Évtizedek óta először volt tétje a Real Madrid elnökválasztásának, a klub élén mégis az a Florentino Pérez maradt, aki valójában ezt a válsághelyzetet okozta. Utánajártunk, hogyan zajlott a kampány, és hogy mi lesz a sorsa a világ legnagyobb klubjának.
- Florentino Pérez a Real Madrid elnöke hatodik egymást követő mandátumát nyerte el, miközben a klub férfi csapata az elmúlt két szezonban trófea nélkül zárt, és komoly belső feszültségek alakultak ki az öltözőben.
- A választást meglepően éles verseny jellemezte Enrique Riquelme kihívásával, aki a klubtagság és hosszú távú tervezés hangsúlyozásával próbált alternatívát kínálni a megszokott vezetés mellett.
- A kampány során mindkét jelölt nagyszabású átigazolási tervekkel és nagy nevek érkezésével igyekezett növelni a tétet, Pérez végül a megszokott, korábbi sikereken alapuló narratívát követve nyert a szavazatok többségével.
- Cikkünkben bemutatjuk a Real Madrid vezetésének belső kihívásait, a játékosokkal kapcsolatos konfliktusokat és azt, hogyan alakítják a múltbéli eredmények és az idei kampány a Real Madrid jelenét és jövőjét.
Mindössze másfél évvel az előző választás óta, június 7-én ismét elnökválasztást tartott a Real Madrid, amit Florentino Pérez, a spanyol klub Orbán Viktorja nyert meg egymást követő hatodik alkalommal is, így eldőlt, hogy még négy évig ő irányítja majd a klubot.
Az elnökválasztást a korábbiakkal ellentétben most mégis kiemelt figyelem övezte, hiszen 20 év óta most volt először igazán nagy a tétje. Az idei elnökválasztást a klubot 17 éve irányító Pérez jelentette be egy májusi sajtótájékoztatón, aki 2009 óta minden alkalommal, (2009, 2013, 2017, 2021, 2025) kihívó nélkül nyerte meg a négyévente sorra kerülő elnökválasztást.
Mivel tavaly januárban zsinórban ötödszörre is megválasztották a 79 éves spanyol üzletembert a klub élére, ezért hivatalosan semmi nem indokolta volna egy újabb elnökválasztás kiírását. A Real Madrid, és leginkább annak felnőtt férfi futballcsapata viszont olyan válságos állapotba került, hogy Pérez úgy döntött, dacára 2025-ös győzelmének, szeretné előre hozni a 2029-es elnökválasztást. A célja az volt, hogy ismét bebiztosíthassa pozícióját, arra valószínűleg kevésbé számított, hogy 20 év után most egy valódi téttel bíró választáson kell megmérkőznie ellenfelével, az ambiciózus Enrique Riquelme-vel.
A válságba jutott Real Madrid
A választás újbóli kiírását a klub jelenlegi elnöke a május 12-ei, sajtótájékoztatónak nehezen nevezhető, ámokfutás-szerű beszédében jelentette be, ahol idegesen, zavarodottan, és az újságírókat durván megalázva fejtette ki gondolatait a klub jelenlegi helyzetével kapcsolatban.
Azt már korábban sejteni lehetett, hogy valami készül, hiszen egy ilyen elnöki sajtótájékoztatóra is utoljára egy évtizede került sor. Most indok is akadt bőven, hiszen a klub felnőtt férfi focicsapata, (amivel a legtöbben azonosítják a Real Madridot) hónapok, de leginkább a 2024-es BL-győzelem óta komoly válságjeleket produkál.
A legnagyobb feszültséget az okozza, hogy a klub, ami 2024 júniusában tizenötödjére is a klubfutball csúcsára jutott, az elmúlt kettő szezonban egyetlen egy érdemi trófeát sem nyert. Sem a bajnokságban, sem a spanyol kupában, sem a Bajnokok Ligájában nem volt eredményes. Persze ez a legtöbb klub esetében nem lenne probléma, a világelitbe tartozó Real Madridnál viszont elvárás, hogy minden szezonban trófeákat kell szerezni.
A nyeretlenséggel küzdő Realba a végső tőrdöfést pedig az ősrivális FC Barcelona vitte be azzal, hogy a május 10-én rendezett El Clásicon a madridi csapat legyőzésével nyerték még másodjára is a spanyol bajnokságot. Különösen azért fájhatott ez a Real számára, mert a két klub történelmében még sosem fordult elő olyan, hogy egy El Clásicon dőlt volna el egy bajnoki cím sorsa.
A nyeretlenség mellett viszont akadtak még jóval nagyobb problémák is. A 2024-es BL-győzelem után azt lehetett észrevenni, hogy a csapat fokozatosan hullott darabjaira. Sorban igazoltak el, vagy vonultak vissza olyan ikonok, mint Luka Modric, Toni Kroos és Casemiro, akik nélkül az addig tökéletesen szervezett játék szétesett, és az új sztárigazolások sem tudták betölteni az űrt a középpályán.
Tavaly nyáron a Real tiszta lappal indulhatott volna, hiszen sikerült leigazolni a korábban a német Leverkusent is óriási sikerrel irányító korábbi klublegendát, Xabi Alonsot, akit azért szerződtettek, hogy Ancelotti távozása után újraépítse a klub elsőszámú csapatát.
A spanyol tréner viszont sem elég időt, sem elég bizalmat nem kapott az elnöktől. Néhány játékos, köztük a kezelhetetlen Vinicius Jr. és Alonso között elmérgesedett a viszony, Pérez pedig egyértelműen a sértődött játékosokat támogatta. A médiában folyt az adok-kapok, ami a nagyközönség számára is végérvényesen egyértelművé tette, hogy óriási feszültségek vannak a Real Madrid öltözőjében.
Alonso fél év után ment, az őt váltó Arbeola is csak egy fél évre vállalta a tűzoltó szerepet, ami rövid távon valamennyire működött. A 2025/26-os szezon vége felé viszont már jól látszódott, hogy ismét kupa nélkül zárja a szezont a Real, ezzel a feszültség és a káosz is tovább nőtt a csapaton belül. A csapat szétesésének ékes példája volt, mikor kiderült, hogy a Real Madrid csapatkapitánya, Fede Valverde és Tchoumani annyira összeverekedett, hogy Valverdét kórházba kellett szállítani.
Rengeteg szurkoló fejezte ki elégedetlenségét a klubvezetéssel szemben, így meglehetősen indokolt volt, hogy a korábban nagy sikereket elért Pérez újabb választás elé nézzen.
Az elmúlt évtizedek legőrültebb kampánya
A kampányt május 12-én, a klub válságának tetőpontján jelentette be Pérez hatalmas indulatai közepette, ahol cinikus stílusban magára Enrique Riquelme-re is utalást tett.
Riquelme indulása nem a semmiből jött, már évek óta benne volt a levegőben, hogy kihívhatja a Real Madrid keresztapáját. Egy interjúban például úgy fogalmazott, hogy a jövőben, 2028-tól szívesen vállalná el az elnöki pozíciót, és a háttérben tudatosan dolgozott azon, hogy kiépítse kapcsolati hálóját a klub befolyásos tagjaival, és egy olyan támogatói bázist hozzon létre, akikre majd számíthat egy elnökválasztás során. Legutóbb, 2025-ben még nem látta elérkezettnek az alkalmat arra, hogy megmérkőzzön Pérezzel, bár akkor még a csapat válsága sem volt ennyire nyilvánvaló.
A klub 2030-ig pozícióban maradó elnöke nem véletlenül tett gúnyos vagy sértő utalásokat kihívójára a 12-ei sajtótájékoztatón, vagy később a kampány során, hiszen meglehetősen elszokott a versenyhelyzetektől, és attól, hogy kihívókkal kell szembenéznie.
Pérez először 1995-ben indult az elnöki posztért, akkor elveszítette a választásokat, 2000-ben viszont második indulása után sikerült megnyernie, ahogy az azt követő 2004-es kampányt is. 2006-ban hat évnyi elnökség után mondott le, és ekkor, pontosan 20 éve volt olyan, hogy több jelölt is indult a világ egyik legnagyobb klubjának elnöki pozíciójárt, ekkor a versenyt egyébként Ramón Calderón nyerte meg. 2009-ben és azóta is mindig csak Pérez nyújtott be pályázatot, így valódi verseny is most van előszőr 20 év után.
Pérez elnöksége alatt elég szép eredményeket ért el a klub, 6 plusz 17 éve alatt összesen 37 trófeát, köztük 7 Bajnokok Ligája-serleget, 7 spanyol bajnoki címet, és más hazai és nemzetközi kupagyőzelmeket.
De mindezek ellenére nem azért nem volt kihívója, mert mindent tökéletesen csinált volna, csak egészen egyszerűen 2012-ben úgy módosította a játékszabályokat, hogy az neki kedvezzen, és megnehezítse az ellenfeleinek indulását. Valószínűleg nem Riquelme volt az egyetlen, aki komolyan megfontolta az elnöki pozíciót, de a magas belépési küszöb miatt kevesen maradtak, akik versenybe szállhattak.
2012-ig sem indulhatott mindenki a Real Madrid elnöki tisztségéért, a Pérez által beiktatott változtatások viszont tovább szűkítették a kört. A jelenlegi szabályok szerint az vehet részt az elnökválasztáson, aki amellett, hogy spanyol állampolgár, 20 éve folyamatos klubtagsággal rendelkezik, és vagyona eléri a Real Madrid éves költségvetésének 15 százalékát, ami a klub tavalyi árbevételt figyelve 187 millió euró (bő 66 milliárd forint).
Péreznek ez nem okozott gondot, lévén, hogy Spanyolország ötödik leggazdagabb embere 6 milliárd eurós becsült vagyonával, de kihívója, Enrique Riquelme sem panaszkodhat, 37 éves kora ellenére már közel félmillárd eurós vagyonnal büszkélkedhet.
Riquelme Spanyolországban született és nőtt fel, huszonévesen viszont Mexikóba költözött, hogy saját vállalkozást indítson. 2014-ben hozta létre a megújuló energiákkal foglalkozó vállalatát, a Cox Energy-t, ami egész Latin-Amerikában az egyik legnagyobb szereplővé nőtte ki magát a megújuló energiák piacán. Emellett a Real Madridhoz is komoly gyökerek kötik, hiszen 37 éves kora ellenére már 20 éves klubtagsággal rendelkezik, és édesapja a 2000-es években igazgatói pozíciót is betöltött a klubnál.
Riquelme úgy döntött, hogy sok évnyi hezitálás után idén kihívja Pérezt az elnöki posztért folyó versenyben. A szűk határidők ellenére sikerült beadnia a pályázatot, és május második felében megkezdődött a kampány. Riquelme mögé több klublegenda is beállt, az üzletember Rault jelölte ki sportigazgatójának, Fernando Hierrot pedig az utánpótlásért felelős vezetői posztot kapta volna, de olyanok ikonok is támogatták indulását, mint Iker Casillas vagy Sergio Ramos.
A 37 éves vállalkozó tisztában volt vele, hogy csak akkor tud versenybe szállni Pérezzel, ha egyrészt egy komolyan vehető projektet tud felvázolni, másrészt, ha készül néhány nagy durranással. A kettő közül inkább az utóbbi valósult meg, ami egy őrült licitháborúhoz és éles üzengetésekhez vezetett a két jelölt között.
Riquelme jelentős és releváns kritikákat fogalmazott meg Pérezzel szemben. A regnáló elnök még tavaly ősszel döntött arról, hogy legalább részben privatizálni szeretné a klubot, hogy az eddig csak a klubtagok által fenntartott modellt részben leváltva külső tőkét is beengedjen.
A fiatal üzletember szerint ez viszont csak arról szól, hogy csökkentse a tagok befolyását és növelje az elnök döntési lehetőségeit. Szerinte a privatizációt teljesen el kellene kerülni főleg egy olyan klub esetében, amelynek éves bevétele eurómillárdos nagyságrendű, stabil anyagi háttérrel rendelkezik a klubtagsági modell mellett is.
Sőt, Riquelme azt is kifejtette, csökkenteni szeretné a tagdíjakat, és nagyobb hangsúlyt fektetni a klubtagságra, amelynek súlya véleménye szerint lényegesen meggyengült Pérez alatt. A tervei között szerepelt az is, hogy La Ciudad del Socio (Klubtagok városa) néven egy komplex élményközpontot is építene a Real Madrid stadionjának közelében, bár ez leginkább arról szólt, hogy szimpátiapontokat gyűjtsön a socioknál.
A kampány során több interjúban is kifejtette, a túlköltekezések leállítását is szorgalmazná, és növelné a klub pénzügyi stabilitását. Egyik fő kritikájaként pedig arról beszélt, hogy a klub a jelenlegi vezetés alatt rövidtávon gondolkodik, – a klub válsága is ennek az oka – a válságból csak akkor lehet kijönni, ha a Real Madrid áttér a hosszútávú tervezésre, főleg ami a felnőtt férfi csapatot illeti.
Dacára a fontos kritikáinak, a kampányban ezeket kevésbé sikerült átadni, és összességében is az látszott, hogy Riquelme elnöki programjának kidolgozottsága hagy bőven kívánnivalót maga után.
A kampány inkább arról szólt, hogy a két jelölt teljesen szürreális átigazolási ötletekkel próbálta magasabbra tenni a tétet a másik számára. Pérez június elején bejelentette, hogy két új játékos érkezhet a védősorba, Denzel Dumfries az Inter Milantól, és Ibrahim Konate a Liverpooltól, akik azóta már hivatalosan is csatlakoztak a csapathoz. Emellett Pérez heteken keresztül arról beszélt sejtelmesen, hogy egy 150 milliós igazolással, egy nagy dobással is készül, de amikor újságírók többször is rákérdeztek a játékosra, válasz helyett inkább Riquelme csapatába állt bele, és nevezte azt komolytalannak.
Illetve, a legtöbb vitát kiváltó igazolása az új edző, José Mourinho volt, aki a „felfelé bukás” ékes példája. A néhai klasszis edző már csak árnyéka önmagának, Pérez mégis benne látta a megoldást, így ő is csatlakozott a klubhoz 13 év után.
Riquelme többször is szóvá tette, hogy Mourinho nem ideális választás a Real Madrid kispadjára, de azért az ő is húzott merész dolgokat a kampány során. Részben kitartóan hajtogatta, hogy ha nyer, a spanyol középpályás Rodri és a norvég támadó, Erling Haaland biztosan érkezik, olyannyira, hogy egy spanyol tévéműsorban Haaland-mezzel jelent meg. A norvég jelenlegi klubja, a Manchester City ezen annyira felhúzta magát, hogy bejelentették, be fogják perelni Riquelme-t, aki amúgy egy leendő edzőnek a Liverpooltól két éve visszavonult Jürgen Klopp nevét dobta be, aminek szintén nem volt túl sok valóságalapja.
Pérez ott folytatja, ahol abba sem hagyta
A végtelen hosszúnak tűnő, heves kampánynak a június 7-ei választás vetett véget, ahol a végülis a kevésbé rossz, vagy a kiszámíthatóbb rossz, Florentio Pérez nyert, aki a szavazatok 65 százalékát szerezte meg (nagyjából 27 ezret) szemben Enrique Riquelme 35 százalékával (12 ezer szavazattal). Bár az eredmény egyértelműnek tűnik, az előzetes várakozásokhoz képest Riquelme a nem túl erős kampánya ellenére is meglepően jól szerepelt.
Az általa begyűjtött 35 százalék arról tanúskodik, hogy a klubtagok között is megvan a változás igénye, látják a jelenlegi vezetés hiányosságait, ugyanakkor Riquelme ajánlata nem volt elég komolyan vehető egy jelentős részük számára ahhoz, hogy az elnökváltás mellett döntsenek.
Ha a magunk valóságára akarnák lefordítani a dolgot, akkor azt mondhatnánk, hogy Riquelme még csak a Real Madrid Márki-Zay Péterje volt, a klub Magyar Péterje még várat magára.
Pérez győzelme egyben a múlt győzelmét is jelenti a klub életében. Az elnök a kampányban a sok homályos ígérete mellett leginkább kizárólag az eddigi elért eredményekre helyezte a hangsúlyt. Például pont a kampányban jelent meg egy hatalmas molinó a Real Madrid stadionjától nem messze, amin Pérez volt, és mellette az a hét város felsorolva, ahol a csapat BL-t nyert a regnálása alatt.
Así ha amanecido Madrid el día que Florentino Pérez anuncia su candidatura a la presidencia del Real Madrid.
— JK (@chamartinismo) May 23, 2026
“Mucha historia por hacer”, y las 7 ciudades de las 7 Champions que ha ganado el club bajo su mandato. pic.twitter.com/tX0gBGwo0V
Ez az óriásiplakát tökéletes megmutatja Pérez felfogását, és azt is, hogy mennyire nem érti azt a helyzetet, ami a Real Madrid csapatát válságba sodorta. Soha senki nem vitatta el az ő érdemeit, de ez az elnökválasztás nem a múltról, hanem a jelenről és a jövőről szólt, arról, hogy hogyan lehet egy hosszútávon sikeres és újra stabil projektté tenni a focicsapatot.
Ezzel szemben Pérez pontosan ugyanazt folytatja, amit sokan eddig is kritizáltak. Ahelyett, hogy időt adna fiatal, tehetséges edzőnek kibontakozni, inkább egy olyan Mourinhot nevez ki, aki a korábbi sikerei mellett már jó ideje semmit nem tud felmutatni.
Megalomán ízléséhez hűen arra koncentrál, hogy megszerezze a focicsapatnak a legnagyobb, legfelkapottabb neveket, függetlenül attól, hogy figyelembe venné, a játékosok hogyan működnek majd egymással a pályán, képesek-e egy valódi csapatot alkotni. Az idei kampány és a választások is egyértelművé tették, Pérez nem hajlandó szembenézni a hibáival, önmagával, és már most ugyanazokat a hibákat követi el, amik ilyen helyzetbe sodorták őt és a világ egyik legnagyobb klubját.
