2024.3.9 9:54
Olvasási idő 2:35
Szöllősi Anna

A beauty filter nem a 21. század találmánya: a szépség meghamisítása több száz évvel ezelőttre nyúlik vissza

A beauty filter nem a 21. század találmánya: a szépség meghamisítása több száz évvel ezelőttre nyúlik vissza
Forrás Carnegie Museum of Art
KULTÚRA KÉPZŐMŰVÉSZET SOCIAL MEDIA SZÉPSÉGÁPOLÁS SZÉPSÉGIDEÁL

Könnyű lenne a retusálást a technológia számlájára írni és azt gondolni, hogy azért élünk a lehetőséggel, mert a történelem során először tehetjük meg. Pedig ez nem teljesen igaz: a szépség meghamisításának hosszú, évszázadokra visszanyúló története van.

Az elmúlt évtizedben, a social media fénykorában átalakult az arcunk, és szépen lassan kezdenek eltűnni valódi vonásaink. Az okostelefonok kamerái, az Insta vagy a TikTok AI által vezérelt szűrői és beauty filterei egy pillanat alatt teszik lehetővé, hogy kisimítsunk minden szabálytalanságot és aszimmetriát, ami meghatároz, és megkülönbözet minket egymástól. A retus gyakorlata nem újkeletű, a feltöltött száj pedig nem egy modernkori trend, már többszáz évvel ezelőtt is tetten érhető volt az adott kor szépségideáljához való illeszkedés, és a „tökéletességre“ való törekvés. 

Már az 1500-as években „retusáltak“

Ennek a gyakorlatnak egy darabkája vált láthatóvá, amikor az English Heritage szervezet restaurátorai nemrég felfedezték: már több száz évvel ezelőtt is alkalmaztak „old school“ szépségszűrőket. I. Erzsébet királynő egyik legközelebbi barátjának, William Cecilnek a dédunokájából mondhatni tudta nélkül csináltak egy „valamire való“ influenszert: a 17. századi, Diana Cecilről készült portré tisztítása során felfedezték, hogy a festmény elkészülte utáni években a kor szépségideáljának megfelelően pimpelték fel.

Kiemelt tartalom
Ezért ne üldözd a tökéletességet – Világhírű emberek segítségével mutatjuk meg, miért jó, ha nem vagy tökéletes Ezért ne üldözd a tökéletességet – Világhírű emberek segítségével mutatjuk meg, miért jó, ha nem vagy tökéletes 4 nappal ezelőtt

A nőt egyébként saját korában lenyűgöző szépségnek tartották magas homloka és vékony ajkai miatt, vagyis 1634-ben, amikor az angol portréfestő, Cornelius Johnson vászonra vitte. Diana megjelenése viszont már nem illeszkedett a kor szépségkövetelményeihez, amikor a restaurátok elkezdtek a portrén dolgozni a 19. század vége fele. A londoni Kenwood House-ban november 30-án bemutatásra kerülő portré agresszív átfestésére akkor derült fény, amikor az English Heritage eltávolított egy réteg régi lakkot. A retusálás során Cecil ajkait megduzzasztották, és göndör frufruját lefelé húzták, hogy homlokának nagyobb részét takarja, „összhangba hozva“ megjelenését a korral, és „megóvva“ a hírnevét.

Már az 1500-as években is retusáltak.
Cornelius Johnson Diana Cecilről készült (1634) portréja a "beauty filter" előtt és után Forrás English Heritage

A modern társadalomban, ahol hozzáférünk digitális szépségszűrőkhöz és a mesterséges intelligenciához, azt hihetnénk, hogy a legtöbb korszaknál jobban ismerjük a kísértés érzését arra, hogy „tökéletesítsük“ megjelenésünket, de a Diana Cecil portréját érintő konzerválási munka megmutatta, hogy ez nem egy új jelenség

mondta Louise Cooling, az English Heritage kenwoodi kurátora.

Cecil arcának meghamisítása nem az első eset volt, amikor a hiteles fiziognómia alulmaradt a korszakhoz illeszkedő külsővel szemben. Egy évszázaddal korábban hasonló gyakorlat volt tetten érthető a nagyhatalmú Medici család egy tragikus sorsú tagjának, Isabella de' Medicinek (I. Cosimo de' Medici lánya) portréján. 

Izabella arcának valódi vonásait olyan radikálisan kisatírozták, hogy a művet birtokló pittsburghi Carnegie Museum of Art eleinte azzal sem volt tisztában, hogy a gyűjteményükben van az asszonyról egy portré. A festményen – ami 1978-ban érkezett a múzeumba – nem stimmelt a nyájas mosoly, a hibátlan arcbőr, a mérnöki pontossággal megmunkált orr és a tökéletesen íves állvonal sem, és emiatt azt gondolták, hogy nem is egy eredeti darabról van szó. Mielőtt azonban a festményt kikukázták volna a CMA gyűjteményéből, radiológiai vizsgálatnak vetették alá, ahol fény derült a turpisságra: a röntgenfelvételekről egy idősebb, fáradtabb, sokkal határozottabb tekintetű nő nézett vissza, szabálytalanabb orral, szem alatti karikákkal és valamivel nagyobb kezekkel. 

Már az 1500-as években is retusáltak.
Forrás Carnegie Museum of Art

Nemcsak az esztétikai külsőségeket próbálták hibajavítóval elfedni, de bizonyos vallási szimbólumokat is kiretusáltak: az eredeti mű készültekor Izabellát a bűnbánó Mária Magdolnával akarták párhuzamba állítani a művészet eszközével, ezért egy alabástromkorsó, és a fej felett lebegő halvány glória is helyet kapott a festményen. Két évvel azután, hogy 1574-ben az Alessandro Allori firenzei mester köréhez tartozó művész megfestette a portrét, Izabella 33 éves korában gyanús körülmények között meghalt. A közbeszéd szerint a nőt azért ölték meg, mert a férje unokatestvérével, Paolo Giordano Orsini olasz nemessel folytatott viszonyt. Izabellát úgy törölték el a föld színéről, mint az arcának valódi vonásait és jellegzetességeit.  

A férfiakat is érintette

Hiba lenne azt gondolni, hogy csak a nők arcát kényszerítették füllentésre: az ünnepelt német-svájci festő, Hans Holbein is a szépségszűrős füzetében lapozgathatott, amikor a babaarcú Derich Born kereskedő portréját készítette 1533-ban. Holbein elégedetlen lehetett alanya pufók arcával és finom álkapcsával: ha összehasonlítjuk Holbein bütykölésének eredményét, és a röntgenfelvétel által előhívott legelső változatot, látszik, hogy a festő újra és újra visszatért a műhöz: az arc a szemünk előtt feszül meg, és válik „Insta-coollá.“

Már az 1500-as években is retusáltak.
Forrás Royal Collection Trust / His Majesty King Charles III)
Kövessétek a REFRESHER-t, iratkozzatok fel közösségi csatornáinkra is, hogy ne maradjatok le a folyamatosan frissülő tartalmainkról: @refresherhu néven ott vagyunk a TikTokon, az Instagramon, a YouTube-on és a Facebookon is!