"Ez egy szomorú és gyönyörű világ" – vallotta egy alkalommal Jim Jarmusch, az amerikai független film egyik legjelentősebb alkotója. A kultikus rendező mintegy négy évtizedes pályájának több gyöngyszeme újra mozivászonra kerül a budapesti Corvin moziban.
„Az életnek sincs cselekménye. Akkor a filmeknek vagy az irodalomnak miért kell, hogy legyen?“ – tette fel a kérdést egy alkalommal Jim Jarmusch, a fősodortól jelentősen eltérő kortárs amerikai mozi egyik kulcsfigurája, egy sornyi egyedülállóan zseniális film rendezője.
Az európai gyökerekkel – ír, cseh és német felmenőkkel – rendelkező filmes idén januárban lett 70 éves, ennek ellenére egyáltalán nem unatkozik: nemrég divatmodellnek állt a Saint Laurent tavaszi kampányához (méghozzá Pedro Almodóvar, David Cronenberg és Abel Ferrara mellett), a Sqürl nevű zenekarával pedig éppen májusban hozza ki az első nagylemezét, amely Marc Ribot, Charlotte Gainsbourg és Anika közreműködésével jelenik meg a nagyszerű Sacred Bones kiadónál. (De a zenekedvelők arra is emlékezhetnek, hogy Jarmusch 2019-ben a Sonic Youth gitárosával, Lee Ranaldóval, valamint nemzeti kincsnek sem utolsó, több legendás zenész mellett is feltűnő dobosunkkal, Pándi Balázzsal hozott ki egy nagylemezt.)
Jim Jarmusch 1953-ban született Ohióban, ahol egy középosztálybeli, kertvárosi családban nőtt fel, két testvér mellett. A filmekre és az irodalomra már egészen korán rácsavarodott, többek között William Burroughs és Jack Kerouac könyvein nevelkedett, majd a középiskola után Chicagóba költözött, hogy újságírást tanuljon, de mivel pont ezeket az órákat nem látogatta – az irodalom és a művészettörténet jobban érdekelte –, innen hamarosan eltanácsolták, ő pedig New Yorkba és a Columbia Egyetemre tette át a székhelyét, immár kifejezetten azért, hogy maga is irodalmi pályára léphessen.
Közben egy csereprogram révén tíz hónapot élt Párizsban, ahol ideje nagy részét a Cinémathèque française filmarchívumában töltötte. Miután visszatért az Egyesült Államokba, a New York-i Egyetem filmes iskolájában folytatta tanulmányait, amit akkor éppen a Budapestről elszármazott Benedek László vezetett – aki többek között a négy Golden Globe-díjas, Az ügynök halála című filmet, valamint Marlon Brando A vad című, motoros moziját rendezte. Jarmusch az itt töltött négy év alatt ismerte meg több későbbi kollégáját, például Sara Drivert, Tom DiCillót, Howard Brooknert és Spike Lee-t.
Jarmusch a filmes képzés utolsó évében Nicholas Ray, a James Dean főszereplésével készült Haragban a világgal című film rendezőjének asszisztense lett, majd a Berlin felett az ég, valamint a Párizs, Texas filmeket jegyző Wim Wenders mellett is dolgozott. Első filmje, az önéletrajzi ihletésű Permanens vakáció 1980-ban jelent meg, amit négy évvel később a Florida, a paradicsom követett, aminek némi magyar vonatkozása is akad: a filmben Bálint Eszter alakítja Évát, a magyar bevándorlót, aki Budapestről érkezik az Egyesült Államokba, ahol külföldre szakadt rokonok segítségével próbál meg új életet kezdeni – ezek egyike a John Lurie által megformált Willie, aki igazából Béla.
A Florida, a paradicsom Cannes-ból az Arany Kamera díját, majd a locarnói filmfesztiválról az Arany Leopárdot hozta el, a Sundance-en pedig a zsűri különdíját sikerült megszereznie. Ezt követő filmjeivel rendszeresen visszatérő vendége lett a cannes-i filmfesztiválnak: a Törvénytől sújtva, a Mystery Train, a Halott ember, a Szellemkutya, a Halhatatlan szeretők, a Paterson is az Arany Pálma jelöltjei között van, a Broken Flowers - Hervadó virágok című munkája pedig a zsűri nagydíját hozza el.
Ahogy a Jarmusch egyik barátja, filmjeinek visszatérő szereplője – Bill Murray, Tilda Swinton, Iggy Pop és a Wu-Tang Clan-vezér RZA mellett –, Tom Waits fogalmazott 2005-ben a New York Timesnak:
A kulcs szerintem az, hogy Jim 15 éves korában megőszült... Ennek következtében mindig egyfajta bevándorlónak érezte magát a tinédzserek világában. És lényegében azóta is ez a bevándorló – egy jóságos, elkápráztatott kívülálló. Minden filmje erről szól.
A 70 éves kultrendező előtt tisztelegve a budapesti Corvin Mozi 2023 tavaszától Jarmusch hat egész estés filmjét tűzi műsorra. A vetítéssorozatot április 13-án a rendező harmadik nagyjátékfilmje, a Törvénytől sújtva indítja, az utolsó tétel pedig a rendező legutóbbi rendezése, A holtak nem halnak meg lesz. A filmeket eredeti nyelven, magyar felirattal vetítik, de hogy pontosan melyik alkotásokról van szó, azt a cikkünk folytatásában leplezzük le.
Törvénytől sújtva (1986)
Jarmusch fekete-fehér filmjében Tom Waits és John Lurie két kisstílű senkiházit alakít, akiket csőbe húztak, majd hűvösre kerültek. Waits karaktere, a lemezlovas Zack azért került rács mögé, mert a kölcsönjárgányában egy hullát találtak, Lurie figuráját, a selyemfiú Jacket pedig egy riválisa szívatta meg, így kiskorú lány futtatása miatt gyűlt meg a baja a törvénnyel. A cella harmadik lakója, az olasz Roberto (Roberto Benigni) gyilkosságért ül, miután véletlenül agyonütött egy embert egy biliárdgolyóval. Roberto alaposan felkavarja az állóvizet, majd ügyeskedése eredményeként hármójuknak sikerül lelépnie. A Törvénytől sújtva az Amanda Awardson elnyerte a legjobb külföldi játékfilm díját, a Bodil Awardson a legjobb nem-európai film díját, Cannes-ban pedig Arany Pálma-jelölést kapott. (Vetítés: április 13.)
Éjszaka a Földön (1991)
Jarmusch 1991-es szkeccsfilmje, az Éjszaka a földön öt éjszakai taxisofőrt mutat be, akik a világ öt különböző nagyvárosában – Los Angelesben, New Yorkban, Párizsban, Rómában és Helsinkiben – dolgoznak. A filmes kb. nyolc nap alatt meg a forgatókönyvet, amelyben öt véletlenszerűen egymáshoz kapcsolódó történetet mesél el. Az első, Los Angeles-i jelenetben például mindjárt Winona Ryder 1985-ös Chevrolet-jában találjuk magunkat, amelybe a reptéren huppan be egy szórakoztatóiparban dolgozó ügynök, aki be akarja szervezni a sofőrjét az egyik filmbe. A film zenéjét Tom Waits jegyzi. (Vetítés: április 27.)
Halhatatlan szeretők (2013)
A Halhatatlan szeretők című filmben Tom Hiddleston egy visszavonultan élő, depressziós vámpírt alakít, aki zenészként tengeti életét detroiti lakásában, ám egy nap újra találkozik élete szerelmével, Tilda Swinton szintén vámpír karakterével, aki hátrahagyja addigi életét a marokkói Tangerben. A párt azonban váratlanul meglátogatja a nő bajkeverő húga, akit Mia Wasikowska alakít. A filmet előbb Arany Pálmára jelölték (nem nyert, Abdellatif Kechiche Blue Is the Warmest Colour című filmje vitte el a fődíjat), 2016-ban azonban a BBC – 177 kritikus szavazata nyomán – beválogatta a 21. század 100 legjobb filmje közé, a Hollywood Reporter pedig a 2010-es évek negyedik legjobb filmjének választotta 2019 végén. (Vetítés: május 11.)
Gimme Danger (2016)
Kevés annyira nagyhatású zenekar van a könnyűzene történetében, mint az Iggy Pop-vezette Stooges, amely az 1969-es bemutatkozó nagylemezével lényegében keretestől rúgta rá az ajtót a világ szerencsésebbik felére. Jim Jarmusch csaknem egy évtizeddel a Gimme Danger 2016-os bemutatása előtt kezdett el a Stoogesnak emléket állító dokumentumfilmjén dolgozni. A projekt előkészítése egyébként azt követően kezdődött, hogy Iggy Pop egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy ha a Stoogesról egyszer filmet készítenének, akkor ő azt mindenképpen cimborájának, Jarmuschnak szánná. A végeredmény pedig egy elementáris erejű dokumentumfilm lett, amelynek a világpremierje Cannes-ban volt, de hamarosan a torontói és a New York-i filmfesztiválokon is bemutatták. (Vetítés: május 25.)
Paterson (2016)
Jarmusch megindítóan szép filmjében Adam Driver egy kisvárosi buszsofőrt alakít, aki szabadidejében verseket farigcsál, nem mellesleg mobiltelefon nélkül él abban a New Jersey-beli városban, amit pont úgy neveznek, ahogyan őt – és a róla szóló filmet is. A befelé forduló férfi csöndes boldogságot talál egyszerű életében. Minden napja ugyanúgy telik: vezetés közben megfigyeli a várost, sétálni viszi a kutyáját, esténként iszik egy pohár sört a törzshelyén. Felesége (Golshifteh Farahani) pont az ellentéte: impulzív és harsány, így ők ketten nem is lehetnének különbözőbbek, mégis harmóniában élnek egymással. A korszellemre fittyet hányó alkotást Arany Pálmára is jelölték, ám azt végül Ken Loach Én, Daniel Blake-je vitte el. (Vetítés: június 8.)
A holtak nem halnak meg (2019)
Bill Murray, Tilda Swinton, Adam Driver, Chloë Sevigny, Steve Buscemi, Austin Butler, Selena Gomez, Tom Waits és Iggy Pop egy abszurd zombifilmben? Így igaz, Jarmsuch legutóbbi nagyjátékfilmje ezzel az egészen elképesztő szereposztással már önmagában is behúzza a nézőt, az élőhalottas körítés pedig csak még pikánsabbá teszi a 2019-es horror-vígjátékot. Miután egy álmos amerikai kisvárosban a halottak kikelnek a sírjukból, hogy felfalják az élőket, a városka lakóinak harcba kell szállniuk a túlélésért. Három rendőr (Bill Murray, Adam Driver és Chloë Sevigny) és egy szamurájkard-forgató skót temetkezési vállalkozó (Tilda Swinton) egyenesen a frontvonalban találják magukat, és erejüket egyesítve próbálják meg legyőzni az élőhalottakat. 2019-ben A holtak nem halnak meg a cannes-i filmfesztivál nyitófilmje volt. (Vetítés: június 15.)