Beton.Hofi nőnapi ajándékaként március 8-án debütált a „0” című lemeze, mi pedig most elhoztunk nektek (majdnem) mindent, amit érdemes tudnotok az albumról, és elmondjuk azt is, mit gondolunk a mixtape-ről.
Az irodisták és az egyetemisták védőszentjének, Beton.Hofinak múlt pénteken jelent meg a harmadik stúdióalbuma, a 0, így a Comic Sinsszel és a Playbániával közösen teljessé vált és lezárult Schwarcz Ádám trilógiává bővülő Hofi-érája, és ha minden igaz, a következő zenei projektjeit már KizzaPing69-ként kell keresnünk – az elmúlt időszakban vállalt közreműködések legalábbis ezt sejtetik.
Bár a heti megjelenések közül szemezgető Playback Péntek sorozatunkban már volt szó az albumról, úgy gondoltuk, hogy az egyik legmeghatározóbb magyar előadó új lemezével érdemes lenne mélyrehatóbban is foglalkozni. Meghallgattuk, és elmondjuk, mi az, amit érdemes tudni a 0-ról, azt, hogy mi mit gondolunk róla, és azt is, hogy szerintünk hogyan áll össze a most már három mixtape-et magában foglaló Beton.Hofi-multiverzum.
Mindent a nulláról
Schwarcz Ádám utolsó mixtapje március 8-án éjfélkor a Beton.Hofi-korszak lezáró felvonásaként debütált, és a korábbi tervekkel ellentétben nem az Iconic sins, hanem a 0 címet kapta. Hogy a névváltoztatás pontosan miért történt, arról sajnos semmilyen hivatalos információ nem áll a rendelkezésre, úgyhogy csak abban bízhatunk, Sajó Dávid majd nem felejt el rákérdezni.
REFRESHER-KVÍZ: Te mennyit tudsz a XX. századi magyar könnyűzene legnagyobb legendáiról?
tegnap 09:08 -kor
Az ipari mennyiségű, 18 számot és két átvezetőt tartalmazó tracklistről a legtöbb dal egyébként az Anubii$-ként ismert Hegyi Christian produceri munkájának köszönhető, de mellette olyan alkotók is feltűnnek, mint Toldyuuso, Hundred Sins vagy éppen Baba Aziz. A közreműködések tekintetében a várakozásokhoz képest kevés a Featuring, Pogány Induló, VZS, Miller Dávid, Laurie és Kollár Dea vokálja egészíti ki Beton.Hofit, a vizualitásért pedig továbbra is Miki357 felelt.
Ahogyan Beton.Hofi fogalmazott:
A producer, Chris nevében is mondhatom, hogy talán ez az eddigi leginkább kísérletező, legkomplexebb projekt, amiben életemben részt vettem. Más embernek látom magam a tükörben ahhoz a ponthoz képest, ahogy elkezdtem befejezni és összehúzni ennyi történetet. Sosem dolgoztam még producerrel ennyire szorosan együtt. Sokat tanultam a zenéről ismét. Az utolsó hetekben már konkrétan technikailag bent éltünk a stúdióban. Olyan volt, mint egy beköltözős hip-hop reality, természetesen kondi, szoli és mosoda nélkül.
Az albumbemutató nagykoncert, amely a „Magyarország-Magyarország 0:0 (A meccs előre el van döntve)” címet kapta, pedig 2024. április 13-án lesz az MVM Dome-ban. Erről Hofi úgy nyilatkozott, hogy „ez lesz az eddigi legfontosabb show-m, minden létező értelemben."
Lehet, hogy ez már a pokol, de itt kell boldogulnunk
Az album a trilógia zárásaként végleg kilépett a hiphop keretei közül, hiszen az a rendkívül eklektikus hangzásvilág a klubzenés alapokkal, az afrobeattel, a basszustémákkal, a szokásos Hunderd Sins-féle őrülettel és az olyan számokkal, mint a Margaréta, összképileg már sokkal inkább egy sötétebb tónusú dark pop lemez képét festi, és ez az a zenei atmoszféra, amiben a Beton.Hofi fémjelezte stílusjegyek a leginkább ki tudnak teljesedni.
Amíg az előző lemezek, kiváltképpen a Comic Sins esetében, azt érezte az ember, hogy azok egyfajta svédasztalként szolgálnak, addig – valószínűleg a már említett, intenzív stúdiózás és Anubii$ munkája miatt is – a 0 zenei diverzitása ellenére sokkal koherensebb élményt ad, és nem feltétlenül szolgál headliner számokkal vagy slágerekkel.
Playback Péntek: St. Vincent, Justice illetve Hundred Sins, Kolibri és Co Lee a hét megjelenései között
2 nappal ezelőtt
Beton.Hofi mondanivalójával harmonikusan fésüli össze az ösztönösséget és az intellektualitást. A dalok nagyon személyesek, mélyről jönnek, sokszor zavarba ejtően őszinték, de mégsem öncélúak. A legnagyobb varázsuk, hogy az általuk közvetített érzések és gondolatok túljutnak az individualitás szintjén, és afelé mutatnak, hogy az egyéni megélések és tapasztalatok nemcsak önmaguk keretei között léteznek, hanem mindannyiunk életét érintik valamilyen formában.
A szövegek a már jól megszokott Hofi-féle stílusban rétegeltek, visszatérően építenek a nyolcadik kerület által meghatározott identitásra, a kapitalista struktúrák kizsákmányolásának és elidegenítésének, illetve a bürokratikus és társadalmi ellátórendszerek kritikájára, valamint a politikai elit és az általa eszközölt kulturális gyakorlatok is megkapják a maguk bírálatát, hol keserűen, hol cinikusan.
Mégis itt állok tetőtől talpig a népviseletben” – Vezéregyéniség
„Bent vagyok a rendelőbe, nevetek a soron, repdes az öröm,
fáradt orvosok próbálkoznak, de csak hentesek soron” – Kint vagyok a soron
„Ez West Side Trianon gangshit, „Vesszen Versailles!”, ennyit nyögtök.
Vegye már észre legalább egyikőtök, az egyik fiatok szerint a másik fiatok szexi.” - Torinói ló freestyle
A sorok szerves részét képezik a gazdag szójátékok és az aktualizált népi-népmesei vagy popkulturális elemek, például a Tesiben vagy a Meggyfánban, de elég csak olyan dalcímekre gondolni, mint a Sofia Coppola és a Torinói ló freestyle, az előbbi ugyanis az olasz származású amerikai rendező személyére, az utóbbi a nietzschei anekdotáról elnevezett Tarr Béla-filmre utal.
Record Store Day: exkluzív magyar kiadványokkal, akciókkal és DJ-kkel jön szombaton a lemezgyűjtők és a zeneőrültek ünnepe
2024.4.18 10:37
Arra a kérdésre, hogy éppen tényleg ez lenne-e a legjobb Beton.Hofi-album, nehéz választ adni, de az biztos, hogy a legösszetettebb minden tekintetben, és annak ellenére, hogy most próbáltunk bizonyos támpontokat adni egy elitgimi irodalom faktjához is méltó verselemzést imitálva, szeretnénk meghagyni azt az élményt, hogy mindenki maga hámozza le a számára fontos rétegeket az albumról, illetve az így már teljessé váló diszkográfiáról is.
Ami végül a Beton.Hofi-multiverzumot illeti, az egyes albumokból most már összeállt a kirakós. A Comic Sins még tiszta és felhőtlenül provokatív, mintha a bűnbeesés előtt, az Édenkertben készült volna. Az ennél sokkal sötétebb és disztópikusabb Playbánia már a száműzetés után érkezett. A 0 esetében eljön a feloldozás, és olyan, mintha ezeknek az élményeknek a szintéziseként azt mondaná: lehet, hogy ez a földi pokol jutott nekünk, de itt kell valahogy boldognak lennünk, úgy, ahogy csak tudunk.
„Hogyha elmegyek, majd mindent égve hagyok, élőhalottak között az élet ragyog, olyan hitehagyott vagyok, néha kihagynám a napot, feladnám, de ma kiválasztott vagyok” - Day 0
