Mit jelent ma magunkat előtérbe helyezni anélkül, hogy elveszítenénk az emberségünket? Miközben a különféle online selflove tartalmak népszerűbbek, mint valaha, sokaknak még mindig nehezükre esik az önérvényesítés. Rohály Sára pszichológust kérdeztük.
A túlzott önfeláldozás ára
Egy, a nagymamámról és az ő jellemzően „csendes”, „áldozatkész” generációjáról írt cikkem óta foglalkoztat a kérdés, hogy milyen pszichés következményei lehetnek annak manapság, ha folyamatos önfeláldozásban élünk?
Rohály Sára pszichológushoz fordultam kérdéseimmel, aki szerint, „ha úgy éljük az életünket, hogy mindig mások érdekeit, szükségleteit helyezzük előtérbe, azzal a sajátjaink sérülhetnek”. Ez működés gyakran gyerekkorból ered: „Ha kisgyerekként azzal tudtunk figyelmet, szeretetet, dicséretet kivívni, hogy kedvesek és nagylelkűek voltunk, átengedtük a vödröt a homokozóban a másik gyereknek, azt tanulhattuk meg, hogy ez a világban érvényesülés legbiztosabb módja.”
Ez a minta pedig felnőttkorunkban is megmaradhat – akár anélkül, hogy tudatosulna bennünk. De miért is baj ez? A szakember szerint a túlzott önfeláldozás gyakori következménye a túlvállalás, az állandó megfelelési kényszer és az elfojtott vágyak miatti belső feszültség. Ez úgy jelenik meg, hogy például valamire nagyon vágyunk, de nem merjük kérni sem, mert úgy érezzük, hogy ezzel terhére lennénk másoknak.
„Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vágyunk megszűnik – folyamatosan feszít belülről, de mivel nem szabunk határokat, nem érvényesítjük a saját érdekeinket, nem tudunk enyhíteni a feszültségen. Ennek az a következménye, hogy kimerülünk, frusztráltakká válunk, és előbb-utóbb önmagunk ellen fordítjuk az elfojtott érzéseinket.”
Önmagunkra figyelés kontra önzés
Felmerülhet a kérdés: hol a határ az egészséges önmagunkra figyelés és az önzés között? Lehetséges-e egyáltalán határt húzni ebben a tekintetben?
„Természetesen nincs olyan egyértelmű határvonal, hogy ha valaki 19:59-kor hív fel, hogy kérjen valamit, az még belefér, de ha 20:00-kor, az már túlzás” – magyarázza a pszichológus. A döntések mindig helyzetfüggőek: számít a kapcsolat jellege, a kérés súlya, az illető élethelyzete, és a mi erőforrásaink is.
Honnan ered a tükröktől való félelmünk?
2025.6.1 11:05
Rohály Sára szerint evolúciós ösztönünk, hogy korábbi szívességeket igyekszünk viszonozni, de fontos az arányosság, az, hogy melyikünk milyen élethelyzetben van. Ha például egy barátunk épp nehezebb időszakát éli, könnyen lehet, hogy jellemzően mi segítünk neki többet, és számíthatunk arra, hogy fordított esetben majd ő is áll ott mellettünk.
A belső munka, amit nem lehet megspórolni
A szakember hangsúlyozza: az önérvényesítés elsajátítása sokszor nem egyszerű, mert mély, gyerekkorban berögzült hiedelmek mozgatják. „A klienseimnél gyakran találkozom tanácstalan tekintetekkel, amikor azt kérem, fogalmazzák meg, mire lenne szükségük, mire vágynak, mit tartanak fontosnak” – hangsúlyozza Rohály, hozzátéve, hogy ezek nem kifejezetten olyan dolgok, amikről magunktól tudatosan elgondolkodnánk. Legfeljebb olyankor, ha úgy érezzük, hogy valami nem stimmel, valamiért nem érezzük jól magunkat a munkahelyünkön, a párkapcsolatunkban, a családunkban.
Az első lépés lehet az értékeink, szükségleteink tudatosítása. „Akár írásban is összeszedhetjük, hogy milyen értékeket tartunk fontosnak, milyen szükségleteink vannak az életünk egyes területein – a fizikai szinttől kezdve, hogy például szeretnénk kialudni magunkat, az olyan kérdésekig, hogy mit próbálunk elérni a munkahelyünkön, vagy mit várunk el a párkapcsolatunktól. Természetesen szakember segítségét is igénybe lehet venni ezek tisztázására.”
Pontos személyiségteszt vagy felturbózott asztrológia? – Így működik az MBTI, azaz a 16 personalities teszt
2025.5.31 10:55
A pszichológus szerint kulcsfontosságú, hogy észrevegyük: másokban is hasonló vágyak, igények dolgoznak. Az összeegyeztetéshez elengedhetetlen a kölcsönös empátia, egymás nézőpontjának, mozgatórugóinak megértése, és a nyílt, őszinte, tiszteletteljes kommunikáció. Ebben segíthet az asszertivitás elsajátítása. „Ez egy olyan kommunikációs stílus, amely során igyekszünk tisztán kifejezni a saját véleményünket, érzéseinket és gondolatainkat, de kíváncsisággal és figyelemmel fordulunk a másik ember felé is.”
A közösségi média szerepe
Individualista, átdigitalizált világunkban egyre többször jelenik meg az a narratíva, hogy „senki nem fog megmenteni, csak te saját magad”, vagy hogy „minden rólad szól”. Ez vajon erősíti vagy torzítja az egészséges énkép kialakulását, fenntartását?
„Azzal a részével egyet tudok érteni, hogy ha valaki egy élethelyzetben rosszul érzi magát, érdemes aktívan cselekednie, kimondania, ami bántja, segítséget kérni, változtatni valamin. De a »magányos harcos« képe kiiktatja az egyik legfontosabb tényezőt: a társas támaszt, a támogató kapcsolatokat”
– mutat rá Rohály Sára.
Hasonlóan kétélűek a „minden rólad szól”-féle üzenetek is. A pszichológus Martin Seligman kutatásait idézi, aki a boldogság vizsgálata során öt olyan összetevőt különített el, amelyek alapjaiban hozzájárulnak az ember pszichológiai jóllétéhez. Szerinte az „értelem” – vagyis valamilyen önmagunkon túlmutató cél megtalálása – kulcsfontosságú ebből a szempontból. „Ez kapcsolódhat egy társadalmi ügyhöz, valláshoz, alkotáshoz, a családunkhoz vagy akár tanításhoz, tudásátadáshoz – a lényeg, hogy ne csak rólunk mint individuumról szóljon”.
Nem önzés, ha magunkra is figyelünk
Sokan vannak olyan helyzetben – például idős szüleikről gondoskodnak, vagy több ember helyett dolgoznak –, hogy nehéz időt szakítaniuk önmagukra. A szakember szerint még ezekben a helyzetekben is lehet apró lépéseket tenni.
Minden változás, változtatás a tudatossággal kezdődik – érdemes tájékozódni, hiteles szakemberek könyveit, interjúit, műsorait olvasni, nézni, hallgatni. Ezek segíthetnek abban, hogy pontosabban meg tudjuk fogalmazni, mire vágyunk, mi hiányzik jelen helyzetben az életünkből, és ötleteket, eszközöket adhatnak ahhoz, hogyan illesszük be ezeket.
Tényleg megoldja minden problémánkat, ha egyszerűen kizárjuk az életünkből a férfiakat (vagy a nőket)?
2025.5.30 11:11
Fontos továbbá, hogy együttérzően viszonyuljunk saját magunkhoz. „Valószínűleg rugalmasságra és kreativitásra lesz szükség az öngondoskodás új elemeinek bevezetéséhez, de tűzzünk ki reális célokat magunk elé, ne várjunk magunktól sokat. Például, ha nincs idő heti háromszor edzeni, egy-egy otthon végzett párperces jógagyakorlat is jótékony hatású lehet” – javasolja a pszichológus.
Minden jel arra mutat tehát, hogy a határkijelölés, a szükségletek felismerése, képviselete, és a kellően mély önismeretre törekvés nem önzés, hanem voltaképpen az egészséges kapcsolatok alapja. Vagyis a selflove és mások tisztelete nem zárják ki egymást – az igazán tartós, mély emberi kapcsolatokban és öntudatos, mégis empatikus működésben pont az a szép, hogy mindezek tudatossággal egyensúlyban tarthatók.
