Amekkora siker volt a Mortal Kombat első része, akkorát bukott a folytatás, az első Super Mario-film forgatása pedig még a főszereplő szerint is rémálom volt. Hét példán keresztül mutatjuk be, hogy mennyire nem felhőtlen a mozi és a videójátékok viszonya.
Az év elején Pedro Pascal és Bella Ramsey Last of Us-sorozatát idén minden idők talán legjobb videójáték-adaptációjaként ünnepelte a világ, a nemrég mozikba került Super Mario-film pedig rövid idő alatt minden videójátékos és animációs film rekordját megdöntötte. Pedig a játékok megfilmesítése csak a legritkább esetben szokott jól elsülni, nem kevés filmrettenetet köszönhetünk a gamerek körében bejáratott nevek mozis feldolgozásának.
Hitman: A 47-es ügynök (2015)
Tíz évvel ezelőtt valószínűleg kevesen tudták értelmezni a hírt, hogy alig pár évvel a 2007-es, finoman szólva is felejthető Hitman-film után miért készül még egy mozis feldolgozás a 47-es ügynök kalandjaiból – nem, nem folytatás, hanem reboot. Amíg az első filmben eredetileg Vin Diesel, addig a német Aleksander Bach újragondolásában Paul Walker kapta volna a főszerepet, ám a Halálos Iramban-filmek sztárjának tragikus halála miatt végül Rupert Friendre osztották a vörös nyakkendőt viselő kopasz bérgyilkos szerepét. A végeredmény annyira rettenetes lett, hogy megjelenése idején az Index egyenesen az év legrosszabb akciófilmjeként emlegette Bach rendezését, ami szembe megy mindennel, ami jó az akciófilmekben vagy a videójátékokban.
Max Payne - Egyszemélyes háború (2008)
A 2001-ben bemutatott Max Payne legnagyobb újítása a Mátrixból átemelt lassítás, azaz a bullet time volt, ami valóságos mérföldkővé tette a Remedy és a Rockstar neve alatt futó TPS-t. A családja lemészárlása miatt bosszúhadjáratot indító rendőr sztoriját John Moore vitte mozivászonra, aki a főszerepet Mark Wahlbergnek adta. A kőkemény New York-i télben játszódó történetben Payne partnerét – Mona Sax szerepében – Mila Kunis alakítja, de mások mellett Nelly Furtado, Ludacris és A Quantum csendjének Bond-lánya, az ukrán származású Olha Kurilenko is szerepet kapott a filmben. Wahlberget a Max Payne-filmváltozatában nyújtott alakításáért Arany Málnára jelölték, a díjért pedig saját magával is versenybe szállt, hiszen M. Night Shyamalan Az esemény című filmjével is esélyes volt, ám a díjat végül Mike Myers kapta a Love Guru miatt.
Super Mario Brothers (1993)
Amekkora siker a mozikban az idén bemutatott Super Mario-film, akkora kudarc lett a szuper vízvezetékszerelő-páros első mozis kalandja. A legelső videójátékon alapuló élőszereplős film forgatása állítólag valóságos katasztrófa volt, a Mariót alakító Bob Hoskins utólag a karrierje legrosszabb élményeként, „egy kibaszott rémálomként“ emlékezett vissza rá. Például azért, mert a jelenetek felvétele alatt – állítása szerint – kétszer is majdnem életét vesztette: egyszer az áram csapta meg, egyszer pedig kishíján megfulladt.
A színész azt mesélte: a hetekkel elhúzódó forgatás ideje alatt annyiszor változott a forgatókönyv, hogy egy idő után már nem is vették a fáradságot, hogy megtanulják a szöveget. Sőt, ő és a Luigit alakító John Leguizamo egy idő után piálni kezdtek a forgatáson, ami szintén nem kedvezett a végeredménynek. A filmet egyébként egy brit házaspár, Rocky Morton és Annabel Jankel rendezte, akik akkora káoszt teremtettek, hogy az utómunkálatok során kizárták őket a vágószobából.
Mortal Kombat 2. - A második menet (1997)
A későbbi Resident Evil-filmek rendezője, Paul W.S. Anderson 1995-ben óriási diadalt aratott a Mortal Kombat-filmmel, ami azóta is az egyik legtöbbet kaszáló videójáték-adaptációnak számít az Egyesült Államokban. Ma már azt is tudjuk, hogy Sonya Blade-et eredetileg a szárnyait bontogató Cameron Diaz alakította volna, de Sharon Stone és a Rém rendes család Kelly Bundyja, Christina Applegate is esélyes volt a szerepre. Rayden karakterét az eredeti tervek szerint Sean Connerynek szánták, Johnny Cage-t akár Tom Cruise és Johnny Depp is alakíthatta volna, és egy rövid cameo erejéig Steven Spielberg is majdnem beugrott a forgatásra.
Ahhoz képest, hogy a nagyratörő tervekből végül semmi nem lett (Christopher Lambert, a Hegylakó sztárja lett a mozi egyetlen igazi húzóneve), a rajongók odáig voltak a verekedős játék megfilmesítéséért. A sikeren felbuzdulva hozzá is láttak a második mozifilm elkészítéséhez, ám a két évvel később bemutatott folytatás fájdalmasan gyengére sikerült, sem a rendezőt, sem a főszereplők javát nem sikerült megtartani, a direktori székbe John R. Leonetti, az első film operatőrje került. A második rész akkora bukó lett, hogy a beharangozott harmadik rész végül sosem készült el.
Egyedül a sötétben (2005)
„Annyira rossz, hogy az már posztmodern“ – írta az Entertainment Weekly kritikusa a német Uwe Boll 2005-ös Alone in the Dark-filmjéről, amit azóta is a mozi történetének egyik legrosszabb filmjeként jegyeznek. A film a Rotten Tomatoes oldalon ma is egy százalékon áll, ráadásul nemcsak a kritikusok előtt hasalt el, hanem a mozikban is. A videójátékra épülő történet középpontjában a paranormális jelenségek egyik nyomozója áll, akit az a Christian Slater alakít, aki korábban Sean Connery oldalán szerepelt A rózsa nevében, majd Winona Ryder mellett láthattuk a Gyilkos játékokban. A női főszerepet az Amerikai pite-filmekből ismert Tara Reid kapta, aki egyébként Bunny Lebowskit játszotta a Coen testvérek füves kultmozijában, A nagy Lebowskiban. Megjelenése után az Egyedül a sötétbent a legrosszabb filmnek, Uwe Bollt a legrosszabb rendezőnek, Tara Reidet pedig a legrosszabb színésznőnek választották a Stinkers Bad Movie Awardson, a színésznő és a rendező teljesítményét pedig Arany Málnára is jelölték.
DOA: Élve vagy halva (2006)
A Mortal Kombat, a Tekken és a Street Fighter mellett a Dead or Alive az egyik legjobban csengő név a verekedős videójátékok univerzumában. A sorozat első része 1996-ban jelent meg (kabineten is), a játék megfilmesítését pedig éppen tíz évvel később mutatták be. Corey Yuen filmjét Kínában forgatták, ahol a szereplőgárdát és a stábot egyszerre gyötörte a hőség és a páratartalom, ráadásul a forgatás nagy részében többen is ételmérgezéstől szenvedtek. És akkor még nem is említettük a színészek és a többi stábtag közötti nyelvi akadályokat. „Sok rossz dolog történt és adódott, egyszerűen nem úgy alakult [a forgatás], ahogy kellett volna“ – emlékezett vissza a pankrátor szexbombát, Tinát alakító Jaime Pressly (őt máig rengetegen tévesztik össze Margot Robbie-val), akit kicsit sem bántott, hogy a végeredmény mindössze három hétig futott a mozikban. Holly Valance szexuálisan túlfűtött aprítását viszont sosem fogjuk elfelejteni.
Holtak háza (2003)
Aki valaha járt már játékteremben, annak valószínűleg nem kell bemutatni a House of the Dead nevű durrogtatós játékot. A Sega zombimészárlós klasszikusát szintén Uwe Boll, az Alone in the Dark, a Postal és a BloodRayne szörnyű megfilmesítéseiért felelős rendező vitte mozivászonra. Boll az 1996-os játék előzményének szánta a filmet, amiben egy csapat fiatal egy Seattle melletti szigeten megrendezett rave-partira tart éppen, ám mire odaérnek, bulinak nyoma sincs, halottaknak, illetve élőhalottaknak viszont annál inkább. A film még Boll szerint is végtelenül együgyű, de ő azzal nyugtatta magát, hogy egy House of the Dead-adaptációtól nem is nagyon várhat mást az ember. A rettenetes végeredmény ellenére két évvel később – Elszabadul a pokol alcímmel – megérkezett a folytatás, de abban sem volt köszönet.