Beláthatjuk, hogy a legtöbb remake felesleges és sok esetben csak azért készül el, hogy egy újabb bőrt húzzanak le egy, már korábban sikeres filmről. Azonban akadnak üdítő kivételek is, amik legalább olyan jók, vagy esetenként jobbak is, mint az eredetik.
Hollywoodban sem igazán van új a nap alatt, így van ez most és így volt ez korábban is. Jelenleg valóban a remake-k korát éljük, ugyanis nem telik el úgy hónap, hogy ne jelentenék be egy klasszikus újabb feldolgozását. Ez sok esetben nem sül el túl jól, és olykor bebizonyosodik, hogy kár volt munkát és persze pénzt ölni a projektbe, ilyen volt például a tavalyi A holló című film is. Nem is olyan néha viszont arra is meggyőző példát kapunk, hogy az újragondolt verzió legalább olyan kiváló lett, mint az eredeti. Sőt, bizonyos esetekben jóval túlszárnyalja az elődöt, esetenként az elődöket is. Hogy ezt bebizonyítsuk, össze is gyűjtöttünk tíz remake-et, ami jobb, mint az eredeti.
Óz, a csodák csodája (1939)
Ha az Óz, a csodák csodájára gondolunk, szinte biztosan Victor Fleming 1939-es filmje jut elsőként eszünkbe. Pedig ezt a klasszikust us több korábbi próbálkozás előzte meg. Ilyenek voltak például az 1910-es tizenöt perces The Wonderful Wizard of Oz, az 1914-es élőszereplős The Patchwork Girl of Oz, vagy az 1933-as animációs The Wizard of Oz is. Azonban a Technicolor technológia használata, Judy Garland lenyűgöző alakítása, valamint Fleming rendezői munkája mind közül kiemeli az 1939-es változatot, melyeknek köszönhetően ez lett a történet végleges és legmeghatározóbb feldolgozása is. Ma is kihagyhatatlan a legjobb és legnagyobb filmekről szóló beszélgetésekből, és valószínű, hogy a jövőben is generációk hivatkozási pontja marad rajongók és filmesek számára egyaránt.
Ben-Hur (1959)
Ez az a film, amit még véletlenül sem szabad összetéveszteni a 2016-os azonos című feldolgozással – William Wyler Ben-Hurja az eposzok eposza. Az 1925-ös Ben-Hur: A Tale of the Christ remake-jeként készült 1959-es változat minden a 20. század első felében fellelhető technológiai vívmányt felhasznált, hogy egy még nagyobb és lenyűgözőbb filmet hozzon létre. A Technicolor és a 70 mm-es film alkalmazásával Wyler az előzőhöz képest valóban grandiózussá tudta tenni Ben-Hur történetét. Már önmagában a híres harci szekérverseny-jelenet is elegendő indok arra, hogy ezt a feldolgozást itt is megemlítsük, na és persze a tizenegy Oscar-díjáról sem feledkezhetünk meg. Ugyanitt megjegyeznénk, hogy ami Spielbergnek sikerült a West Side Storyval (szintén rajta lesz a listán), az Timur Bekmambetovnak nem jött össze 2016-ban a Ben-Hurral, hiszen az a remake enyhén szólva is felejthető.
A sebhelyesarcú (1983)
Az Al Pacino és Michelle Pfeiffer főszereplésével készült 1983-as A sebhelyesarcú minden idők egyik legjobb és talán legismertebb gengsztermozijaként vonult be a filmttörténetbe. Ezért sokakat meglephet a tény, hogy bizony ez esetben is egy remake-ről van szó. A sebhelyesarcú eredetije ötvenegy évvel korábban, 1932-ben Howard Hawks rendezésében debütált, mint a neo-noir műfaj egy kiemelkedő alkotása. A sztori szinte ugyanaz, Hawks mozija is Tony karaktere köré épül, aki meghódítja a bűn világát, de olyan váratlan ellenségekkel kell szembenéznie, akik könnyen veszélybe sodorhatják mindazt, amit eddig elért. A helyszín viszont változik, míg Tony Montana '32-ben Chicagóban gengszterkedik, addig '83-ban Miami alvilágába nyerhetünk bepillantást. Azonban utóbbiban Al Pacino eltúlzott alakítása annyira ikonikussá vált, hogy így több mint negyven év távlatából is azt kell mondanunk, hogy ezen a mozin egy újabb remake sem fog soha túlnőni.
Ocean's Eleven – Tripla vagy semmi (2001)
2001-ben George Clooney barátaival forgatott kasszasikert. Persze Clooney baráti körébe már akkor is olyan A-listás hírességek tartoztak, mint Brad Pitt, Matt Damon, Andy Garcia és Julia Roberts, szóval ezzel a névsorral azért nem volt olyan nehéz dolga, hogy sikerre vihessék Danny Ocean sztoriját. Nyilván annak okán, hogy az 1960-as A dicső tizenegy címet viselő eredeti is hasonlóan parádés szereposztással készült, nem is igazán tehetett volna máshogy. Az Ocean's Eleven akkori rendezője viszont Frank Sinatra, Dean Martin, Sammy Davis Jr., Peter Lawford és Joey Bishop felvonultatásával viszont valahogy nem tudott mit kezdeni. Nem úgy, mint Steven Soderbergh, aki remekül használta ki színészei tehetségét és az általuk megformált karakterekben rejlő lehetőségeket. Meglepő lehet, hogy senki nem tűnt ki, de senki nem is veszett el a történetben, hanem a tolvajmoziból igazi csapatként alkottak meg egy modern kori klasszikust.
Casino Royale (2006)
A 2006-os Casino Royale bemutatta a közönségnek Daniel Craig keményebb, acélosabb James Bondját – de magát a Casino Royale-t nem ekkor láthattuk először. Ian Fleming első Bond-regényét korábban ugyanis már kétszer is feldolgozták: először egy tisztességes, 1954-es tévéfilmben (amelyben Bond amerikai volt!), majd egy 1967-es, rendkívül őrült, de nem igazán vicces paródiában. Martin Campbell 2006-os újrafeldolgozása viszont tökéletesen megragadta Fleming regényének izgalmát és cinikus karakterfejlődését, és ezzel új életet lehelt az akkoriban hanyatló franchise-ba.
AZ (2017, 2019)
Nem kis fába vágja az a fejszéjét, aki a horror királyának egyik legmonumentálisabb művéből kíván adaptációt készíteni, azonban vannak, akiket ez nem rémisztett meg. Nyilván már maga az AZ hangvétele és az időben való ugrás is feladja a leckét, ahogy az is, hogy Stephen King 1986-os regénye és annak főszereplőjeként bemutatott Pennywise egy földöntúli entitásként a néző legmélyebb félelmeire kell, hogy hasson. AZ ugyanis jóval több, mint egy gyilkos bohóc. A közel 1200 oldalas történetet először 1990-ben dolgozták fel egy háromrészes televíziós sorozatban, és annak ellenére, hogy Tim Curry főszereplésével nem sikerült rosszul, mégis nagyon sok fontos cselekményszálról feledkeztek meg. 2017-ben ezért Andy Muschietti úgy döntött, két mozifilmet is szentel a történetnek. Míg az első rész a Derryben történt 1989-es borzalmakat mutatta be, addig a második már a felnőtt szereplőkkel tért vissza a mozikba 2019-ben. Az AZ remake-jének páratlan sikeréhez persze nemcsak remekül megírt forgatókönyvre, hanem zseniális castingra is szükség volt. Mind a gyerekszereplők, mind a felnőtt színészek kiválasztása is hibátlanul sikerült, ahogy Bill Skarsgård is igazi rémálmunkká vált, mint Pennywise. Utóbbit pedig most mint bókot kell értelmezni.
Csillag születik (2018)
A Lady Gaga és Bradley Cooper utánozhatatlan párosával felejthetetlenné vált, 2018-as Csillag születik már az eredeti, 1937-es azonos című mozi negyedik feldolgozásaként aratott sikert. Maga a történet azonban még 1937-től is korábbról ered, hiszen először George Cukor vitt filmre hasonló dinamikájú kapcsolatot a What Price Hollywood? című 1932-es alkotásában, melyben míg a női főszereplő a hírnév felé tör, a férfi főhős a függőség miatt fokozatosan leépül és veszti el a kontrollt az élete felett. Annak ellenére, hogy négy film is viseli a Csillag születik címet, az 1937-es és az 1954-es verziók (Janet Gaynorral és Judy Garlanddal a főszerepben) egy színészkarrier hajnaláról szóltak, míg az 1976-os feldolgozás a hollywoodi filmipar helyett a zeneiparba helyezte át a cselekményt. Utóbbiban sajnos Barbra Streisand karaktere, Esther teljesen elnyomja a férfi főszereplőt, így kapcsolatuk egyszerre emlékezetes és kémiától mentes.
Ez most a legbetegebb horrorfilm, amit a mozikban megnézhetsz – Hozd vissza őt kritika
2025.7.29 13:19
Tanulva a korábbi hibákból, Bradley Cooper rendezői debütálásakor Lady Gagával utánozhatatlan kémiát teremtett a vásznon, és mindkét főszereplő megkapta azokat a pillanatokat, melyben karaktereik teljesen kiteljesedhettek. A Cooper-féle remake, mely felemel, majd összetör, és mindenképpen elgondolkodtat minket az élet dolgain, persze nemcsak a cselekmény miatt, hanem a zseniális dalok miatt is örökre emlékezetessé vált. Hiszen hogy felejthetnénk el azokat a pillanatokat, mikor Ally és Jackson Maine, vagy éppen az őket megformáló Gaga és Cooper maguk körül mindent kizárva énekelték az Oscart is nyert Shallow-t?!
Kisasszonyok (2019)
Louisa May Alcott Kisasszonyok című regénye az amerikai irodalom egyik igazi klasszikusa, amelyet számtalanszor adaptáltak már filmre. Az első női rendező által jegyzett változatot Gillian Armstrong készítette 1994-ben Winona Ryder főszereplésével, melyben modern szellemben közelítette meg az időtlen történetet, így az újabb generációk számára is elérhetővé téve azt. Mikor pedig már úgy tűnt, hogy semmi újat nem lehet kihozni ebből a sztoriból, Greta Gerwig ismét új életet lehelt bele. A rendezőnő bátran élt a nem lineáris történetmesélés eszközével, amely érzelmileg még mélyebbé tette a történetet, valamint egy olyan erős szereplőgárdát is felvonultatott, akikre lehetetlen volt nem kíváncsinak lenni. Saoirse Ronannak, Emma Watsonnak, Florence Pugh-nak köszönhetően minden March nővér egyenlő figyelmet kapott. Így sikerülhetett neki az, ami egyik korábbi adaptációban sem, szerethetővé tette a Florence Pugh által megformált, sokkal árnyaltabban és empatikusabbnak ábrázolt Amyt is. Már csak ezzel is túlnőtt az elődökön.
Dűne (2021)
Frank Herbert Dűnéje a sci-fi irodalom mérföldköve, adaptálása éppen ezért hatalmas kihívás – ennek ellenére meglepő módon többször is megpróbálkoztak vele. A 412 oldalas regény gazdag mitológiával rendelkezik, így készült már belőle mozifilm, minisorozat, sőt, videójáték is. A szürreális világok rendezőmestere, David Lynch 1984-ben vitte vászonra a történetet Kyle MacLachlan, Sean Young és Sting főszereplésével. Azonban míg Lynch egy kétórás filmbe próbálta belesűríteni a sűrű és összetett regényt, addig Denis Villeneuve 2021-es feldolgozása felismerte annak előnyét, hogy a sztorit több részre osztva építse fel. Ez lehetőséget adott neki arra, hogy kellő idő jusson Arrakis világának és az Atreides család hátterének bemutatására is. A technológiai fejlődésnek köszönhetően pedig a 2021-es Dűne friss, látványos képi világgal dolgozik, CGI és a zöld háttér nyújtotta lehetőségekre lecserélve Lynch sokszor groteszk effektjeit.
West Side Story (2021)
Az 1961-es West Side Story egy fogalom, hiszen a Jerome Robins és Robert Wise által jegyzett alkotás egy, a korba átültetett Rómeó és Júlia-történet, Shakespeare minden klasszikus eszközét felhasználva. A 152 perces, 1962-es drámát összesen tizenegy kategóriában jelölték Oscarra, melyből tízet díjra is váltott, így minden idők legtöbb aranyszobrát begyűjtő mozijává vált. Ezek után ki másnak juthatna eszébe, hogy megkísérli a lehetetlent és remake-et készít, ha nem Steven Spielbergnek? A rendezőzseni 2021-ben pedig megmutatta, hogy egy ilyen filmtörténetileg is fontos mozit is megérhet kicsit modernizálni. A West Side Story történetszála ekkor ismét átesett egy időutazáson és a rendező ezúttal arra is figyelt, hogy a Puerto Ricó-i karaktereket valóban Puerto Ricó-i és latin-amerikai származású színészek alakítsák. Ennek köszönhetően a remake sokkal pontosabb és hitelesebb reprezentációt kínált, valamint hozzájárult ahhoz, hogy Rachel Zegler legyen az első kolumbiai származású színésznő, aki elnyerte a legjobb színésznőnek járó Golden Globe-díjat musical kategóriában.
