New Music Friday Refresher-módra: a Playback Péntekben ezúttal is a hét legizgalmasabb könnyűzenei megjelenéseit gyűjtöttük össze. Ezen a héten Maier Péter szemlézett három albumot, és válogatott mellé néhány friss dalt is.
Albumok
Follow The Flow: Egyedül a sötétben
A múltheti Se rád, se rám után most megérkezett a Follow The Flow friss albuma, amelyen tíz dal kapott helyet. Ezek között van gitáros poprock, drill alap, trapes poppunk – nagyjából minden, ami manapság trendi, de Szakács Gergőéknek egyébként is jószokása, hogy követik a trendeket és reagálnak rájuk. A műfaji eklektikusság ellenére azért minden dal megfér egymás mellett, köszönhetően a Follow The Flow jellegét adó rapverze + monumentális refrén kombinációknak, amiktől a magyar fesztiválok nagyszínpadainak egyértelmű visszatérő fellépőivé váltak az elmúlt évtizedben.
Ha szeretnénk szem- és fültanúi lenni, hogyan mozdul meg többezer ember ezekre a monumentális refrénekre, május 27-én a Budapest Parkban élőben is hallhatjuk az új album dalait.
Jonas Brothers: The Album
Egy kört már vegetáltunk egy másik Playback Péntekben arról, hogy vajon T.Danny kopizta a Jonas Brothers-t vagy fordítva. Vagy. Esetleg. Külön-külön jöttek rá erre a bombaötletre, hogy „Az Album“ címet adják legújabb lemezüknek.
Playback Péntek: Ki mással zárnánk az évet, mint Snoop Doggal és Dr. Drével?
ma 12:10 -kor
Mindenesetre, gyerekkorunk egyik kedvenc fiúbandája újra itt, a 2019-es Happiness Begins után érkezik friss nagylemezzel, amelyen ezúttal a '70-es, '80-as évek popzenei hatásai dominálnak. Eddig sem állt távol Jonas-éktól, hogy szemezgessenek a funky-ból, a gospelből és a soulból, ezúttal is erre az útra találtak rá producereikkel és nagyjából húsz szerzőtársukkal. Mindemellett persze egy borzasztó modern album, a végletekig kompresszálva, a tökéletességig mixelve, hogy az minden rádióban megfelelően működni tudjon. Jonas-ék egyébként jó zenészek és énekesek, ez sosem volt kérdés, egy-két projektjük (DNCE, Fast Life, Who I Am) önmagában is abszolút megállt a lábán, meglátjuk, hogy ebben talál-e majd valamit a közönség a harmincasodó hardcore rajongókon felül.
Kispál és a Borz: Beszorult mondat
Előző héten már „lapzártánk után“ érkezett meg a Kispál és a Borz várva várt visszatérő nagylemeze, a Beszorult mondat, de azért mégsem maradhat ki a magyaralter legendás zenekarának tizenkilenc év kihagyás után megjelenő új albuma a sorozatunkból. A HVG-nek adott interjújuk szerint Lovasi András 17 dalt írt az anyagra, amelyből 16-ot fel is vettek – ezek közül pedig 11 kapott helyet a Beszorult mondatokon, köztük egy Krúbival közös, az album címadó száma is. Nem ő az egyetlen közreműködő a lemezen, hangszeresek és énekesek közül is többeket bevontak a munkába, mert – ahogy Lovasi mondja – szerettek volna egy kifejezetten sokszínű lemezt készíteni.
Az új albumot egyébként – ahogy mindig is – a hamisítatlan Kispál-riffek, illetve az agyat és a lelket közös önmarcangolásra invitáló Lovasi-sorok határozzák meg. Utóbbiból az egyik legemlékezetesebb példa az, amikor azt énekli, „az igazságot a hazugságok viszik a sírig“, az úgy odaveri az embert a földhöz, na. Lehet, hogy a hazug embert mégse érik hamarabb utol, mint a sánta kutyát, mert még azelőtt meghal, hogy utolérnék? Na mindegy, itt a Beszorult mondat:
Számok
AKC Misi: Sírtánc
Ezek AKC Misi hetei. A múltheti Utca Verified után itt a Sírtánc, jövőhéten pedig érkezik a Long Live AKC című album, ami jóeséllyel a rapper legambiciózusabb szólólemeze lesz eddig. Legalábbis erre következtethetünk az single-ökből, amelyek egyike sem sorolható a klasszikus, egyhangú trapszámok közé, különösen a Sírtánc, ami egy minimalista, moody klubbeatre készült. Persze, a narratíva már kevésbé szokatlan: kapja be a szakma, éljen a gang, a számok felmennek a holdig. Kíváncsian várjuk, mit tartogat még a Long Live AKC.
BLAHALOUISIANA: Szeressetek
Az előadóművész exhibicionizmusának lélektanát énekli meg Schoblocher Barbi a BLAHALOUISIANA új dalában, amelyhez meglehetősen beszédes klip is készült. Ebben a zenekar tagjai Mechanikus narancs-vibe-okban bohóckodnak az énekesnő körül, aki inverz színekben teszi ugyanezt. Ja, és van benne egy kígyó. Tartalmilag a 1975 zenekar Love Me-je jutott eszembe, amely (nyilván) hasonlóképpen beszél arról, hogyan igyekszik egy előadó minél több figyelmet (szeretetet?) generálni magának a túlélésért. Zeneileg persze teljesen más sztori a Blaha dala: jóval rockosabb, magyarosabb, mondjuk úgy, blahás.
Baba Aziz: Miért nem léptünk le?
Baba Aziz újra a game-ben. A trap/modern r'n'b/new-wave hiphop hullám legelején feltűnő előadó már elég régóta váratja közönségét, de a híresztelések szerint új albummal készül, amiről már a második single érkezik az áprilisi Linkin Park után. A friss Miért nem léptünk le? egy rövid bejátszással indul Dr. Ramani Durvasula pszichológus egyik beszédéből, amely a toxikus-nárcisztikus emberek megítéléséről szól. Aziz hasonló témát jár körbe a dalszövegben is: hogyan határozzák meg a múlt traumái jelenlegi kapcsolatainkat? Zeneileg a tőle megszokott moody, melankolikus r'n'b-t hozza, ami miatt anno „a hullám“ elején népszerűvé vált, és ami miatt most rengetegen várják az albumot.
Shakira: Acróstico
Az (magyarul) akrosztichon egy irodalmi formátum, amelyben a különböző sorok első betűi kiadnak egy külön szót vagy nevet. Shakira – aki túl van élete legkeményebb elválásán – legújabb dalszövegében is ez a formula köszön vissza. A sorok eleji betűk kiadják két gyermeke, Milan és Sasha nevét, akik iránt érzett szeretete átsegíti élete legkeményebb időszakán. Bármilyen kemény az élet, mindig találsz fényt az alagút végén, Shakira esetében ezek a gyermekei, ahogy a dal is elmondja (elvileg, amúgy nem tudok spanyolul).
