Brian Jonesszal kezdődött, Jimi Hendrixszel, Janis Joplinnal és Jim Morrisonnal folytatódott, majd Kurt Cobainnel vált fogalommá és egyfajta misztikus rejtéllyé a „27-esek klubja”, mely ugyan tagjait illetően exkluzív, mégsem akarnánk abba bekerülni.
Zsenialitás, siker, hírnév és csillogás, ez mind birtokukban volt azoknak, akik a 27-esek klubjának tagjaivá váltak. Azonban egyikük sem élvezhette sokáig a rájuk irányuló figyelmet, már ha élvezték egyáltalán bármikor is, hiszen életük tragikusan korán, huszonhét évesen véget ért. Drogfüggőség, alkoholproblémák és a hírnévvel járó terhek mind közrejátszottak abban, hogy ez így alakuljon. De honnan ered a 27-esek klubja, van-e valóságalapja az azt körüllengő mítoszoknak, esetleg szolgál-e magyarázatként bármilyen tudományos tény a jelenségre?
A zenetörténet legsötétebb két éve
A 27-esek klubja popkulturális eredetéig egészen 1969-ig kell visszautaznunk az időben, amikor is a The Rolling Stones egyik alapító tagja, Brian Jones gitáros élete ért véget tragikus hirtelenséggel. Jones halála ugyan látszólag saját meggondolatlan viselkedésének következménye volt, hiszen 1969. július 3-án alkohol- és drogfogyasztás után ugrott fejest vidéki otthonának medencéjébe, melyből sajnos kiúsznia már nem sikerült. Nem is tűnik ez olyan rejtélyesnek, az viszont, hogy egykori zenésztársa Keith Richards a következőképpen nyilatkozott, máris táptalajt adott annak, hogy többen furcsának tekintsenek az esetre. „Nem tudom, mi történt, de volt ott valami sötét ügy” - mondta a The Rolling Stones tagja, utalva ezzel arra, hogy a baleset akár gyilkosság is lehetett, és a furcsaságok ezzel még csak elkezdődtek.
1970. szeptember 18-án ugyanis újabb máig feldolgozhatatlan haláleset rázta meg a zenerajongókat, amikor kiderült, hogy a barátnőjével épp Londonban tartózkodó Jimi Hendrix egy helyi hotel alagsorában örök álomra szenderült. A gitároslegenda esetében nem véletlenül használjuk ezt a szófordulatot, hiszen a zenész egy bizonyos Vesparax nevű altatót vett be, mely olyan erős barbiturátnak minősül, hogy már fél tabletta is elegendő lett volna nyolc óra zavartalan alváshoz. Ezzel szemben Hendrix kilencet kapott be belőle, ami előtt pedig alkoholt is fogyasztott. A cselekedet felelőtlennek tűnik, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ikonról szóló több beszámoló is megerősítette, hogy hasonlóra már korábban is volt precedens, hiszen akár anélkül is képes volt több tablettát elfogyasztani, hogy megkérdezte volna, hogy egyáltalán mi az. Ennek ellenére Hendrix nem túladagolásban hunyt el, a halál oka még ennyire sem romantikus, hiszen saját hányásában fulladt meg. Egyesek egy, a lakásán talált szomorú versből öngyilkosságra gyanakodtak, míg mások gyilkosságot sejtettek. Utóbbira Michael Jeffery menedzsernek lett volna a legtöbb oka, hiszen a haláleset másnapján Hendrix épp ellene tanúskodott volna egy perben. Az igazságra azonban, akárcsak Brian Jones esetében, itt sem derült fény, kiváltképp azért sem, mert a boncolási jegyzőkönyv bizonyos részeit kihúzták.
A világ szinte még fel sem ocsúdott Hendrix halálhíréből, két héttel később újabb súlyos veszteséget szenvedett el a zenészszcéna. 1970. október 4-én ugyanis Janis Joplin távozott az élők sorából. Az énekesnő ebben az időszakban kifejezetten magányosnak érezte magát, mely magányt a A Woman Left Lonely című dalában is megénekelte. Így miután utoljára tért vissza a stúdióból hollywoodi hotelszobájába, elővette heroinoskészletét és bal karjába fecskendezte a szert. Ezt követően lesétált a hotel előcsarnokában lévő cigarettaautomatához, majd szobájába ment, azonban oda visszaérve hirtelen összeesett, arcával az asztalnak csapódott, majd a padlóra zuhant. Holttestére másnap találtak rá, ekkor Joplin szintén huszonhét éves volt, és mindössze négy év zenei karrier jutott számára.
1971. július 3-án Jim Morrisonnal folytatódott a szörnyű lista, a The Doors frontembere már életében is több alkalommal megjegyezte, hogy ő lesz a harmadik, utalva ezzel Hendrix és Joplin eseteire. A sztárt Párizsban érte a halál, holttestére fürdőkádjában találtak rá, a hivatalos jelentések szerint szívinfarktus végzett vele, de egyesek kábítószer-túladagolásra, míg mások az amerikai kormány által elkövetett merényletre gyanakodtak. Morrison kultusza halála után bontakozott ki igazán, és 1979-ben kapott új lendületet, amikor Francis Ford Coppola Apokalipszis most című filmjében felhasználta The End című dalát. A Jim körül kialakuló mítosz része volt az a véletlen egybeesés, hogy ugyanabban az életkorban halt meg, mint Brian, Jimi és Janis. A 27-es szám megerősítette azt a képet, hogy Jim különleges volt, hogy a halála sorsszerűnek tudható be, és hogy valami furcsa dolog történt vele. Tovább fokozta a különösséget az a tény is, hogy Jim barátnője szintén 27 évesen hunyt el.
Egy ikon halála és a mítosz új élete
A 27-esek klubjának tehát az 1969 és 1971 közötti időszak volt a legsötétebb két éve, bár ez nem azt jelenti, hogy később ne történtek volna hasonlóan tragikus halálesetek. 1975-ben például a Rock and Roll Hall of Fame-be is beiktatott, The Stooges basszusgitárosa, Dave Alexander vesztette életét túladagolásban, 1978-ban a Power énekese, Chris Bell szenvedett halálos végkimenetelű autóbalesetet, majd 1993-ban a The Gits énekese, Mia Zapata halt meg, miután hazafelé tartva megerőszakolták és meggyilkolták őt. Ők mindannyian huszonhét évesek voltak, a klub mítosza tehát tovább élt, 1994-ben pedig új lendületet kapott, abban az évben hunyt el ugyanis a Nirvana legendája, Kurt Cobain.
Drake átka, Avril dublőre és az illuminátusok: fantáziadús konteók a zeneiparból
2025.9.21 9:22
A zenész több pályatársához hasonlóan sokáig küzdött saját démonjaival. A ránehezedő nyomást olyannyira nehezen viselte, hogy a Nirvana európai turnéjának több állomását is le kellett mondani. Egy alkalommal ötven darab Rohypnol tablettát és két üveg pezsgőt fogyasztott el, ami után több napig kómában feküdt. Az Egyesült Államokba visszatérve Cobain állapota tovább súlyosbodott, március 30-án fegyvert vásárolt, majd április 1-jén megszökött az elvonóról, ahonnan seattle-i otthonába repült. A Nirvana frontembere 1994. április 5-én saját kezűleg vetett véget életének, holttestére három nappal később egy a házba kiérkező villanyszerelő talált rá. A hivatalos jelentések szerint heroin hatása alatt állva egy puskával lőtte fejbe magát. Persze többen idegenkezűségre gyanakodtak, és több konteó is napvilágot látott az esettel kapcsolatban, ezt azonban már a Kurt Cobain által írt részletes búcsúlevél is cáfolta. A zenész huszonhét éves volt, így halála újra táptalajt adott a 27-esek klubja mítoszának bővítésére.
A 21. század tragédiája
Hendrix, Morrison, Joplin és Cobain halála igazi legendává tették a 27-esek klubját, az emberek egyfajta exkluzív klubként kezdték azt emlegetni, melybe csak a zenetörténet legkiemelkedőbb alakjai kerülhettek be. Szerencsére nem minden zseniális művész távozott ilyen fiatalon, viszont a 21. században is volt arra precedens, hogy egy emberként gyászoltunk. 2011. július 23-án ugyanis a hatszoros Grammy-díjas Amy Winehouse-tól vettünk búcsút. Az énekesnő sokakhoz hasonlóan nehezen viselte a hírnevet, de szinte lehetetlen tudni, milyen lelkiállapotban volt, amikor 2011 júliusában londoni otthonában megitta az utolsó korty vodkát. Azt mondta, még vannak dolgok, amiket szeretne elérni az életében, de úgy tűnt, képtelen cselekedni. Annak ellenére, hogy sok szempontból rendkívül őszinte és nyitott embernek számított, a belső világáról mindig titkolózott. Mi pedig ahogy őt figyeltük, egyre inkább úgy láttuk, hogy belefáradt a karrierjébe, ami esetében maga volt az élet. Akárcsak Jimi Hendrix és Kurt Cobain, ő is a saját imázsának foglyává vált, és Janis Joplinhoz hasonlóan, a férfi, akit szeretett, a végén fájóan hiányzott neki.
Ördögi alku a háttérben?
Ennyi haláleset már valóban magára irányította a figyelmet, és természetesen a közvélemény elkezdett valami hangzatosabb magyarázatot találni a tragédiákra. Egyesek szerint ezek a tehetségük teljében lévő, fiatal művészek valamiféle alkut kötöttek a halhatatlanságért. A testük elporladt ugyan, de a nevük örökre fennmaradt. Erre természetesen nincsenek bizonyítékok, hacsak nem kezdünk el alaposabban foglalkozni a delta blues egyik legünnepeltebb és legegyedibb tehetségével, Robert Johnsonnal és életművével. A zenész hátborzongató, folklorisztikus dalokat rögzített pokolkutyákról, az ördögről és az általános kétségbeesésről. Ugyan kevesebb mint ötven dalt vett fel, de hatása örökre rányomta bélyegét a műfajra. Egyesek szerint Johnson rövid, de annál tartalmasabb karrierje pedig nem másnak volt köszönhető, mint egy démoni alkunak. A legendák szerint Mississippiben a 49-es és a 61-es út találkozásánál megidézte a keresztutak démonját, akinek segítségével magával az ördöggel kötött alkut. Élete a zenéért cserébe. Előbbi viszont csak huszonhét évig tarthatott, hiszen Johnson 1938. augusztus 16-án hunyt el. Azonban nem a pokolkutyák végeztek vele, hanem sokkal inkább az, hogy szemet vetett egy út menti kocsma tulajdonosának feleségére. A férj ezt persze nem nézte jó szemmel, és a fellépő művész whiskey-jébe sztrichnint kevert, mely három nappal később vesztét okozta. Halálát viszont hivatalosan soha nem vizsgálták ki teljeskörűen, boncolás nem történt, testét pedig egy jelöletlen sírba temették. Ezek együttese pedig épp elégnek bizonyult a konteóhívőknek, hogy tovább táplálják a 27-esek klubja és az ördöggel kötött alku kapcsolatát.
Az igazság nyomában
Bármennyire is misztikus lehet az ördögi alku gondolta, vagy bármilyen más magyarázat, az igazág az, hogy a zenészek esetében nincs statisztikailag kimutatható hajlam arra, hogy 27 éves korukban haljanak meg. Ezt a kijelentést pedig olyan megkérdőjelezhetetlen adatok támasztják alá, mint például az, hogy Mick Jagger (82) és Paul McCartney (83) ma is élnek és aktívak, de több kutatás is részletesen foglalkozott már a kérdéskörrel. Az Indianai Egyetem számítástechnikai és kulturális szociológiai szakértője nagy mennyiségű adat elemzésével jutott arra a következtetésre, hogy a 27-esek klubja valóban létezik, mint kulturális jelenség, viszont csak statisztikailag valószínűtlen események sorozata hívta azt életre.
