- terméket vagy szolgáltatást 18 éven felüliek számára
- szex, meztelenség vagy más felnőtt tartalom
- erőszakos, véres vagy arra érzékenyek számára nem megfelelő tartalom
A karácsony témája, szelleme, gondolatisága és az ilyenkor borítékolható giccs biztosan nem bukkan fel a listánkon lévő filmekben, amiket ha most elkezdesz nézni, újévig simán beoszthatod őket.
A szentestén túl vagyunk – reméljük, mindenkinél több volt a béke, mint a kiadagadó nyaki ütőerekkel politizálás a családi asztal körül –, de sokaknál csak most kezdődik a neheze. Segítünk, ahol tudunk: most például öt idei horrorfilmet ajánlunk, amellyel egy kicsit megkönnyítjük a 2023-ból hátralévő napokat!
Nincs, aki megmentsen
Ufós horrorfilm, egyszereplős monodráma, a családi tragédia és a gyász feldolgozásáról – vagyis fel nem dolgozásáról – szóló némafilm: bármilyen furcsának is tűnik, ez mind belefér a Nincs, aki megmentsen (No one Will Save You) 93 percébe. A Hulu által gyártott (de a magyar streaming szolgáltatókon is fellelhető) film annyira feszült és magával ragadó, hogy nekünk például csak a végén esett le, hogy az egész filmben egyetlen emberi szó nem hangzott el. Nem is volt rá szükség: Kaitlyn Dever csodálatos színésznő, testbeszéddel és mimikával elviszi az egész történetet a hátán. Amely történet olyan hatásos, amilyen egyszerű: egy kisvárosban megjelennek az emberi anatómia iránt különös érdeklődést mutató, rovarszerű ufók, egy nagy tanyán egyedül élő lánynak – akit valamiért az egész város megvet – pedig nincs más dolga, csak valahogy életben maradni. Ez nem spoiler, hiszen mindez kiderül a film első tíz percéből – a maradék nyolcvanat tényleg nem írjuk le, részben azért, mert nem szeretnénk lelőni a poént, részben pedig azért, mert ami történik, az leírhatatlan.
Távol a világtól
Julia Roberts már az Erin Brockovichcsal maga mögött hagyta a romkomok világát, azóta láttuk már minden létező műfajban és szerepben, de így is meglepő, amit a Netflix legújabb világvégés thrillerjében, a Távol a világtól (Leave The World Behind) című filmben nyújt. A mizantróp, gyanakvó, játszmázó és enyhén rasszista családanya ijesztően természetesen áll neki, Ethan Hawke, a naiv, optimista férj csodásan ellensúlyozza, ám az egész filmet így is Mahershala Ali viszi a hátán, aki a lányával kéredzkedik be az éjszaka közepén saját luxusvillájába, amelyet éppen Robertsék bérelnek. Úgy, hogy odakint közben egy rejtélyes világvége-esemény bontakozik ki.
A produkció szerencsére nem túl látványos: azért szerencsére, mert most a legkevésbé egy újabb apokalipszisfilm hiányzik az életünkből (rád nézek, Roland Emmerich!), az olyan kevésszereplős, paranoid kamaradrámákból, mint a Távol a világtól, viszont nem lehet eleget fogyasztani. Főleg, ha még azt is képesek beleszőni az eleve feszült cselekménybe, hogy egyébként milyen hülye az ember hasonló helyzetekben: ki nem térne a partra sodródó, óriási tankerhajó elől, inkább kamerázza azt, és amikor megszűnik létezni az internet és a tévéadás, akkor is fontosabb a Jóbarátok befejező része, mint az, hogy mi lesz most az emberiséggel.
Beszélj hozzám!
Egy horrorfetisiszta youtuber testvérpár démonos-megszállós filmet készít egy pár tiniről. A szkeptikus horrorrajongók már csak e mondat alapján is leírnák az ötletet, és nagyobbat nem is tévedhetnének: a Beszélj hozzám! (Talk To Me) nem csak a műfaj, hanem általában véve az idei év egyik legjobb filmje. Mégpedig azért, mert sokkal, de sokkal többről szól, mint a démonok: bűntudatról, gyászról, drogokról és a fiatalok beilleszkedési szorongásáról. A Philippou-tesók pontosan érzik és értik, mi foglalkoztatja a Z generációt, és el tudják mesélni ezt az idősebbeknek is, ítélkezés nélkül, izgalmasan, eredetien és ami a lényeg: hátborzongatóan.
A történet alapja egy levágott és mumifikált kéz, amelyet megfogva és bizonyos mondatokat kimondva felbukkan egy-egy szellem annak a közelében, aki a kezet szorongatja épp, illetve meg is lehet kérni őket, hogy szállják meg az illetőt – mégpedig legfeljebb ötven másodpercig, hogy utána mi történik, azt senki nem tudja. Hogy reagálnak erre a lehetőségre a fiatalok? Hanyatt-homlok menekülnek? Szétszivatják vele egymást? Dehogy! Versenyt csinálnak belőle, és közben az egész megy ki sztoriba. Míg az egyik, kissé megfelelési kényszeres lány túl messzire nem megy… Többet nem árulunk el.
Gonosz halott: Az ébredés
Sam Raimi több mint negyven éve költözött a haverjaival egy elhagyatott, fűtetlen, pókhálós erdei kabinba, hogy ott költségvetés nélkül, összebuherált eszközökkel és gyakran életveszélyes filmes trükkökkel leforgassa a Gonosz halottat (Evil Dead Rise), amelyet azóta is képtelenség letaszítani a trónról a „világ legkattantabb horrorfilmje” kategóriában. Igaz, a 2013-as reboot/újragondolás derekasan próbálkozott vele, a mostani, Rise alcímet viselő epizód pedig egészen közel került hozzá.
A recept persze adott, és az alkotók szerencsére nem is változtattak túl sokat. Kabin helyett egy lepukkant lakás a démoni megszállás terepe, hormonoktól megvadult tinik helyett pedig egy egész családot tart rettegésben a Holtak Könyvének hála megidézett szörnyeteg, amely elsőként az anyát kaparintja meg. Így lesz a már-már komikusan szörnyű vérengzésből a család felbomlásáról szóló (szerencsére csöppet sem szájbarágós) tanmese. A kérdés nem az, hogy hányan élik túl az éjszakát, és kik lesznek azok, hanem az, hogy egyáltalán túléli-e bárki. Beleértve az ártatlan kisgyerekeket is. Szóval készüljetek a legrosszabbra. Akarjuk mondani a legjobbra.
When Evil Lurks
Figyelmeztetünk mindenkit: óvatosan ezzel a démonos-megszállós argentin horrorfilmmel, mert nem csak a karácsonyról hoz le, de az életről általában is. Ezzel együtt is kultúrmissziós kötelességünk ajánlani, mert Demián Runga alkotása úgy gondolkodtat el túlvilágról, vallásról, jóról, gonoszról, és olyan errefelé is hétköznapi témákról, mint a korrupt államgépezet, hogy közben végig hátborzongató és szórakoztató marad. Bár a film kicsit kilóg a sorból, mert magyar forgalmazásba sajnos egyáltalán nem került (a fantasztikus, de itthon sajnos elérhetetlen Shudder gyártotta), de a sorból mégsem hagyhattuk kis, és alternatív forrásokból bárki hozzáférhet.
A történet egy gyéren lakott argentin vidéken élő testvérpárról szól, aki rábukkan egy démon által megszállt férfira. Ezt nem úgy kell elképzelni, mint Az ördögűzőben: errefelé az ilyesmi inkább krónikus betegség, mint latinul ordítozás és kitekert nyakkal zöld trutyit hányás, igaz, testnedvek itt is elő-előfordulnak. Megpróbálnak tehát megszabadulni tőle – és ezzel olyan láncreakciót indítanak el, amelybe nem csak ők pusztulhatnak bele. Ha belevágsz, el kell felejtened az olyan hollywoodi kliséket, mint „a gyerekek és a kutyák úgyis túlélik”, „a szeretet legyőzi a gonoszt”, vagy hogy „a főhősnek először a saját démonjaival kell szembenéznie, mielőtt a valódival felveszi a harcot”. Hogy ehelyett mire számíts, azt nem áruljuk el – így lesz életre szóló élmény a film, jó és rossz értelemben egyaránt.