Főleg az elmúlt egy-két évben váltak felkapottá a kelet-európai valóságot cinikusan megközelítő szláv-balkáni mémek, mi pedig utánajártunk, hogy pontosan mikor kezdődött mindez, valamint arra is választ kaptunk, hogy mi lehetett az oka a létrejöttüknek.
hUngAry is NoT a SlaVic CoUntrY
Miről is van szó pontosan?
A 2010-es évek közepén kezdtek el terjedni a közösségi oldalakon és fórumokon azok a mémek, amik túlzó és sokszor cinikus formában reprezentálták a posztszocialista, kelet-európai és kiemelten a balkáni-szláv életformát, valamint az ezzel járó identitást. Ennek először legdominánsabb platformja a 9GAG lett, majd a 2015-ben indult a Squatting Slavs In Tracksuits („Guggoló szlávok melegítőben“) nevű Facebook-oldal, ami azóta már valóságos médiakonglomerátummá nőtte ki magát, az összes platformot figyelembe véve több millió követővel és csatornával, de saját weboldala és webshopja is van már, szép számú tranzakciót generálva a balkáni életérzés kommercializálásából.
Az oldal létrehozására azok a fotók jelentették a motivációt, amiken általában alacsony társadalmi státuszú és az oktatási rendszerben is a perifériára kerülő kelet-európai fiatalok (gopnyik, ami eredetileg egyébként lokális bűnbandatagot jelent, de a szó összemosódott az említett archetípussal) a lepusztult paneltömbök között éppen bandázva guggolnak a szabadkai piacos Adidas (alternatív esetben Adios) melegítőszettekben, miközben szívják a csempészett cigit.
Az oldal alapítójával, Matei Tabacuval a Hirado.hu készített interjút tavaly decemberben, aki akkor így fogalmazott az oldal létrejöttének céljáról:
Kezdetben az oldal vicces, guggolós fotókkal indult, de fokozatosan, a rajongók kérésére elkezdtem a szláv kultúra más aspektusait is felölelni. Egy helyre akartam gyűjteni a szláv embereket és azokat, akik értékelik a szláv kultúrát, amely mindig is vonzott. 2015-ben még nem igazán volt ilyen típusú oldal, pedig minden nap, amikor kimegy az ember az utcára, lát valami szórakoztatót. Elsőként a Squatting Slavs in Tracksuits oldalt indítottam el, ezt követően létrehoztam több hasonló jellegű oldalt, a Scenic Depictions of Slavic Life-ot, majd a Babushkát és a Lada Life-ot, amelyek mind nagy sikert arattak. Később pedig ezeknek Instagram-oldalakat is készítettem.
Azóta nemcsak a Tabacu által létrehozott Squatting Slavs In Tracksuits label megy hatalmasat, hanem az önszerveződő formában elindult internetes szubkultúra is kitermeli magának a saját tartalmait. Ha rákeresünk a #balkan, a #slavic, a #slaviclife, a #slaviclifestyle és a #babushka hastagekre vagy az ezekhez hasonló végtelen lehetőséget kínáló kombinációkra, akkor egyenként több százezres vagy akár félmilliós nagyságrendben találunk posztokat bármelyik közösségi felületen.
Eresszük ki a páncélba zárt szellemet, így kapcsolódott össze a pesszimista cyberpunk szubkultúra a divattal
tegnap 15:17 -kor
Ezek száma, illetve magának a balkáni életérzésnek a kultúrája leginkább az elmúlt másfél-két évben kezdett el igazán pörögni itthon, és Tabacu is úgy nyilatkozott a fent már említett interjúban, hogy magyaroktól is egyre több képet, saját gyártású mémet kap, amiknek a humorforrása pontosan az ország hibrid identitásának öniróniájában rejlik, a „Hungary is not a slavic country/ Meanwhile Hungary” („Magyarország nem szláv ország/ Mindeközben Magyarország“) tematikára építkezve.
Egyébként annak ellenére, hogy a mémtípusok vagy a mémekben manifesztálódó sztereotípiák egy komplex multiverzumban léteznek, általában könnyen elkülöníthető és jól behatárolható karakterisztikákat öltenek, legtöbb esetben a Nyugat és Kelet közötti kulturális és infrastrukturális különbségekre kiélezve a humor forrását. Ez egészül ki a társadalomkritikai és politikai töltettel.
Big biznis here
A "big biznis here" tematika egyszerre épít az óriási mértékű jövedelmi egyenlőtlenségek és a fogyasztói lehetőségek közötti szakadékok abszurditására, ezzel együtt a kelet-európai országok korrupt működésére is, valamint annak is jó példája, hogy mennyire meghatározó a materialista szemlélet és a márkák státuszszimbólumhoz hasonló funkciója ezekben az államokban. (Igen, jól látod, ezekből kettő is magyar rendszámos.)
Slavic science
A "Slavic science" (szláv tudomány) tulajdonképpen Mekk mesteri magasságokban az ungarische vircsaft, a megoldjuk okosba’ vagy a kisemberi fifika szinonimájaként értelmezhető, és a koncepció szerint ennek a posztszocialista közegnek az adja a sajátos báját és unortodox jellegét, hogy a problémákat mindig a lehető leggyorsabban, a lehető legkevesebb idő, energia és anyag igénybevételével lehessen megoldani a lehető legrövidebb távra. Ehhez kötődik a lustaság és az igénytelenség.
Balkan/slavic couples be like
A "Balkan/slavic couples" vagyis a szláv párok esetében nagyon hasonló a megközelítés, mint a szláv tudománynál, vagyis hogy a világban zajlik normálisan az élet, itt nálunk viszont más a kultúra, más az értékrend. Vannak a gyönyörű, fiatal, igényes nők és mellettük a nekik jutó igénytelen, melegítőben guggoló alkoholista csávók. Továbbá ennek része a maszkulinitás és az öltözködési kultúra paródiája is.
Babushka
Babushka többek között a Drake-formátum alternatíváját kínáló tradicionalista gondolkodás és a nyugati kapitalizmussal szembeni szkepticizmus megtestesítője, egy gondoskodó, leleményes nagymama már-már mesebeli alakjaként.
After one week in…
Az "After one week"-széria (például: Cristiano Ronaldo, miután eltöltött egy hetet Szerbiában) alapvetően annak a kifejeződése, hogy az az atmoszféra és mentalitás, ami itt, Kelet-Európában uralkodik, annyira lehúzó, hogy hatása már egy hét után érződik azon, aki egy „normális országból“ jött ide. Ehhez nagyon hasonlóak még a Visiting Balkans/Living in the Balkans típusú mémek, amik szerint nem mindegy, hogy valaki csak meglátogat egy ilyen országot, vagy ott is lakik.
Természetesen most csak a leggyakrabban visszatérő és legnépszerűbb tematikák kerültek szóba, hiszen ezek a mémcsoportok már önálló brandként működnek, de emellett gyakran jelennek meg a panelek világa előtt tisztelgő szocialista építészettel kapcsolatos képek is, a kelet-európai gasztronómiának és fogyasztásnak túlzására (alkoholizmus) vagy éppen groteszkségére utaló mémek, illetve ezeknek kimeríthetetlen kombinációi.
„Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk”
Honnan eredhet ez?
A Babushka szent szelleme irgalmazzon mindannyiunkat attól, hogy a posztkolonialista elméletek felé vegyük az irányt, viszont az, hogy ez a mémkultúra kialakult és népszerűvé vált, nem független a posztszocialista régió kulturális örökségétől és a térség világgazdaságban elfoglalt pozíciójától sem.
A kulturális és gazdasági értelemben vett Nyugat sajátja, hogy a történelem során mindig húzott egy vonalat, amihez képest meghatározta önmagát, ezzel képet formálhat arról, akit a vonal másik végére kényszerített. Ilyen volt az, ahogyan a Keletről és arról a kultúrkörről gondolkodott (és gondolkodik), és ebbe a koncepcióba illik az is, ahogyan a Balkánnal, de nyugodtan mondhatjuk, hogy a Kelet-Európával kapcsolatos narratívák kialakultak.
Eszerint a Nyugat a centrum, a civilizáltság, a normalitás, a polgárság és a szabadság Édenkertje, ehhez képest ez a régió a periféria, a barbárság és a begyöpösödött feudális viszonyok szikkadt pusztája. A második világháború után ezt erősítette meg a szocialista blokk kicsekkolása a piacgazdaságból, majd a Szovjetunió összeomlását követő válságos időszak a térségben, de tulajdonképpen az Európai Unióval való konfliktusok forrása – vagyis, hogy a régió nehezebben illeszkedik a fősodorba – is megközelíthető ebből az irányból.
Persze az, hogy ezek a narratívák és a régióra aggatott sztereotípiák meg tudnak maradni, és még a posztszocialista országok is azonosulnak velük, azt támasztja alá, hogy a Nyugat és a Balkán között mindenféle tekintetben erős hierarchia van. Így a kérdés nem az, hogy ez a régió elfogadja-e a neki szánt szerepet, hanem az, hogy az önreprezentációnak milyen stratégiáit választja.
A munkahelyi kiégésre a válasz: slow living
2024.10.17 10:51
A balkáni vagy szláv mémek világának pedig van egy ilyen kettős természete: kényszerűen belesimul a Nyugat által legitimált látásmódba, ezekre sokszor rá is erősít, de ezt olyan szintű cinizmussal és öniróniával teszi, hogy azok elveszik a sztereotípiák éleit.
Ennek a lecsapódása a mémek által megformált identitás vagy az identitás mémekkel való megtámogatása (tyúk vagy tojás esete). A balkáni önmeghatározás nemcsak a fogyasztói kultúra megvetéséből táplálkozik, hanem abból is, hogy létrehoz egy saját kódjai szerint értelmezhető multiverzumot, amit a közös hagyományaink, történelmünk és a régió sajátosságai alkotnak, kizárva ebből a Nyugatot. „Van itt egy olyan világ, amit csak mi érthetünk, és amin csak mi tudunk igazán szórakozni.”
A narratíva alapvetően az egész mémkultúrkör esetében azonos és adott, inkább az eszköz az, ami változik: vannak tőlünk nyugatabbra a normálisan működő, demokratikus országok, ahol racionális emberek élnek polgári körülménynek között, és ezzel szemben van ez az utolsó korrupt büdös, nyálkás mocsár (és nemcsak a Balkán, hanem az egész egykori KGST-régió), ahol mindig a kiskapukat és a könnyebbik utakat keressük, és amiben nemcsak hogy vergődünk, de még egymást is visszahúzzuk a dzsuvába.
Három történet a huszadik század keleti blokkjából, hogy sose feledjük, mit tehet meg velünk egy elnyomó rendszer
2024.10.13 9:55
A mémek tehát nem csak a nyugati identitás elleni lázadásnak és önmeghatározásnak az eszközei, hanem annak is, hogy kifejezzük a saját szociokulturális környezetükkel szemben érzett elégedetlenségeinket és indulatainkat, miközben mégis jót nevetünk a saját nyomorunkon.
