Mint minden éven, szerkesztőségünk tagjai idén is összeszedték személyes kedvenceiket.
Ajsa Luna, Beatrick: Maszkulin
Az Illeg*lis partyk 2024 egyik legjobb magyar albuma lett. Rövid, tömör, de ütős. Akárcsak Ajsa Luna korábbi klipjei, a Maszkulin című dalhoz készült videó is visszarepít a tinikoromba, amikor romantizáltam a dohányzást és épp ilyen toxikus, de filmbe illő párkapcsolatról ábrándoztam. A fények, a ruhák, a retro lakókocsi és csipkefátyol kicsit Sofia Coppola filmjeit idézi, ami egyenes út a szívemhez, ha audiovizuális élményről van szó. (K.P.)
Girlhood: Lélekvesztő
Be kell vallanom, hogy az évben rettentően kevés videóklipet néztem ahhoz képest, hogy úgy volt, hogy ebben a témában fogok szakdolgozatot írni, de szerintem akármennyire is kicsit kihaló műfaj, még mindig fontos a vizualitás a zeneiparban (vagy csak fotósként a zeneiparban ezzel próbálom győzködni magam). A Girlhood nevű, idén indult lányzenekar egy jó példa arra, hogy még mindig érdemes a social media mellett is klipekre fordítani időt, mert megéri a végeredmény. A Lélekvesztő című dalhoz Flaisz Vanda rendezett videót Ferincz Petivel, és a saját véleményem szerint a vizuális élmény tökre sokat hozzátesz a dalhoz, ha valaki ezzel együtt hallgatja először. Kicsit analóg, coming-of-age film vibe-okat hoz a klip, ami a sokak által átélt „situationship-élményt“ dolgozza fel. Pörgős, színes, néhol chilles, moody, artsy. Nem hiába volt jelölve idén a Legjobb mood díjra a Magyar Klipszemlén. (G.N.)
Gyuris, Susa, Szalai: Százszorszebb
Ez az év legkomolyabb sztilója. Nem fogok hazudni, hogy a dal és klip összhangja nem a szöveg miatt fogott meg. Ilyet azért már hallottam párszor: weird flex, csár a szivárvány minden árnyalatában és para fitek. De közben kiadja az összkép. Hogy a zongora mi komoly elem ebben az egészben az embertelen. Az, hogy gyakorlatilag 2 helyszínen van felvéve az egész, megint kiemelkedő látásmódról tesz tanúbizonyságot. Forró az egész úgy, ahogy van és most egy jóideig ez lesz a „tükör előtt nézegetem, hogy mit vegyek fel és közben menő zene szól“ trekkem. (M.M.)
Hegedűs Józsi és a Vadvirág együttes: Kígyó
Tavaly év végén talált meg Hegedűs Józsi zenéje, mely idén is megadta azt a hidegrázós élményt, amit első hallgatásra a Munkások adott. A Kígyó gyönyörű dalszövegéhez gyönyörű klip is készült, amit amolyan szofisztikáltabb Macskajajként tudnék jellemezni. (Aki még nem látta Emir Kusturica zseniális filmjét, annak jó szívvel ajánlom, ideális kikapcsolódás lehet a rengeteg Zs-kategóriás netflixes karácsonyi maszlag után, amit személy szerint bűnös élvezetként a szívembe zártam.)
Playback Péntek Extra: Ezek voltak a kedvenc magyar zenéink 2024-ben
2024.12.27 10:16
A magyar vidék nem áll túl közel hozzám, de keresztény egyház jelképei és művészete annál inkább, így mondanom sem kell, hogy a háttérben megbújó Utolsó vacsora fali szőttestől az állam leesett. Rengeteg kreatív megoldás fedezhető fel a videóban, de most csak egyet emelnék ki. Nemcsak a falon díszelegnek fényképek, egyes jelentek megelevenedett csoportképekre hajaznak (lásd 1:39-nél), ráadásul lehullott falfesték egy képkeret illúzióját kelti. (K.P.)
Péterfy Bori & Love Band: Acapulco
Idén végre, négy hosszú év után Péterfy Boriék ránk eresztették nyolcadik albumukat Medúza címmel. Aki egy kicsit otthon van a művésznő zenei életművében, az pontosan tudja, hogy Boritól nem áll távol a femme fatale-életérzés, az idei anyagot megelőzően több dalban, videóklipen feldolgozták már a végzet asszonya toposzát.
Bár a Kizlinger Lilla által rendezett Acapulco, mondhatni a 2016-ban megjelent Szép halott kistestvére, csak szövegében jeleníti meg a bosszúálló nő életérzését, nem jelenti azt, hogy nem kapnánk egy kis ízelítőt abból, milyen is Péterfy Borinak lenni, ami mégis csak annyit jelent, mint a korlátok nélküli badass-ség. All hail Bori! Ti meg szeressétek annyira az Acapulcót, mint mi. (Sz.K.)
Pogány Induló: Úgy hiszem
Én nagyon kevés klipet nézek, mert elvette tőle a kedvem az állandó önismétlés, fennhéjázó és tartalmatlan képorgia meg az uniformizálódás, így nem nagyon tudtam mihez nyúlni, és úgy voltam vele, beáldozom választásom „a relevancia“ oltárán, de végül nem bántam meg, különösen annak fényében, hogy az egyik kedvenc idei magyar lemezemről került ki ez a klip. Pogány Induló kiadványait már az első DIY-megjelenések óta lehetetlen volt ámulat nélkül hallgatni és nézni, ehhez a világhoz pedig saját legerősebb munkáival csatlakozott Büki Balázs, akinek az életművében nagyon fontos és kiemelkedő munkák lettek a rappernek készített klipjei. Nyilván nem nagy vállalás részemről a Klipszemle legjobbjának választott videót dicsérni, de az a helyzet, hogy az a szobor most nagyon jó helyre került. Bevállalós kompozíciók, tömegjelenetek, szuggesztív képek kísérik végig a nézőt, teszik ezt úgy, hogy tovább építik az előadó – amúgy is színes – univerzumát. (M.P.)
Zïp: Ohne
Nagyon jót tesz ennek a klipnek a fekete-fehér. Alátámasztja a dühöt, a komor hangulatot, a jazzalapot pedig egy következő szintre emeli. Az is egy nagy pluszpont, hogy a szöveg, a dal és a vizuális téma között van kapcsolódás, és nem borul fel az a bizonyos mérleg egyik javára sem. Egyébként nagyon jó vizuális megoldások vannak benne, és a koncepció számomra elfeledteti azt, hogy néhol ezek kivitelezése nem tökéletes. Ami a dalt illeti, hát szoki stabil jazzrap anyag, amit a Zïptől már megszokhattunk, és amitől baromi erős színfolt itthon. A refrén nekem az idei egyik kedvencem, nem lett kispórolva egy csöpp irónia sem. (M.M.)
