Pop, csajok, satöbbi az e heti Playback Péntekben. Ezúttal Erdős Viki hozta el nektek az elmúlt napok – saját preferenciája szerint – legmenőbb dalait és album-megjelenéseit, köztük Melanie Martinez nagy visszatérésével.
ALBUMOK
Sabrina Carpenter - emails i can’t send fwd:
Pici csalással indul egyből az e heti Playback, hiszen Sabrina Carpenter emails i can’t send lemezét tavaly július óta volt már lehetősége mindenkinek rongyosra hallgatni. Mára viszont derült égből megérkezett az album deluxe verziója, négy teljesen új trackkel, amik még inkább kivilágosítják a képet az Olivia Rodrigo-Joshua Bassett szerelmi háromszögről, és az azt követő drámacunamiról. Ha nagy hasonlóságot véltek felfedezni Selena Gomez legutóbbi albumával, nem csoda: Sabrina ezúttal is ugyanazzal a Julia Michaels énekes-dalszerző-szövegíró-géniusszal dolgozott együtt, akivel Disneys ex-kolléganője. A három új letisztult popballadához egy igazi bad bitch himnusz, a Feather is megérkezett, ami a Nonsense tavalyi sikereit ismerve egészen biztosan új TikTok trendek várományosa lesz. Tizenhét számnyi soundtrack mindenkinek, akinek összetörték a szívét, és realizálta, hogy sokkal, de sokkal többet érdemel.
M83 - Fantasy
Lehet, hogy önmagában az M83 zenekar neve sokaknak nem mond semmit, ám ember legyen a Földön, aki nem kap a fejéhez a Midnight City első 3, jellegzetes másodpercét hallván. A francia banda 9. stúdióalbuma hozza a tőle megszokott filmzenés vájbokat, ám a szintipop és az álomszerű vokálok mellé ezúttal becsúsztak keményebb gitárakkordmenetek is. Nem csoda, hiszen az album mögé Justin Meldal-Johnson, egykori Nine Inch Nails-basszista és a Paramore producere is beállt. A Fantasy nem titkoltan koncertezésre készült, és hogy hogyan is szól élőben, megtapasztalhatjuk augusztusban a Sziget Fesztivál színpadán. Addig is, fejhallgatót fel, hangerőt a csúcsra és indulhat az utazás a fantázia világába!
Yves Tumor - Praise A Lord Who Chews But Which Does Not Consume; (Or Simply, Hot Between Worlds)
Bár már az album címét olvasva kifárad egy kicsit az ember, az amerikai Yves Tumor egy másodperc alatt felráz mindenkit legújabb albumával. Az énekes 2015-ös első megjelenése óta valami brutális mennyiségű anyaggal kényeztette el rajongóit, kevés előadó mondhatja el magáról azt, hogy karrierje első nyolc évében - ebből kettőt ugye felszántott a covid - öt nagylemezt is kihozott. „Csak slágereket akarok írni, mi más is lehetne a célom?” Yves Tumor ezekkel a nagy szavakkal dobálózott még karrierje elején, és ideje belátni, hogy tartja magát a terveihez. Eklektikus fúziói az R&B és az art rock műfajai között gyakran egészen Prince-re hajaznak, amire a kórusszerű vokálok csak még inkább ráerősítenek. Bár a balladákat hallgatva akad némi hiányérzet, mégis merem állítani, hogy a megjegyezhetetlen című Yves Tumor-album a szerző eddigi legjobbja.
100 gecs - 10,000 gecs
A Laura Les-és Dylan Brady-alkotta 100 gecs hyperpop duó második nagylemeze mindenről is szól: első albérletről, rettenetes gyorskajákról, plasztikai műtétekről, és csak úgy szimplán a hülyeség filozófiájáról. Mióta a páros 7 évvel ezelőtt kihozta első kislemezét, műfajuk védőszentjévé váltak. Az 10,000 gecs mind a tíz dala ugyanannyira kaotikus, mint minden apró részletében átgondolt. Tökéletesen keveri a Sum 41-ra hajazó pop-punk betéteket a piszkos gitárszólókkal, és próbálja feléleszteni a ska ritmusokat, miközben Laura arról énekel, hogy halála után milyen emojikkal díszítsék a sírját. Jó értelembe vett idétlen ódák a világ végéhez, azzal a konklúzióval, hogyha minden összedől, legrosszabb esetben még egy csapatásra biztosan marad idő.
O’Sullivan - these are not songs, they are stories
Az ír származású, Magyarországon élő O’Sullivan az elmúlt bő két évben hosszú utat járt be, de kislemezről kislemezre egyre nagyobb hazai és nemzetközi rajongótábort tudhatott magáénak. 2021-es Born in the Rain című dalát például már több mint egymilliószor pörgették Spotify-on. Az eddig megjelent single-ökön túl azonban még bőven tartogat meglepetést debütáló lemeze. Az anyag alapvető eleme a kendőzetlen őszinteség, O’Sullivan ugyanis nem is tudná elképzelni azt, hogy ne az érzelmek legmélyebb rétegéig hatolva, saját életéből nyerjen inspirációt. A roppant kifejező These are not songs, they are stories (ezek nem dalok, hanem történetek) cím arra utal, hogy a dalok mind-mind megtörtént eseteket mesélnek el, amellyel Ian akkor találkozott, amikor egyszercsak hátat fordított orvosi karrierjének azért, hogy zenész lehessen. A 13 dalos album műfajilag leginkább az indie alt-pop műfajába sorolható, elektronikus megoldásokkal tűzdelt korong a komolyabb témák és melankolikus merengések ellenére árasztja magából a pozitív vibe-okat.
DALOK
Melanie Martinez - Death
Cry Baby meghalt, és egy négyszemű tündér-űrlény-akármicsodává reinkarnálódott, a lehető legesztétikusabb értelemben. Melanie Martinez 2015-től építgette alteregóját, Cry Baby-t, akit elkísérhettük a szülőszobából az óvodába, onnan az iskolába (vagyis a fertődi Esterházy-kastélyba), majd egy egészen kaotikus utazást tehettünk fiatal felnőtt éveibe. Mit csinál egy lassan 28 éves énekesnő, ha már megunta a térdzoknikat és a cuki copfokat? Ír egy albumot a saját haláláról. A március 31-én megjelenő Portals nagylemez első single-je, a Death egy nagyon szépen építkező, az eleje alapján túlvilági temetési balladának ígérkező, majd a második felében egy a megszokottnál “heavybb” popdal, majdhogynem Poppy korai számaira hajazó, egészen indokolatlan stílusváltásokkal. A Portals további dalai és vizuáljai – meglepő módon telefonnal forgatott, kicsit low budget videókkal – már teasingelődnek az énekesnő Instagram-oldalán. Egy biztos: ezúttal sem egy unalmas, egy sablonra építkező albumot várhatunk tőle.
Taylor Swift - All Of The Girls You Loved Before
Blondie a napokban startol a Ticketmaster-botrányt kiváltó The Eras turnéjával, de ez nem állíthatja meg attól, hogy újrarögzítse korábbi dalait. Ma reggelre a semmiből két Éhezők viadala soundtrack, és az If This Was a Movie (Taylor’s Version) mellé egy vadonatúj dalt is kaptunk. Taylor Swift fiókja egy egészen végtelen meder lehet, hiszen ezúttal a 2019-es Lover album egyik eddig nem hallott számával, az All Of The Girls You Loved Before-ral lepte meg rajongóit. A hangulatában kicsit a False God-ra emlékeztető dal arról az egészséges kompetenciáról szól, amikor egy kapcsolat elején felmerül a “kit szeretsz jobban, engem vagy az exeid?” című kérdéskör. Válasz az nincsen, ám Taylor egy dolgot fixen tud: ő sokkal szerelmesebb, mint bárki korábban.
Lana Del Rey - The Grants
Már csak egy hetet kell várnunk Lana Del Rey – ismét egy hosszú cím következik – Did You Know There’s a Tunnel Under Ocean Blvd albumára, ami nagyon okos módon végül nem Miley Cyrus lemezével egy napon jelent meg. A The Grants című, az énekesnő családneve után elnevezett harmadik kislemez egy tipikus zongorás Lana-ballada, egy kis csavarral. A dal elején külön kiemeli elképesztő vokalistái, Melodye Perry, Pattie Howard, és Shikena Jones kórusszerű énekét, ami a szám kibontakozásakor a háttérben bújik meg. Vajon létezik szerelem a Földön is túl? Erre a kérdésre keresi a választ az énekesnő.
Lewis Capaldi - How I’m Feeling Now
Néhány napja jelentette be áprilisban megjelenő Netflixes dokumentumfilmjét a skót Lewis Capaldi, mégpedig nem a leghagyományosabb módon: az énekes többek között a Bridgerton, a Wednesday és az Orange Is The New Black sorozatok szereplőinek öltözött be, felvezetve, hogy eljött az ő ideje is. A How I’m Feeling Now című filmhez most megérkezett a title track is, egy egyszálgitáros, kicsit John Mayer-beütésű popdal, ám mélyebb, mint a megszokott szerelmes számok. A Tourette-szindrómás énekes nyíltan énekel arról, milyen is minden nap a saját agyának csapdájában élni - ha valamivel, ezzel az üzenettel mindenkin tud azonosulni.
