Az 1982-es Hula című előadásra még New York Times is rácsodálkozott.
Willem Dafoe a SmartLess című podcastban mesélt Jason Bateman-nek arról, hogy pályakezdőként még experimentális színdarabokat csinált két kollégájával. Az 1982-es Hula című darabban egy hawaii fűszokonyás jelenetet adtak elő, egy giccses trópusi zenére. A dolog pikantériáját fokozta, hogy sem a DIY celofán fűszoknya alatt, sem fölötte nem viseltek semmit, így két férfi és egy nő szinte meztelenül táncoltak a festett naplemente díszlet előtt. A darab elég nagy figyelmet kapott, mire Dafoe-ékat meghívták egyszer egy privát buliba, hogy adják elő az ominózus.
Fejenkét ezer dollárt ajánlottak, és mivel akkor szegények voltunk, nagyon jó pénznek számított, és úgy voltunk vele, hogy wow, persze, meg tudjuk csinálni! – emlékezett vissza Dafoe.
A helyszínre érve a lakás wc-jében öltöztek át, majd kijöttek táncolni a szobába, ahol az emberek elkezdtek nekik bankjegyeket dobálni, és magukkal akarták hívni őket további szolgáltatásokra. Ekkor döbbentek rá, hogy itt kisebb félreértés történt, és a vendégek valójában sztriptíztáncosnak vagy szexmunkásnak nézték őket.
