Élménybeszámoló és toplista az év egyik legjobb hazai filmes eseményéről.
Szerdán ért véget a Friss Hús Rövidfilmfesztivál idei kiadása, ami során egy héten keresztül nézhettünk új magyar és külföldi rövidfilmeket a Puskin Moziban és a Városháza udvarában. A magyar versenyfilmek vetítései nagyrészt telt házzal mentek, ami nem meglepő, hiszen a Friss Hús idén először Oscar®-kvalifikációs fesztivál volt. A filmek mellett a szakmabelieknek, és úgy általában az érdeklődőknek előadásokat, kerekasztalokat, workshopokat is tartottak.
Az elmúlt években én is egyre többet jártam Friss Húsra, így jutottam el idén arra az elhatározásra, hogy szeretnék teljes képet kapni a felhozatalról. Emiatt végigültem a magyar versenyprogram 34 filmjét, és kiválogattam az öt kedvenc élőszereplős, és a kedvenc animációs filmemet. Fontos, hogy én nagyon szeretek filmeket nézni, írok is róluk, de egyáltalán nem vagyok szakmabeli. Kifejezetten szeretek viszont filmes emberekkel filmekről beszélni, hiszen ilyenkor megismerek olyan nézőpontokat is, amikre magamtól nem is gondolnék. Miközben néztem a filmeket, próbáltam összegyűjteni azokat a témákat, alaphelyzeteket, amik újra és újra megjelentek.

Újra és újra nézhettem végig különböző szemszögekből Budapestet, óvatosan megkomponált jeleneteken keresztül. Rengeteg filmben jelent meg a külföldre költözés motívuma, azt vizsgálhattam, hogyan érinti ez az egyént és a környezetét. Rengeteg konyhába, nappaliba, hálószobába nyerhettem bepillantást, és mindig az járt a fejemben, mit mond el ilyenkor egy elől hagyott kávéfőző, egy kihúzott fiók, a hűtőkre kitűzött képek.

Az ismétlődő történetek és motívumok jelenléte annyira nem meglepő, a filmek nagy részét fiatal, egyetemi közegben működő filmesek készítették, akik bizonyos szinten hasonló háttérrel rendelkeznek, és hasonló ügyekkel foglalkoznak. Az egyik blokkban például három filmben is központi szerepet játszott az, hogy valakit nem vettek fel az SZFE-re. Érdekes volt visszatérő színészeket látni különböző szerepekben, legyen itt szó a friss csillagokról, azaz Pigler Emíliáról és Bukovszky Orsiról, Nyomárkay Zsigmondról, aki öt filmben is benne volt, vagy akár a Katona József Színházban játszó Lengyel Benjáminról és Pelsőczy Rékáról. Emellett mindenképpen szeretném megjegyezni, hogy két film is volt, ahol két srác sörözés közben úgy dönt, át kéne úszni rengeteg vízen. Úgy látszik, van, ami örök. És most következzen az idei 5+1 kedvenc filmem!
No. 3 (The Spectacle)
A The Spectacle-ről már a Friss Hús előtt is lehetett olvasni, hiszen Kenyeres Bálint filmjét beválogatták a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába. A film egy fiatal roma fiúról szól, akiről természetfeletti képessége miatt egy tévés stáb riportot szeretne forgatni, aminek során két idegen világ ütközik össze. A film története talán a legkülönlegesebb volt számomra az összes versenyfilm közül. Emellett olyan érzékenységgel mutatta meg a média kegyetlenségét és a roma kisebbség jogos bizalmatlanságát mindenki mással szemben, hogy a konkrét paranormális jelenséget félretéve a cselekmény szerintem simán megtörténhetett volna az országban.

Túlpart
Ahogy már említettem, két film is volt idén, amiben fiatalok úgy döntöttek pár sör után, hogy el kéne menni úszni. A Túlpartban (Tóth Kristóf Zsolt rendezése) két srác gondol egyet 3-4 doboz után Verőcén, miszerint át kéne úszni a Dunát, meg aztán vissza is kéne jönni. Az értékeiket elrejtik, egy-egy sört beraknak az alsógatyájukba, és nekiveselkednek az úszásnak, ami józanul biztosan nem tűnt volna ennyire jó ötletnek. Nyilván nem jön össze, lesodródnak, eltévednek, sok a szúnyog, alsógatyában vannak és még sorolhatnám a nehezítő tényezőket, de valahogy muszáj lesz visszajutniuk a kezdőállomásukra. A Túlpart egy remek roadmovie, ahol a két pórul járt fiú a nulladik pillanattól szimpatikus lesz, és végig őszintén lehet nekik drukkolni, hogy valahogy visszakecmeregjenek Verőcére, miközben egyre kínosabb és kínosabb szituációkba keverednek.

Két felnőtt
Vannak rossz első randik, ahol rögtön nyilvánvaló, hogy esély sincs egy másodikra. Nincs kémia, a két fél nem illik egymáshoz. De mi történik akkor, ha egy rossz találkozás után egy fiúnak és egy lánynak újra kettesben kell lennie? Szántó Fanni filmjében azt nézhetjük végig, hogyan folytatódik egy rossz randi először muszájból, és aztán hogy fordul át pozitív irányba, amikor a két fél elkezdi feladni a saját rossz mintáit. Nekem végig fülig ért a szám a film alatt.
Ide-oda
Sok film szólt idén (is) párkapcsolatokról, szerelembe esésről, kibékülésről, féltékenységről, szakításról. Az én kedvencem ezek közül Fárizs Mihály filmje volt, az Ide-oda. Szakítani nem lehet jól, csak kevésbé szarul, ez derült ki ebből a filmből is, ahol egy fiú egy kapcsolat végnapjaiban megcsalja barátnőjét, aztán valamit kezdenie kell ezzel a szituációval. A film nem kínál se megoldásokat, se feloldozást, külső szemlélőként nézhetjük végig, hogyan is néz ki, amikor valaminek vége van. A két főszereplő játéka remek (Babai Dénesre már egy tavalyi filmben felkaptam a fejemet és Klausz Veronika is kiváló a lány szerepében), a végeredmény pedig egy szomorú, de szép, sallangmentes alkotás, ahol a csend talán mindennél fontosabb szerepet játszik.

Dögsúly
A Dögsúly az a film, amiről a legnehezebben tudtam összeírni egy koherens bekezdést. Komáromy Bese filmje egy lányról szól, aki képtelen kapcsolódni férfiakhoz, az eszköztára a szex után csődöt mond. De mindez olyan zsigeri, csontig hatoló módon van filmes eszközökkel szemléltetve, hogy a szemem végig oda volt szögezve a képernyőhöz. Gyanútlan férfiak, akik nem tudják, hogy csak eszközök egy olthatatlan étvágyú nő számára, tűnnek el egymás után a süllyesztőben, míg a lány egyre mélyebbre csúszik. De vissza lehet-e még kászálódni innen? A film bár konkrét választ nem, reményt azért ad, amiért őszintén hálás vagyok neki. A film előzetesét itt nézheted meg.
Az utolsó dobás
Az idei versenyprogramban az élőszereplős filmek mellett nyolc animációs film is helyet kapott, ezek közül a kedvencem az Utolsó dobás volt Tőkés Anna rendezésében. Számomra az egyik legszebb dolog az animációban, amikor olyan pontos és kifejező arckifejezéseket rajzol az alkotó a karaktereinek, amik mellett a dialógus teljesen fölöslegessé válik. Ilyen érzésem volt akkor is, amikor ezt a filmet néztem, ami a ritmikus gimnasztika gyönyörű, de kegyetlen világát mutatja be egy már a kiábrándulás útján elindult sportoló szemszögén keresztül.

A fentebb felsorolt alkotások mellett még volt egy csomó olyan film, amiből megragadt egy-egy mozzanat vagy elem, ezekből szeretnék még párat felsorolni. A külföldre költözés tematikájú filmek között a kedvencem a Budapest, 10 óra 25 perc volt (Nagy Dániel), ami nekem azt mutatta meg, hogy van, akinek tényleg az egyetlen perspektíva külföldön van, de ez nem mindenkire igaz. Az Ugar című film (Nagyistók Edit) kíméletlenül mutatta be az ország egyik legkevésbé tárgyalt társadalmi jelenégét, a csicskáztatást. Imádtam a Meg fogsz ölni egy őzikét (Varga Anna Boglárka) kísérteties és álomvilágbeli hangulatát, és nagyon szerettem az Arturia (Kőváry Dániel) játékát a napfénnyel és stroboszkópokkal, madárcsicsergéssel és Daft Punkkal. Az Április huszonhét (Hatházi Rebeka) gyönyörűen mutatta be az erdélyi magyar fiatalság egyedi problémáit, a Világvége (Hajmási Péter) pedig egy hibátlan dialóguson keresztül érzékeltette, mennyire nehéz megszabadulni a transzgenerációs traumáktól.

Az én személyes és szubjektív válogatásomnál sokkal fontosabb, hogy a Friss Hús zsűrije is átadta a díjait szerdán. A magyar versenyprogram hivatalos zsűrijének díjairól Buda Flóra Anna animációs filmrendező, Laurent Crouzeix, a Clermont-Ferrand Short Film Festival & Market társigazgatója és Anne Gaschütz, a Filmfest Dresden igazgatója, a Locarnói Filmfesztivál Pardi di domani válogatóbizottságának tagja döntött. A legfontosabbak az alábbi módon alakultak (a legjobb magyar élőszereplős és animációs filmet küldi az ország az Oscar®-díj kvalifikációs versenyére):
- Legjobb magyar élőszereplős film: Dögsúly (Komáromy Bese rendezése)
- Legjobb magyar animációs film: Üvegház (Sárdi Katalin rendezése)
- Legjobb férfi színész: Lengyel Benjámin (Két felnőtt, Szántó Fanni rendezésében)
- Legjobb női színész: Tóth Zsófia (Világvége, Hajmási Péter rendezésében)
- A diákzsűri díja: Kutyafül (Vácz Péter rendezése)
A díjazottak teljes listát az alábbi linken olvashatjátok.
Fura dolog egy ilyen cikkben, hogy az itt felsorolt filmek túlnyomó része nem lesz elérhető nyilvánosan. A célom alapvetően az volt, hogy felhívjam erre az eseményre a figyelmet, és biztassalak titeket arra, hogy a következő Friss Húson ti is nézzetek minél több filmet. De még nincs veszve minden, hiszen jövő hétig több vidéki városban is vetítik a magyar versenyblokkokat! Ha Szentendrén vagy Pécsett éltek, az alábbi helyeken még elcsíphettek pár remek friss hazai rövidfilmet. Budapesten pedig utoljára szombaton nézhetitek meg az idei díjnyertes filmeket a Puskin Moziban.