Kislányként mind imádtuk a tündérmeséket, és odavoltunk a szőke hercegért a fehér lovon, de aztán valamikor fordult a kocka, átkattant bennünk valami, és egészen más kezdte el foglalkoztatni a fantáziánkat.
A szőke herceg ideje lejárt, és mára a szó szerint halálosan jóképű, gyakran maszkot viselő „rosszfiú” vált a zsánerünkké. Természetesen új ideálunk sem gyalog érkezik, hanem méregdrága sportkocsikkal rója az utakat, hogy veszélyesebbnél veszélyesebb kalandokba keveredjen, majd hazatérjen igencsak fényűző otthonába, ahol általában egy, minden vágyát kielégíteni kívánó nő vár rá. De ha nem várja, akkor sincs semmi veszve, hiszen hősünk legalább olyan kitartással keresi őt, mint a herceg kereste anno az elhagyott üvegcipellő gazdáját. Nincs előtte lehetetlen, szándékai egyáltalán nem tiszták, ahogy eszközei sem azok. Nem lehet neki nemet mondani, és ami a legrosszabb, hogy talán nem is akarunk neki nemet mondani. Legalábbis erre mertem következtetni abból, hogy a közösségi oldalakat görgetve lépten-nyomon újabb és újabb dark romance könyvekbe botlok, melyekről sorra áradoznak a tartalomgyártók. De miért olyan népszerű a műfaj, mi a varázsa, és milyen hatással lehet ez ránk, olvasókra?
Minden A szürke ötven árnyalatával kezdődött?
Emlékszem még azokra a hónapokra, amikor a 2010-es években E. L. James A szürke ötven árnyalata trilógiája verte ki mindenkinél a biztosítékot. Persze sokak már akkor sejthettek valamit, hiszen Mr. Grey kimondatlanul is nők tízezreinek ideáljává vált. Sármos volt, jóképű, és persze piszkosul gazdag. De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy kontrollmániája nemcsak a hálószobában, hanem az élete minden területén jelen volt, melynek egyik elszenvedőjévé természetesen szó szerint szerződött partnere vált, aki ennek ellenére csak egyre jobban szerette őt. Egészségesnek nem éppen nevezhető kapcsolatuknak köszönhetően rengetegen elgondolkodtak azon, hogy a könyvekben, majd a filmekben is bemutatott alá- és fölérendelt szerep valóban jól működhet. Aztán jött Massimo és a 365 nap, amihez mérten még a Christian Grey mellett folytatott életvitel is szabadságnak volt nevezhető. Massimo ugyanis nemes egyszerűséggel a jó öreg „fogd a nőt és fuss“ elvet követve elrabolta kiszemeltjét, aki persze először ennek nem nagyon örült, de ilyen-olyan módszerekkel hamar nemcsak beletörődött sorsába, hanem függeni kezdett a férfitől. Annál a pontnál, amikor a csapból is ez a történet folyt, már kezdtem elgondolkodni, hogy azért fejben rendben vagyunk-e még?! Ítélkeztem, nem tagadom, viszont nálam is fordult a kocka.
A BookTok-hatás
Emberi természetünkből adódóan ugyanis kíváncsiak vagyunk, így persze, hogy elkezdett érdekelni, miért olvassa szinte mindenki ugyanazokat a könyveket? Ismerem magam, így tudtam, hogy bármilyen „spicy” vagy „18+-os” jelenet kerüljön is elém, nem fog felzaklatni, természetesen ennek apropóján el is kezdtem a Hunting Adeline című irodalmi műremek olvasását, ami annyira beszippantott, hogy mára két sort is dark romance könyvek töltenek meg a polcomon. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy én a műfaj megismerése előtt is főként horrorokat, thrillereket és krimiket olvasgattam, de van, akinél élesebb volt a váltás. Például a magyar BookTok egyik népszerű tartalomgyártójánál, @ittakoxanaa-nál is.
„Nagyjából a műfajjal tavaly-tavalyelőtt találkoztam. Korábban is hallottam már róla, de eleinte nem éreztem magamhoz közelinek ezt a zsánert, valószínűleg akkor még nem tudtam róla sok mindent. A dark romance előtt szinte csak romantikus könyveket olvastam. Nekem a dark romance egy új dolog volt. Azért mertem bemerészkedni ebbe a világba, mert ismerem magam. Tudom, mit bírok és mit nem, ezért úgy döntöttem, hogy megveszem életem első dark romance könyvét. Nem mondanám, hogy trend a dark romance könyvek olvasása, de észrevételeim szerint felkapott lett a műfaj” – mondja.
Természetesen vannak kedvenc könyveim, de nem tudnék csak egyet mondani. Ha dark romance, akkor Brynne Weaver – Mészáros és madárka, illetve a felkapott Macska-Egér duológia egyik külön kötete, ami az egyik szereplő életét mutatja be: H. D. Carlton – A sátán vidámparkja.
– magyarázta.
Dark romance pszihológus szemmel
És hogy miért is ennyire fontos az, hogy egy ilyen történet elolvasása előtt ismerjük a határainkat? Nos, a válasz nem túl bonyolult, sőt általában már az adott könyv első oldalán kiderül, hiszen a szerzők nem restek bevallani mindazt, ami fantáziájukban megszületett, részletes, úgynevezett „trigger warning“ figyelmeztetésekből már következtethetünk arra, hogy mi vár ránk. De a dark romance azért bőven túlmutat a durva szexjeleneteken, erről mesélt Szatmári Betty pszichológus és művészetterapeuta is.
Ezek a történetek gyakran a szélsőséges érzelmekre építenek – felfokozott vágyra, tiltott kapcsolatokra és veszélyre –, és mindezt úgy adagolják, hogy a feszültség és a szenvedély egyszerre legyen jelen. A legtöbb esetben nemcsak azért olvassuk, mert izgalmasak, hanem mert mélyen belül egy ismerős húrt pengetnek meg bennünk. Aki szorongó kötődésű, annak az a minta, hogy valaki eltaszít, bánt, majd mégis visszahúz magához, fájdalmas ugyan, de paradox módon otthonos is. Ezek a könyvek mintha újra és újra ezt a dinamikát játszanák le, egyfajta érzelmi déjà vu‑t kínálva. Az agyunk sóvárog ezekért az intenzív érzelmekért. A műfaj ugyanis dopaminlöketet is ad: minden fejezet végén cliffhanger, minden oldalon újabb tiltott vágy és veszély vár, ami a jutalmazó rendszert stimulálja.”
Okkal merülhet fel tehát újra a már a cikk elején is megfogalmazott kérdésem: fejben minden rendben? Persze vannak, akik helyén kezelik a történeteket, de bőven akadnak, akik egyfajta ideálként tekintenek a férfi főszereplőkre, pedig a red flagek minden oldalon megjelennek. Hallottunk már nőkről, akik Ted Bundyt vagy éppen Jeffrey Dahmert bombázták szerelemes leveleikkel. Miért is lepődnénk 2025-ben azon, hogy a szexkereskedőkre vadászó Zade Meadows vagy a sorozatgyilkosokat likvidáló Rowan Kane lettek az új etalonok?
„A dark romance romantizálása mögött sokszor az áll, hogy meg szeretnénk javítani a rosszfiút, vagy el szeretnénk hinni, hogy bár veszélyes, miattunk mégis szerető karakterré változhat. Egy olyan vágyfantáziát testesítünk így meg, amelyben saját értékünket erősíthetjük meg. Ez társadalmi szinten is elárul valamit: a mai fiatalok sokszor azt érzik, hogy kaotikus, bizonytalan világban élnek, és vágyakoznak olyan erőteljes érzelmi élményekre, amelyekben még a sötét oldal is biztonságosnak tűnik, mert keretet kap a történet végére. Ezek az olvasmányok egyfajta önszabályozási kísérletnek is tekinthetők: a feszültség, a szorongás vagy a belső üresség érzését próbálják enyhíteni azzal, hogy az olvasó intenzív érzelmeket él át biztonságos, fikciós keretek között” – fejtette ki szakmai véleményét Betty.
Vélt vagy valós veszélyek?
A romantizálással még nincs is baj, azzal viszont már lehet, ha ezek a könyvek „rossz kezekbe” kerülnek. Én is olvastam már olyat, melyen bár ott virított a 18+-os karika, mégsem gondolom azt, hogy a tizennyolc éves énemnek erre lett volna szüksége. Abban, hogy ezeknek könyveknek tényleg lehetnek veszélyei, mind a pszichológus, mind a tartalomgyártó egyetértenek.
@ittakoxanaa #nekedbe #foryou #fyp #fy #booktok #bookworm #bookish #booktoker #hungary #viralbooks #readinglist #bookcontent #books #book #dark #darkromance #darkromancebooktok #darkromancereader #tw #triggerwarnning #shantel tessier #hauntingadeline #catandmouseduet #runlittlemouse #zadeadows #hdcarlton ♬ disturbia x mamma mia by Altegomusic - ALTÉGO
Vannak-e veszélyei? Úgy hiszem, vannak, erős függőséget okoznak – természetesen csak viccelek. Szerintem viszont igenis jelen vannak a veszélyek, ezért szoktam 18 éven felülieknek ajánlani az ilyesfajta könyveket. Sajnos sokan nem értik, nem akarják megérteni, hogy ezek a könyvek nem gyerekek számára lettek megírva. Egyre többet találkozom azzal a social media felületeken, hogy 14-15 éves fiatalok olvassák ezt a műfajt, ami szerintem nincs rendjén. Mindenképp olyan embereknek tudom ajánlani ezt a műfajt, akik bírják a felkavaró tartalmakat, nem érzékenyek az ilyesfajta dolgokra. Akik viszont nem bírják ezt a tartalmat, azoknak semmiképp nem javaslom, mert rossz élményeket okozhat az olvasók számára. Én mindig azt mondom, hogy a puding próbája az evés. Mindent ki kell próbálni, ha úgy érzed, neked fekszik ez a műfaj
– zárta beszélgetésünket @ittakoxanaa, és ugyanerre az ívre csatlakozott rá Szatmári Betty is.
„Hatalmas veszélyeket rejthet különösen az épp identitáskereső serdülőkben, akik akaratlanul is, sok esetben az irodalmi művekből szerzik a szexualitásról való elképzelésüket. Ha ebben az időszakban olyan történetekkel találkoznak, ahol a vágy összefonódik a bántalmazással, a manipulációval vagy éppen a hatalmi egyensúly torzulásával, akkor könnyen összekeverhetik az intimitást a kontrollvesztéssel. Kitolódik az ingerküszöb és természetessé válhat az, ami természetellenes. Egy tizenéves olvasó nem feltétlenül rendelkezik még azokkal a kritikai szűrőkkel, amelyek segítenek felismerni, hogy amit olvas, az szélsőséges fantázia, és nem a valós kapcsolatok normája. A tiltás helyett azonban sokkal célravezetőbb a kritikus gondolkodás megerősítése és az egészséges határérzékelés kialakítása, amiben a szülőknek, pedagógusoknak és szakembereknek is hatalmas szerepük van” – mondja a szakember.
Nem normalizálja az erőszakot
Annak ellenére, hogy a dark romance könyvekben az erőszak kapja a főszerepet, nem annak normalizálása a cél. Sőt, az olvasók többsége kellően kritikusan viszonyul ezekhez a történetekhez. Egyes kutatások például azt is kimutatták, hogy a fiatalok sokszor valóban tudatosan olvassák a dark romance könyveket. Felismerik a problémás viszonyokat, és tisztában vannak ezek (általában) fiktív mivoltával is. A műfaj tehát elsősorban nem buzdít senkit az erőszakra, sokkal inkább lehet az önismereti és érzelmi feldolgozás egyik eszköze is. Egyfajta katarzist kínál és lehetőséget ad arra, hogy az olvasósarkunkban, biztonságos környezetben éljünk át erőteljes és ellentmondásos érzelmeket. Mindemellett segít megérteni a kontroll, a szabadság és az alávetettség érzéseit is, mellyel sokan és sokféleképpen szembesülünk a társadalmi elvárások közepette. Itt a miénk az irányítás, és határvonalat húzhatunk a fantázia és a valóság közé. Erről a határról pedig sosem szabad elfeledkeznünk, még a magánéletünkben sem.
A dark romance párkapcsolati szinten azt eredményezheti, hogy könnyebben elnézzük a tiszteletlen, abuzív viselkedést, mert a könyvekből azt tanultuk meg, hogy „a végén úgyis jóra fordul minden”. A valóságban azonban ezek a dinamikák gyakran traumához, önértékelési problémákhoz, vagy akár bántalmazó kapcsolatokhoz vezetnek”
– erősítette meg Szatmári. A dark romance tehát sokkal több, mint vérpezsdítő jelenetek sora, egy tükör is, amelyben saját vágyaink, félelmeink és határaink tükröződhetnek vissza. Nem az a kérdés, hogy „rendben vagyunk-e fejben” azért, mert élvezzük ezeket a történeteket, hanem az, hogy tudjuk, hol húzódik a határvonal a fantázia és a valóság között. Ugyan a hercegek ma már maszkot viselnek és sötétségben járnak – de a döntés, hogy kit engedünk be az elménkbe vagy az életünkbe, továbbra is a mi kezünkben van.
