulturális, örömteli és nagyon pink kalandra. A diverzitás zálogaként a baba- és streetwearkollekciót is NFT alapján modellezték.
A social detox még a világ legmenőbb Barbie-s telefonjával is akkora kihívás, amin nehéz nem elhasalni
2024.10.26 10:28
Persze rohanó kapitalista világunk szimbólumaként a kritikus hangvételű műalkotások inspirációs forrása is. Az orosz fotós, Lara Vychuzhanina kilakoltatta Barbie-t malibui luxus apartmanjából, és visszaröpítette 1986 szovjet valóságába. Az aprólékosan kidolgozott 60 x 40 x 50 cenitméteres panellakásban az izompólós Ken New York Times helyett Pravdát olvas, Barbie – természetesen pink – flottírköntösben teregeti melltartóit. Akadtak egészen extrém elképzelések is a makulátlan Barbie-kép kifordításáról. Thomas Forsythe botrányos „Food Chain Barbie” fotósorozata teljesen kiverte a biztosítékot a gyártónál. Az autodidakta fotós 1997-es képein Barbie-fejek rotyognak fondüedényben, némelyik baba ágytálban úszkál meztelenül, turmixgépben végezte, vagy enchilláda tölteléként mosolyog a sütőben. A Mattel beperelte Forsythe-t szerzői jogok megsértése miatt, a parodisztikus jelleget sem érzékelték. A vállalat szerint a "különböző abszurd és gyakran szexualizált pozíciókban" kivégzett Barbie-k csökkentették a termék értékét. A vállalati vezetők önértékelését nagyon megsérthette Forsythe, ha képesek volt bruttó 3659 dolláros bevétele miatt – melynek fele a képeket bizonyítékként megvásárló nyomozóiktól származott – bíróság elé citálni.
