Victoria De Angelist eddig a Måneskin basszusgitárosaként ismerhettük, idén azonban szóló karrierbe kezdett, méghozzá DJ-ként. Victoriával ennek kapcsán beszélgettünk arról, milyen nőként technó DJ-nek lenni, a divatról és a szabad önkifejezésről.
Victoria De Angelis a 2021-es Eurovíziós Dalfesztivál győztese, a Måneskin zenekar basszusgitárosaként robbant be a köztudatba. Az együttes világturnéja végeztével Victoria a rockzene után visszatért régi szerelméhez, a technóhoz. DJ-ként idén már a Sziget Fesztiválon is fellépett, szeptemberben pedig elindult első turnéjára szóló előadóként. Victoria október 18-án ennek apropóján ismét visszatér Budapestre, ahol ezúttal az Arzenálban fog hasonlóan őrült bulit csinálni a Youtopia bulisorozat keretein belül.
A pénteki fellépése kapcsán arról kérdeztük, hogyan vált a technó az élete szerves részévé, milyen nőként DJ-nek lenni, de a divatról és a szabad önkifejezésről is beszélgettünk.
A Måneskin basszusgitárosaként ismert meg téged a világ, idén pedig elindult új, szóló projekted DJ-ként. Hogyan lett az életed része a technó?
Mindig is imádtam a technót, az elektronikus zenét, rengeteget jártam klubokba és mindig irigyeltem a DJ-ket. Azt gondoltam: igen, én is ezt akarom csinálni. Így természetes volt, hogy elkezdjek DJ-ni, nem csak úgy hirtelen eldöntöttem. Amikor a bandával befejeztük a turnét, akkor úgy éreztem, eljött a tökéletes pillanat, hogy belevágjak.
Emlékszel az első rave bulidra?
Úristen, hát persze! Tizennégy éves voltam, amikor a gimiben megszervezték az első rave bulikat elhagyatott római épületekben. Egész este tartott a buli, addig amíg el nem zavartak mindenkit. Az volt az első alkalom. Rájöttem, hogy imádom és legszívesebben minden hétvégén ezt csinálnám. (nevet)
Október 18-án idén második alkalommal lépsz fel Budapesten. A Sziget Fesztivál alatt volt esetleg lehetőséged megtapasztalni a magyar éjszakai életet?
Nem igazán. Persze ott maradtam a fesztiválon, mert fantasztikus volt. Annyi menő fellépő volt, hogy ott maradtam, nem igazán mentem más szórakozóhelyekre. De nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen, mert imádom az itteni energiákat. A város is annyira szép, így van kifogásom, hogy visszatérjek.
Van esetleg fellépés előtti rituáléd?
Rituálém nem igazán van, de attól is függ, mikor játszom. Ha nem túl későn, akkor elmegyek kicsit iszogatni előtte a barátaimmal, hogy megteremtsem a megfelelő hangulatot. De ha nagyon későn, akkor előtte alszok egy kicsit. Zene tekintetében annyira nem készülök, néha előre összeállítom a playlistet, kiválasztom a dalokat, amik szerintem illenek a helyhez. Általában csak első pár dalt választom ki előre, utána improvizálok a közönség reakciója alapján.
DJ-ként a korábbi, rocksztár énedhez képest merőben más, femininebb, szexibb imidzset alakítottál ki. Megfordult a fejedben, hogy lesznek, akik esetleg ellentmondásosnak vagy sokkolónak tartják majd ezt az új, vadabb éned?
Igen. Szerintem a technó világában különösen elterjedt az elképzelés, miszerint egy igazi technó DJ pulcsiban vagy bő pólóban léphet csak fel. A közösségi médiában gyakran látok olyan kommenteket, hogy ez a lány egy sztriptíztáncos, nem DJ. De őszintén szólva ez mindenhol jelen van, a rockzenében is. Amikor elkezdtem zenélni az együttessel, akkor is ilyen hozzászólásokat kaptam. Sajnos továbbra is él az előítélet a nőkről, miszerint ha dögös vagy, magabiztos vagy, meztelenkedsz, vagy kurvára azt csinálsz, amit akarsz, akkor nincsenek szakmai képességeid, nincs tehetséged.
Néha olyan hozzászólásokat is kapok, hogy a szettjeimet nem élőben adom elő, hanem előre fel vannak véve. Ráadásul olyan emberektől, akik sosem láttak, hallottak élőben, talán még azt sem tudják hogyan kell DJ-ni.
Az emberek nagyon szűk látókörűek és frusztráltak lesznek, ha egy dögös csajt nem érdekel mások véleménye vagy ha nem mások elvárásainak megfelelően öltözködik, viselkedik.
Már az elején tudtam, hogy előítéleteik lesznek az embereknek a DJ-karrieremmel kapcsolatban, mivel más zenei háttérrel rendelkezem. De sosem érdekelt az utálkozók véleménye, sem az általuk szított gyűlölet. Az csinálok, amit akarok. Ha az emberek majd eljönnek megnézni, látják majd, hogy igenis tudok DJ-ni. Persze, ha nem tetszik nekik a zenei ízlésem, ahogy játszok, az teljesen rendben van. Mindenkinek meg van a saját ízlése. De hülyeség bárki képességeit megítélni pusztán a külseje alapján.
Miben különbözik az előadó éned a hétköznapi Victoriától?
Nem nagyon gondolkodtam még ezen, mert mindig önmagamat adom. Nem egy karaktert alakítok, csak önmagam vagyok. Persze, szeretek öltözködni, a színpadon vagy egy fotózáson szeretek felépíteni valamilyen esztétikát, játszani a testemmel. Szeretném jól érezni és szabadon kifejezni önmagam, ez így van a hétköznapi életben is, de ez nem jelenti azt, hogy őrült vagyok. Normális ember vagyok, aki szeret a barátaival és a családjával lenni.
Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy csak azért, mert valaki őrültebben öltözködik vagy készült róla néhány meztelen kép, már mindjárt bolond is. De a nap végén ezek az előítéletek nem számítanak, csak az, hogy te hogyan érzed magad.
Mit tanácsolnál azoknak, akik nem merik ennyire önfeledten és szabadon kifejezni magukat?
Ez egy hosszú folyamat, sokat kell dolgoznod magadon, de ez egyénfüggő. Szerintem a legfontosabb, hogy nyitott, szeretetteljes emberekkel vedd körül magad. Olyanokkal, akik úgy szeretnek, ahogy vagy és arra bátorítanak, hogy teljes mértékben önmagad legyél. De mind különbözőek vagyunk, lehet valakinek az segít, hogy felnéz a zenei példaképeire, akik szabadok és ki merik fejezi magukat. Így akár önmagukban is felfedezhetik ezeket a képességeket.
Bár imádom Rómát, borzasztóan konzervatív hely. Gyerekkoromban David Bowie volt a példaképem és az ő őrült sminkjét és ruháit látva én is hasonlóan őrült külsővel mentem iskolába. Mindenki megdöbbenve nézett, beszólogattak, kigúnyoltak. Gyerekként az ilyen helyzetek még jobban önbizalom-hiányossá tesznek és ezen még nehezebb továbblépni.
Az én esetemben különösen fontosak voltak a példaképeim, zenészek, filmsztárok, mert így tudtam, hogy vannak, akik büszkén vállalják az egyediségüket.
Nemrég jelent meg a GET UP B*TCH! shake ya ass című közös dalod Anittával. Milyen volt együtt dolgozni egy hasonlóan erős női energiával rendelkező előadóval?
Fantasztikus. Annyira kedves, imádnivaló ember és imádom, hogy kiáll a saját értékeiért, hogy mennyire szabad tud lenni. Annyira badass, nem érdekli mások véleménye. Ráadásul borzasztóan tehetséges. Miután elküldtem neki a számot, egy héttel később már el is küldte a vokált. Ahogy énekelt, a szöveg, egyszerűen minden tökéletes volt. Annyira boldog voltam, hogy vele dolgozhatok, annyira elkötelezett mindenért, amit csinál.
Az elektronikus zenét éltető utcafesztivál, amit egy tömegtragédia küldött szünetre: a berlini Love Parade története
2 nappal ezelőtt
Vele dolgozni annyira szórakoztató volt, nagyon jó energiái vannak. A videó forgatásán is annyira jól éreztük magunkat, nagyon jó hangulatot teremtett ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát.
Van olyan előadó, akivel mindenképp szeretnél kollaborálni?
Nagyon sokan vannak, imádom például BB Trickzt és Kim Petrast is. Rengeteg menő előadó van, akikkel szeretnék együtt dolgozni.
Hogyan jellemeznéd a stílusod 3 szóban?
Ó, te jó ég, ez nagyon nehéz kérdés. Szexi, 90-es évek, Y2K inspirálta. Szeretem a műszőrméket, a vaskos ékszereket, a nagy napszemüvegeket, a hegyesorrú cipőket. Szeretek különböző stíluselemeket keverni.
Hogyan állítod össze az outfitjeidet a koncertek előtt? Mindig van valamilyen konkrét víziód vagy csak úszol az árral?
Csak úszom az árral. Néha elég kaotikus és stresszes az egész, mert kissé őrült időbeosztásom van. Néha haza tudok menni egy napra, hogy kiválasszam a ruháimat, néha négy outfitet kell összeállítanom előre. DJ-ként főleg a személyes stílusom kerül előtérbe, nincsen stylistom, így nincs semmi előre megtervezve.
Olyan ruhákat veszek fel, amik tetszenek, amikben magabiztosan tudok mozogni. Nem agyalok rajta sokat, a lényeg, hogy jól érezzem magam. Fotózásokon, forgatásokon persze nagyon szeretek felépíteni egy konkrét esztétikát és belemenni a részletekben. De amikor DJ-zek, akkor azzal dolgozok, amim éppen van. (nevet)
A spontaneitásod és stílusod szerintem nagyon illeszkedik a brat summer életérzéshez. Mit gondolsz a bratről?
Imádom a brat summert. Legyen brat autumn. Legyen brat egész évben.
Bratnek tartod magad?
Nem, én kind cunt vagyok.
Megbántad valaha bármelyik összeállításod?
Persze, visszatekintve vannak outfitek, amik már annyira nem tetszenek. Az évek alatt rengeteget változtam, így az ízlésem is átalakult. Vannak amiket egy évvel ezelőtt imádtam, de most már csúnyának tartom. De egyik összeállításomat sem bántam meg, mert mind azt reprezentálja, aki éppen akkor voltam, csak ez számít.
Van olyan konkrét outfit, amivel már annyira nem rezonálsz?
Mikor 16 évesek voltunk és a bandával szerepeltünk az X-faktorban, az első vörös szőnyeges eseményre önmagunkat kellett öltöztetni, mindannyiunknak feltupírozott haja volt. Készült rólunk egy ikonikus kép, amin őrülteknek nézünk ki, olyan, mintha paródia lenne.
Milyen darabokhoz nyúlsz, ha épp nincs ihleted vagy csak rohanásban vagy?
Néha, amikor semmi ötletem nincs, visszanézem a régi képeimet, amiket azokról a szettekről csináltam, amiket szerettem. Kielemzem és megpróbálom újraalkotni egy kicsit máshogy.
