A sebzett homlokú árva történetét több tízmillió ember imádta könyvben és filmvásznon is. Bár utóbbi verziók közel sem lettek tökéletesek, sokak számára ezek jelentik a Harry Pottert. Jó ötlet vajon ezek után a sorozat, vagy újabb Warner-bukta elé nézünk?
Amikor sok-sok szivárgást követően az HBO végül egy rövidke kis ízelítővel leleplezte, hogy sorozatot készít a saját streaming platformjára a Harry Potter-regényfolyamból, mondhatnánk, hogy hatalmas volt az öröm a rajongók részéről, de ez már abban a pillanatban sem lett volna maradéktalanul igaz. Rowling megosztó személyisége, illetve a körülötte kialakult balhék miatt eleve garantálható volt egy alapvisszhang, de még a legnagyobb rajongók között is akadtak, akik kételkedtek abban, hogy ez jó ötlet lesz-e. Cikkünkben megpróbáljuk körbejárni, miért.
Mélyen a Gringotts alatt…
Attól talán ma már nem kell tartani, hogy a széria esetleges trükkjei alulmaradnának a filmekkel szemben, pláne, ha józan fejjel végiggondoljuk a regényeket. Harry kalandjai meglehetősen még a filmhez képest is visszafogottak, pár igen látványos jelenetet leszámítva a legtöbb drámai varázslópárbaj és esemény zárt terekben, nem feltétlenül nagyközönség előtt játszódik. Ettől függetlenül a Warner igen nagy álmokkal vágott bele a szériába, többek között minden könyvnek szeretne egy-egy szezont szentelni – ez hét évadot jelent, ahol minimum 10-15 állandó színész-főszereplő gázsiját is figyelembe kell venni, és az egyre táguló varázsvilág látványáról még nem is beszéltünk.
Megsemmisített filmkópiák és mutyizás: bíróság elé kerülhet a Warner Bros. vezetése a zűrös ügyek miatt
2024.1.2 16:45
Ha pedig valami csoda folytán sikerül a vállalatnak talpra kecmeregnie, még mindig ott van a legnagyobb kérdés: a sorozattal a filmek látványvilágát másolják majd le egy az egyben, vagy igyekeznek valami újat alkotni? Nem egy generáció agyába égett bele a Roxfort-kastély és környéke, vagy akár az Abszol-út, a stúdió igen jól keres az élményparkon is, amit erre a külsőre faníroztak, így adja magát a dolog, más kérdés, hogy aki újdonságra vágyik majd, az keserűen csalódni fog, amikor meglátja akár a nagytermet, akár mondjuk a Griffendél klubhelyiségét – kilencedszerre is (szinte) ugyanúgy.
Meg tud-e újulni a sorozat, és egyáltalán érdemes-e neki?
A másik legnagyobb buktatónak kétségtelenül a casting tűnik. Most próbáljuk meg elvetni, hogy milyen vélt vagy valós felháborodást fog felkelteni, ha majd egy-egy ismert tanár bőrszínén, netán nemén is változtatnak a diverzitás jegyében – márpedig szinte biztosak vagyunk benne, hogy fognak –, de igazából ha minden úgy is marad, ahogy volt, akkor is nehéz elképzelni, hogy bárki állva tapsol majd a kedvencek lecseréléséhez. Arra igen kicsi az esély, hogy egy-egy cameót leszámítva bárki visszanéz majd a varázsvilágba a régiek közül (többen már nem is élnek sajnos, vagy kijelentették, nem kívánnak részt venni a sorozatban), a filmek rajongói számára pedig összenőttek a casting-párosítások. Egyelőre nehéz elképzelni Pitont Alan Rickman nélkül, McGalagonyt Maggie Smith nélkül, és akkor a főszereplő „arany trióról” még szót sem ejtettünk.
A régi berögződések és elvárások a potenciális háttérfilmes-gárdát (rendezők, showrunnerek, írók) is alaposan gúzsba köthetik. Persze a pénzt mindenki szereti és a Harry Potter egy hatalmas és ismert világ, így elsőre biztos sokan igent mondanak majd a dologra, kérdés, meddig tart ki a lelkesedés. Mert hiába érzi mondjuk egy direktor, hogy ezt ő meg tudja csinálni, ha majd folyamatosan a filmekhez igazítják minden mozzanatát, lehet, hogy inkább kiszáll egy-két évad múlva, és bizony az írók sem lesznek sokkal könnyebb helyzetben. Bár sokan felhozzák a moziszéria ellen, hogy sok mindenben eltért a regényektől, sokaknak az az etalon – vajon hogyan fogadják majd, ha valami totálisan máshogy történik a kisképernyőn, mint ahogy történt az a vásznon?
Természetesen, ha mindezeket figyelmen kívül hagyjuk, azt fontos leszögezni, hogy a széria maga nem az ördögtől való gondolat, sőt, bizonyos értelemben szükség is lenne rá. A Harry Potter-filmek ugyan tényleg beleégtek a popkultúrába, színészeikre, alkotógárdáikra nem lehet panasz, de tény, hogy ahogy haladtunk előre a történetben, úgy lettek egyre csapnivalóbb adaptációk. Kulcsmomentumok, szereplők, helyszínek és fordulatok maradtak ki, lettek átírva, lerövidítve, vagy csak eljelentéktelenítve, gyakran úgy, hogy közben plusz, teljesen felesleges – de cserébe látványos – szekvenciák kerültek be, amelyeket Rowling sosem írt le, és amelyek nem is nagyon voltak fontosak a sztori szempontjából. Szóval nem feltétlenül tenne rosszat egy, az írott és tényleg zseniális műhöz felnövő adaptáció, de kétséges, hogy mindezt a Warner képes lesz-e megalkotni, és nem túl korai-e a dolog.
Fran Fine, vagyis A dadus gyerekfelvigyázásra teljesen alkalmatlan, de annál szebb ruhatára
2024.12.1 18:58
A Harry Potter-sorozat még igen csak a távoli jövő „problémája”: az ilyen gigaprojektek általában lassan haladnak (2025 és 2026 közé ígérik a bemutatót), az előkészületeknek meg gyanítjuk, nem igazán tett jót a színészek és forgatókönyvírók elhúzódó sztrájkja sem. Ki tudja, mire (ha egyáltalán) eljutunk odáig, talán már a fentebb felsorolt problémák egy része sem lesz annyira aktuális.
