Új hazai kutatás segíti a legfőbb krónikus betegségek, a szív-, vese- és anyagcsere-betegségek összefüggéseinek megértését.
Magyarországon először készült olyan átfogó, országos vizsgálat, ami 11 év hazai betegadatainak elemzésével vihet közelebb a szív-érrendszeri betegségek, a krónikus vesebetegség és a 2-es típusú cukorbetegség összefüggéseinek megértéséhez és ezen keresztül az egyik legnagyobb egészségügyi kihívás kezeléséhez. A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy a megfigyelés kezdetekor mindhárom vizsgált betegségben már szenvedők felének túlélése nem érte el az öt évet sem. A vizsgálat eredményeit bemutató sajtóeseményen a szakértők arra is rámutattak, hogy a három betegségcsoport egymással szorosan összefügg, ezért a szakmai irodalomban egyre gyakrabban fordul elő új klinikai entitásként a CKM-szindróma (a rövidítés a cardiovascular-kidney-metabolic szindrómából adódik). A hatékony kezelés integrált, multidiszciplináris megközelítést igényel.
Magyarországon a felnőtt lakosság körében gyakori az anyagcsere betegségek (diabétesz mellitusz, elhízás) előfordulása. Ezek a kóros állapotok a társadalomra és az egészségügyi rendszerre is jelentős terhet rovó szív- és érrendszeri, valamint vesebetegségek fő kockázati tényezői. A nemrég befejezett, országos szintű, 11 éves utánkövetéses vizsgálat új megvilágításba helyezi a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri megbetegedések és a krónikus vesebetegségek előfordulásáról és összefüggéseiről alkotott képünket. Az adatok megerősítik, hogy nem különálló, hanem egymással szorosan összefüggő kóros állapotokról van szó, amit a nemzetközi szakirodalom kardiovaszkuláris–vese–metabolikus szindrómaként (CKM-szindróma) definiál.
„Kutatásunk elvi keretét az Amerikai Szívgyógyászati Társaság által a közelmúltban meghatározott CKM-szindróma jelentette. A szindróma leírása rávilágít arra, hogy az elhízás, magasvérnyomás, anyagcsere-betegségek, mint a hiperlipidémia, inzulinrezisztencia, 2-es típusú cukorbetegség, érelmeszesedés, koszorúér-betegség, perifériás érbetegség, szívinfarktus, stroke, nem alkoholos eredetű zsírmáj, krónikus vesebetegség ugyanannak a kórfolyamatnak a különböző állomásai és ezt a megállapítást a mi kutatásunk adatai is alátámasztják. A kórfolyamat kiváltója pedig az egészségtelen életmód: dohányzás, mozgásszegénység, energia és szénhidrátdús táplálkozás, alváshiány, stressz”
– mondta a vizsgálat eredményeit bemutató sajtóeseményen Dr. Vokó Zoltán egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központjának igazgatója.
A Novo Nordisk Magyarország által támogatott, országos, retrospektív vizsgálat során a szakértők a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatbázisában elérhető, anonim adatok felhasználásával azon páciensek egészségi állapotát és betegségük progresszióját vizsgálták, akiknek 2013. január 1-én már fennálló diagnosztizált 2-es típusú cukorbetegségük, valamilyen szív- és érrendszeri megbetegedésük vagy vesebetegségük volt. A kutatás 11 éves utánkövetéssel elemezte a betegségek előfordulását, a társbetegségek kialakulását és az érintett páciensek hosszú távú túlélését.
„A hazai felnőtt, húszévesnél idősebb lakosság körében végzett klinikai-epidemiológiai jellegű adatbázis-elemzésünk a vizsgálatban szereplő egyének nagy száma, a követés tartama és a kardiovaszkuláris, renális (vese) és metabolikus betegség (2-es típusú diabetes) önálló és együttes előfordulásának vizsgálatával emelkedik ki a hasonló jellegű tanulmányok sorából. Az eredmények alátámasztják azt a koncepciót, amely szerint a kardiovaszkuláris, renális és metabolikus betegségek jellemző módon nem önállóan, hanem különböző kombinációkban, de együtt fordulhatnak elő, s erre a tényre nemcsak a diagnózis és a terápia során, hanem már a megelőzés során is gondolnunk kell” – tette hozzá Prof. Dr. Jermendy György címzetes egyetemi tanár, az orvostudomány doktora (MTA), a Budapesti Bajcsy-Zsilinszky Kórház és Rendelőintézet III. Belgyógyászati Osztály főorvosa.
A kutatásba bevont 1,05 millió fő 13,4 százalékát – megközelítően minden nyolcadik magyar felnőttet – érintette a vizsgált időszak kezdetén (2013. január 1.) a három vizsgált betegség valamelyike. 7,8 százalékukat 2-es típusú cukorbetegséggel, 7,7 százalékukat szív- és érrendszeri betegséggel diagnosztizálták, míg a krónikus vesebetegség mindössze 0,7 százalékuknál szerepelt a nyilvántartásban. Ez utóbbi adat azért meglepő, mivel nemzetközi és hazai becslések szerint a krónikus vesebetegség valós előfordulása 10–15 százalék körül lehet. Az eltérés oka további vizsgálatot igényel, azonban arra utal, hogy Magyarországon a krónikus vesebetegség aluldiagnosztizált és/vagy az orvosi nyilvántartásokban ritkán használt (alulkódolt).
A vizsgálat egyik legfontosabb megállapítása, hogy a CKM-szindróma progresszív jellegű megbetegedés. A kutatás kezdetén csak egy betegségben szenvedő páciensek jelentős részénél ugyanis a vizsgálati időszak alatt megjelentek társbetegségek is. Például a cukorbetegek 18,8 százalékánál alakult ki szív- és érrendszeri megbetegedés, míg a kezdetben szív- és érrendszeri megbetegedéssel diagnosztizáltak 8,6 százalékánál alakult ki cukorbetegség. A krónikus vesebetegek 13,4 százalékánál alakult ki szívbetegség, és 4 százalékuknál cukorbetegség. Összességében a betegek több mint 60 százalékánál alakult ki újonnan valamely vizsgált krónikus betegség.
Az egyes megbetegedések 11 éves időszak alatt mért túlélési kilátásai kedvezőtlenek: a megfigyelési időszak elején a csak 2-es típusú cukorbetegséggel élőknél 54,2 százalék volt; a kizárólag szív- és érrendszeri betegséggel gondozottaknál 53,8 százalék; míg a csak krónikus vesebetegséggel diagnosztizáltaknál 44,3 százalék volt. Azon pácienseknél viszont, akiknél már a megfigyelés kezdetekor együttesen állt fenn a 2-es típusú cukorbetegség, plusz valamilyen szív‑ és érrendszeri betegség és krónikus vesebetegség is, a medián túlélés mindössze 5 év, a vizsgált 11 éves időszak végére csupán 21% volt még életben.
Az egyén egészségi állapotára gyakorolt hatásai mellett a CKM-szindróma gazdasági vonzata is jelentős lehet, ugyanis a vizsgált krónikus betegségek a munkaerőpiacon is aktív, 50–59 éves korosztályt is jelentős arányban érintik.
„Annak érdekében, hogy még alaposabban megismerjük a CKM-szindrómát, és felmérjük, hogy a társadalmi-gazdasági tényezők, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és a regionális egészségügyi stratégiák milyen hatással vannak a kimenetelére, további vizsgálatokra van szükség. Azonban a most bemutatott eredmények is segíthetnek a kórkép felismerésének és kezelésének újragondolásában, a prevenciós programok, diagnosztikai és terápiás módszerek hatékonyságának növelésében” – összegezte a kutatás jelentőségét Dr. Kiss Loretta Zsuzsa, a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika adjunktusa.
