Sosem látott játékosmozgás jellemezte az idei nyarat a foci világában, különösen a Premier League-ben. Tele volt nagy sztorikkal ez az ablak, és természetesen jutott bőven azokból az átigazolásokból is, amiknek nagyon nehéz látni az értelmét.
Ahogy tavaly, úgy idén is listázzuk azokat az átigazolásokat a foci világából, amiket nagyon nehéz ép ésszel felfogni. Ennek több oka is lehet: olyan játékosok vásárlása, akik látványosan nem illenek egy csapatba, esetleg a túlfizetés, vagy az, ha nem lehet racionális átigazolási politikát mögélátni egy klub ténykedésének a piacon.
2024-es cikkünkben is hivatkoztunk Ian Grahamre, a Liverpool korábbi adatelemzési vezetőjére (akinek a könyve, a Hogyan nyerd meg a Premier League-et? a hetekben jelenik meg magyarul), szerinte a futballban az átigazolások 50 százaléka válik be. Nagyon sok emberi és szakmai tényező van, amin elhasalhat egy olyan igazolás, ami hipotetikusan minden szempontból teljesen jó elképzelésnek tűnik. Vannak ugyanakkor olyan transzferek is, amiről tán még a hülye is látja, hogy itt valaki nagyon nem gondolta át, hogy milyen környezetbe, milyen csapatba milyen játékost is helyez pontosan, vagy ha ezt igen, akkor elfelejtette átgondolni, hogy mennyi idős játékosért mennyi pénzt is fizet.
REFRESHER-TESZT: Melyik focicsapatnak kellene szurkolnod a személyiséged alapján?
2025.5.11 8:41
Listánkban összeszedtük azokat a 2025-ös igazolásokat, amik előtt elemzők, szurkolók és magunk is értetlenül állunk. Ez persze nem jelenti, hogy – valami csoda folytán – ne alakulhatnának jól a dolgok ezen transzferek esetében, inkább csak arról van szó, hogy kiválasztottuk azokat az idei igazolásokat, amiknél több piros zászlót látunk, mint zöldet.
Gianluigi Donnarumma – Manchester City
Az ember mindig óvatos, ha egy Pep Guardiola-igazolással szemben kell megfogalmaznia negatív előítéleteket, de Donnarumma szerződtetése a PSG-től nagyon fura üzletnek tűnik. Az olasz sztárkapusnak azért kell távoznia Párizsból, mert első számúnak igazolták elé Lucas Chevalier-t, aki sokkal erősebbnek mutatkozott modern kapuserényekben, például a rövid passzos labdakihozatalokban. Ezek olyan erények, amik gyakorlatilag sehol sem lehetnek fontosabbak, mint egy Guardiola-csapatban.
A Manchester City most mégis úgy döntött, hogy rárepül Donnarummára, aki klasszikus kapusfeladatokban (tehát védésben) a világ egyik legjobbja, de rendkívül nagy gyengesége a labdás játék (ezért váltották le a BL-győztes francia csapatnál is). Teszik ezt azután, hogy kifizettek 31 millió eurót korábbi játékosukért, James Traffordért, aki egyébként szintén inkább a védésben jó, sőt, láthattuk a szezon első meccsein, mennyire bizonytalan, amikor el kell hagynia a kapuját vagy az összjátékba kell beszállnia.
Egy legendás játékos legendás formában: Így éli az életét Mo Szaláh, a világ egyik legatletikusabb embere
2025.4.12 8:31
Teljesen érthetetlen, hogy miért pont a Manchester City nyújt vigaszjobbot egy olyan kapusnak, akit a profilja alapján épp egy ilyen domináns csapat nem tud kihasználni rendesen, miközben abban, amit (elvileg) csinálni szeretnének, hátrányt jelent. Lehet, hogy Guardiola tud valamit, amit mi nem? Lehet, hogy változik a City játéka, a kapusuk kimarad a labdakihozatalból, és inkább olyat akarnak, aki a védésekben tudja menteni a seggüket? Talán van e mögött valami mesterterv, de nagyon nehéz látni, hogy pontosan mi is az.
A Newcastle csatárvásárlásai: Nick Woltemade és Yoane Wissa
A nyár legnagyobb átigazolási huzavonája volt Alexander Isak és a Newcastle egymásra mutogatása, amiből a sztrájkoló játékos jött ki jobban, ugyanis végül Liverpoolba igazolhatott. Isak magatartása felett lehet morális értékítéletet mondani szurkolói oldalról, ugyanakkor egy profi klubvezetés feladata nem az lett volna, hogy moralizáljon és izmozzon a világ egyik legjobb csatárával, hanem, hogy megfelelően felkészüljön arra, mi történik, ha a svéd támadó – aki állítása szerint egyértelműen jelezte ezt a szándékát – távozik.
A Newcastle klubvezetése túl későn kapcsolt, így kapkodniuk kellett a végén, a velük üzletelő csapatok pedig nyilván tisztában voltak vele, hogy előbb-utóbb egy angol rekordösszeg üti a markukat. Ennek az eredménye az, hogy messze túlfizettek két olyan játékosért, akik még a közelében sincsenek annak a minőségnek, amit Isak képviselt. Ez utóbbi önmagában nem lenne gond, hisz a Liverpoolba távozó játékos már bőven magasabb szintet képviselt a Newcastle-nél, ugyanakkor az, hogy 85 millió eurót hagytak ott a Stuttgartnál Nick Woltemadéért, illetve 57 millió eurót Yoane Wissáért, az zavarba ejtően nagy túlfizetésnek tűnik.
Előbbi esetében egyáltalán nem magától értetődő az, hogy csatár szerepkörben, a Premier League-ben be fog válni. A Bundesligában az előző szezont korrektül lehozta, de a 14 gólban való közreműködés (12 gól, 2 assziszt), a 8-as büntetők nélküli várható gólmutató és a 4,6-os várható gólpassz mutató sem indikálja azt, hogy a – kétségtelenül tehetséges – Woltemadéért ennyit fizessenek. Nem véletlenül nem sikerült megegyezni a Bayern Münchennek a Stuttgarttal: nem voltak hajlandók ennyit adni érte, a Newcastle meg jött, és nagy sietségében simán kicsengette ezt a pénzt.
Wissa biztosabbnak tűnik, bizonyított a Premier League-ben, egy kiváló edző, Thomas Frank keze alatt. Ugyanakkor egy 29 éves csatárról beszélünk, akit már nem fog értelmezhető áron továbbadni a Newcastle. Egészen abszurd, hogy az angol bajnokság ott tart, hogy még egy ilyen korban lévő, korrekt minőséget képviselő játékos is ennyibe kerül. A Newcastle persze tejelt, mi mást tehetett volna. Félreértések elkerülése végett: nem arról van szó, hogy ne igazoltak volna egész jó játékosokat Isak helyére (azt a minőséget úgysem lehetett volna pótolni), hanem, hogy olyan tárgyalóhelyzetbe kergették magukat, hogy kénytelenek volna túlfizetni mindkettőért.
Mateo Retegui – Al-Kvadszija FC
A Serie A tavalyi gólkirálya Szaúd-Arábiába igazolt. Az Atalanta jó üzletet csinált, a fogadó klub senkit nem érdekel, de mi van a játékossal? Ő vajon mit gondolt? Persze, nem tudjuk pontosan, mi volt a háttérben, az olasz bajnokság harmadik helyezettje minden bizonnyal nem marasztalta, ha már több mint 68 millió eurót kapnak érte, de az igazi lúzer itt egyértelműen a játékos vagy a játékost képviselő ügynök, aki úgy döntött, hogy 26 évesen itt az ideje kicsekkolni a topfutballból. Lehet itt, Európában is jó pénzt keresni, csak jó játékosnak kell lenni hozzá.
Benjamin Šeško – Manchester United
Volt benne dilemma azért, hogy a listán legyen-e ez az igazolás. Egyrészt azért, mert Šeško van akkora tehetség, hogy a közeljövő egyik nagy csatáregyénisége váljon belőle, másrészt, mert a Unitednak szüksége volt egy magasabb kaliberű játékosra ezen a poszton, miután nagyon nehéz volt elképzelni, hogy Joshua Zirkzee vagy Rasmus Højlund fel tudnak nőni a feladathoz. Utóbbi el is ment kölcsönbe a Napolihoz.
Az ikon, aki mindent megtesz, hogy ledöntse saját szobrát: portrénk a 40 éves Cristiano Ronaldóról
2025.2.5 14:59
Viszont kacag az (nem is annyira kicsi) ördög a vállunk felett, mert nem magától értetődő, hogy ezek a játékosok a saját inkompetenciájuk miatt ne váltak volna be Manchesterben, hanem inkább azt látjuk bele, hogy (mint sok más játékos esetében) az ultranagy káosz, ami a klubnál uralkodik, gátolhatta meg őket a kiteljesedésben. Ez a káosz ott van sportszakmai és lélektani értelemben is a csapatnál.
Épp ezért elsősorban a játékos részéről „idiotikus” ez a váltás, mert a Newcastle is ment érte, ami, habár fentebb kritizáltuk a transzferpiaci működése miatt, jelenleg kétségtelenül jobb állapotban lévő klub a Unitednál. Persze, a vörös ördögös címer még mindig nagy vonzerővel bír, de Šeškóból talán többet hozhatott volna ki Eddie Howe-ék tiszta és kiérlelt, intenzitáson alapuló játéka, ami egy Red Bull-iskolából érkező játékosnak amúgy is fekszik.
Nikitscher Tamás három éve még egy rezsigondokkal küzdő, harmadosztályú csapatban focizott, most meg Yamalék ellen léphet pályára
2025.2.2 9:34
De nem csak a játékos szemszögéből érződik ez egy meggondolatlan lépésnek. A Manchester United 76 és fél millió eurót fizetett a Lipcsének a szlovén támadó játékjogáért, amivel az öt legdrágább transzfer egyike lett idén nyáron Európában. Mindezt úgy, hogy egyelőre egy nyers, a kiforrottól nagyon messze lévő csatárról beszélünk, akinek nagyon jó közegre lenne szüksége, hogy a saját potenciálját beteljesítse, és nem arra, hogy Messiásként kezeljék egy sínylődő nagy múltú csapatnál. Márpedig ilyen összegért, ha nem is Messiást, de egy kész játékost igazolsz, aki egyből segíteni tud a csapaton, nem egy reményteli, kiforratlan tehetséget. Főleg akkor, ha 15. helyezett lettél az előző szezonban.
Adrien Rabiot – AC Milan
Mindig el volt tévedve kicsit a közvélemény Adrien Rabiot-val kapcsolatban, amikor a játékos bukdácsolós karrierjét a képességei számlájára írták. Valójában a francia középpályás nagyon is tehetséges focista, akihez nem véletlenül ragaszkodott Didier Deschamps, a francia válogatott szövetségi kapitánya, illetve nem véletlenül „volt beleszerelmesedve” Massimiliano Allegri sem, aki most újra együtt dolgozhat a 30 éves Rabiot-val a Milannal.
Leginkább a játékintelligenciája az, ami miatt az edzők szeretnek vele dolgozni, ugyanakkor azt már régóta tudjuk, hogy attól, hogy intelligens egy focista, még nem lesz könnyen kezelhető, sőt. Rabiot Marseille-ből való távozásának egyik oka feltehetőleg az, hogy összeverekedett csapattársával, Jonathan Rowe-val. Ráadásul az egész karrierjére béklyóként akaszkodott rá édesanyja, aki állítólag karrierdöntéseiben is befolyásolja, illetve nyilvános megszólalásaival zülleszti a focista reputációját.
Nincs többé PSG Talon, a párizsiak kiszálltak a League of Legendsből
2025.1.10 10:49
Ilyen csomaggal érkezik Rabiot, akiért ugyan nem fizetett sokat a Milan (ha minden igaz, 9 millió eurót), és kiegészítő szerepben talán még hasznos is lehet, de egy olyan öltözőbe, amire egyébként is árnyékként vetülnek az utóbbi évek kudarcai, lehet, inkább árt, mint használ egy ilyen személyiség. Kicsit a Milan-projektet is beárazza: hogy ha egy Rabiot erősítésnek számít, akkor pontosan miért is küzd ez a csapat?
A Premier League elképesztő pénzügyi fölénye, és az ottani csapatok apadhatatlan pénztárcája ijesztő trendeket mutat. A Liverpool, ami eddig a megfontolt vásárlásairól volt híres, most majdnem 500 millió eurót költött, igaz, bizonyított, felső polcos játékosokra. Elképesztő, mennyi pénzük van az angol kluboknak, amit az eladó fél is kihasznál, ugyanakkor mélyül a szakadék Anglia és Európa többi része között.
Az ugyanakkor mindenképpen ígéretes jel, hogy egyre kevesebb hajmeresztő hülyeség történik a piacon, és egyre több klub választ ki adatalapon, észszerűen, racionálisan, így legalább az igazán indokolatlan átigazolásokból van egyre kevesebb.
