- terméket vagy szolgáltatást 18 éven felüliek számára
- szex, meztelenség vagy más felnőtt tartalom
- erőszakos, véres vagy arra érzékenyek számára nem megfelelő tartalom
Alkoholmámorban könnyebb ismerkedni, lazábbnak lenni, úgy érezheted, hogy ha iszol, izgalmasabb vagy és jobb fej – vagy lehet, hogy mindez épp ellenkezőleg van?
Talán nem túlzok nagyon, ha azt mondom, hogy a kezdeti randevúzás egy merő feszülés: onnantól kezdve, hogy félszegen-bénán megbeszéljük az első találkozót – és megpróbáljuk kitalálni, hogy ez akkor randinak bizonyul-e vagy sem –, azon keresztül, hogy hányásközeli állapotban igyekszünk összerakni, mit vegyünk fel, egészen addig, hogy hazafelé sétálva megkíséreljük kisakkozni, hogyan is fog vagy hogyan kellene kinéznie a búcsúzásnak. Sőt: még itt sincs vége, a randi után közvetlenül ugyanis már bőven lehet azon szorongani, hogy a másik vajon jól érezte-e magát, fog-e még keresni vagy helyet kap a ghostingolók listáján.
Éppen emiatt nem ördögtől való gyakorlat, hogy amivel csak lehet, próbáljuk egy kicsit elvenni a dolog élét, például úgy, hogy egy kis alkohollal lazítjuk az idegeinket, ezzel radírozzuk át az agyunk barázdáit. Általában tudatosan kocsmákba vagy olyan bisztrókba is szervezzük le ezeket az alkalmakat, ahol bármikor rendelhetünk magunknak egy túlárazott kézműves sört vagy egy-két Tubi-szódát az önmegnyugtatás jegyében. (Az persze már más kérdés, hogy itt viszonylag könnyű túlzásba esni, és akkor másnap jön az önmarcangolás, mert már megint túl sokat beszéltünk a feminizmusról, vagy mert egy ponton azt javasoltuk, hogy menjünk át táncolni az Instantba.)
Igen ám, de amennyire természetesnek hangzik ez egyesek számára, annyira idegenkednek tőlük mások: mondjuk a fiatalok, akik egyre nagyobb arányban döntenek a teljes absztinencia mellett. Oké, ez a magyaroknál valamivel kevésbé jellemző, de egyre több nyugati országban élő fiatal dönt úgy, hogy teljesen kizárja az alkoholt az életéből. A Timeson is bemutatott kutatás szerint a 18 és 34 év közöttiek 43%-a teljesen lemondott ezekről az „élvezetekről”.
Újabb hatalmas nemzetközi elismerés az Agárdi pálinkáknak és párlatoknak
2025.3.21 9:59
Ha te is közéjük tartozol, akkor lehet, hogy tapasztaltál már kellemetlenségeket akkor, amikor először beszéltél az absztinenciádról – mivel még mindig nagyobb azok aránya, akik isznak. Pedig ez (optimális esetben) nem fog semmilyen szinten gátat szabni a szerelmi életednek, sőt akár segíthet is abban, hogy kiszűrd a „felesleget” – már bocsánat a kifejezésért. Csak tudnod kell, hogyan érdemes kezelni ezeket a szituációkat.
Először érdemes bejelenteni – legyél egyértelmű és tárgyilagos
Elkezdhetnéd magyarázni, hogy az absztinencia menő, elég csak a '80-as évek straight edge-mozgalmára gondolni, ami a punk-rock közegből nőtte ki magát, és az alkohol mellett nemet mondott a dohányzásra, illetve mindenféle tudatmódosító szerre. De valójában egyáltalán nem kell magyarázkodnod amiatt, hogy nem iszol. Elég, ha kijelented, aztán megfigyeled, hogyan reagál a másik. Ha teljesen lazán, semlegesen kezeli, akkor remek. Ha viszont feszültté, akár ingerlékennyé válik, esetleg értetlenkedni vagy egyenesen győzködni kezd, hogy igenis igyál, akkor máris van egy jó okod arra, hogy mihamarabb tovább állj.
De ha valaki kényelmetlenül érzi magát attól, hogy te nem iszol, valószínűleg ő sem a te embered.
Éppen ezért érdemes már a legelején kiszűrni azokat, akik problémáznak ezen, hogy ne is vesztegesd az idődet. Például, ha appon ismerkedsz, akkor már a profilodban is jelezheted, de az első beszélgetésetekbe is beleszőheted. Illetve a téma szinte biztosan felmerül majd, amikor az első randevú fixálására kerül sor, és itt át is térhetünk a következő gondolatra:
Ha nem iszol, akkor hol találkozzatok?
A kocsmák és bárok klasszikus randihelyszínnek számítanak, ahol már az italválasztásból elkezdhetjük felmérni, hogy milyen a másik. Ha folyó borból rendeli a fröccsöt, akkor már az első randin spórol, ami nem feltétlenül jó jel (lehet ám nem inni is, ugyebár, az mindig olcsóbb!), de az is érdekes tapasztalás lehet, ha te sört rendeltél, míg ő egy Malibu-almát kér – írom ezt én mint heteroszexuális nő. Attól viszont, hogy te nem iszol, nem kell kizárni ezeket a helyeket, hiszen lehet jó a hangulat, lehetnek finom sörkorcsolyák, te pedig bárhol tudsz mocktailt vagy egy sima szóda-lime kombót kérni.
De teljesen el is távolodhatsz ezektől a helyszínektől, a józan randizás ugyanis több lehetőséget is tartogat: elmehettek egy ázsiai levesezőbe ebédelni (mondjuk a pho nem kifejezetten első randis kaja), bruncholhattok valahol, megnézhettek egy kiállítást, vagy egyszerűen csak sétálhattok egyet valahol. Az ilyen közegek előnye, hogy hamarabb kiderülhet, mennyire illetek össze, hiszen ahelyett, hogy egy csöndes, félhomályos sarokban ücsörögnétek alkoholmámorban, többféle helyzetben is „megnézhetitek” egymást, egymás viselkedését, reakcióit.
És ha már arról van szó, hogy milyen helyzetekben láthatjuk egymást, térjünk át a szexre.
Sokak számára az első intim együttlét stresszes, ami fakadhat korábbi traumákból, önbizalomhiányból, tapasztalatlanságból, vagy bármi másból, ami rányomja a bélyegét a nagybetűs első alkalomra. Már csak ezért is döntenek (még mindig) sokan úgy, hogy inkább alkoholos befolyásoltság alatt vágnak bele a dologba, még annak ellenére is, hogy ilyenkor nagyobb a felsülés veszélye – és igen, itt a férfiakra gondolok. Oké, józanul nincs meg az a lazaság és bevállalósság (bármennyire is utálom ezt a szót, nem találok jobbat), ami spiccesen igen. De ettől még igenis lehet jó a szex, csak valószínűleg egy kicsit lassabban kell haladnod, hogy végig komfortosan érezd magad ebben a teljesen ismeretlen helyzetben. Ne akarj „túl lenni rajta”, nem az a cél, hogy mihamarabb „letudd” a dolgot. Inkább maradj a jelenben, kommunikálj, figyelj magadra és tanulj az előálló helyzetekből.
Végül azokra is kitérnék néhány gondolat erejéig, akik alkoholizálóként absztinens partnerre találnak.
Amikor a legutóbbi randipartnerem (a barátom) közölte, hogy ő már lassan két éve egy korty alkoholt sem ivott, és nem is tervezi újrakezdeni az alkoholizálást, egy kicsit megilletődtem. Rögtön arra gondoltam, hogy így józanul – szó szerint és átvitt értelemben is – fog megítélni engem, ami miatt rögtön bekapcsolt bennem, hogy de jó lenne megbontani egy üveg bort. Eleinte így is volt: az első találkozókon meg-megittam pár pohárral, aztán ahogy elkezdtem egyre kényelmesebben elhelyezkedni mellette, már nem éreztem szükségét a bódításnak, lazításnak és hasonlóknak.
Emellett persze kezdettől elfogadtam, hogy így döntött, és amennyire furcsa volt eleinte, annyira természetessé vált idővel. Mára megszoktam, hogy itthonra nincs szükség italra, ha vacsorázni megyünk, maximum én rendelek valami alkoholosat (szerencsére ő sem szól bele abba, hogy én mivel mérgezem magam), ha pedig összeülünk a barátokkal, elég egy üveg italt vinni, amellé csak néhány Zero Cola kell – ráadásul mindig van, aki hazavezessen ezekről az alkalmakról.
