Egyre több Z-generációs és milleniál vág bele kellő szakértelemmel a kertészkedésbe, és sokkal kevesebben ölik meg egy hét után a kedvenc szobanövényüket.
„Szeresd a virágot és ne féltsd szívedet, mert, ki ezt szereti, rossz ember nem lehet“
- írta még 1847-ben Petőfi. De hogyan tért vissza a növények iránti rajongás, mi az oka a hypenak és - a fenti idézeten túl - miért érdemes magunkat minél több zölddel körülvenni? Ezt a kérdést járja körül Alice Vincent brit írónő Rootbound című természeti memoárja, a Rewilding a Life.
Régen
A földművelés és a kertészkedés szépen lassan kitört a gyarmatosítás és a rabszolgaság kontextusából, a növények iránti szeretet pedig évszázadokra nyúlik vissza: a szüleink és nagyszüleink generációja az iparosodás ellenére ugyanúgy fordult vissza a föld felé a nehéz időkben. Majd az 1970-es években a természethez való visszatérés eszméjével egyidőben a szobanövények is újra hódítottak, a szocializmusban pedig nagy divatja volt a szalonpálmáknak és a páfrányoknak, amik jól tűrték a kevés fényt, és amit egyszerűen lehetett otthonról otthonra lehet költöztetni.
És most
A mai - urbánus - fiatalok számára a szobanövény egy eszköz lehet, hogy újra kapcsolódni tudjanak a természethez, amitől városi életmódjuk miatt elszakadtak. A rohanó világ tökéletes ellenpontja a kertészkedés, hiszen a növények nevelgetése egy lassú, türelmet próbáló feladat. Van valami megnyugtató a gondozási folyamatban, amivel hetente néhány órára teljesen ki tud kapcsolni az ember agya, és ami segíthet kicsit lenyugodni a felgyorsult mindennapokban.
„Amikor nem úgy alakultak dolgok, ahogy terveztem, a kertészkedésben és a növényekben találtam vigaszt“ - mondta el a BBC-nek a könyv szerzője, Vincent.
Mára már minden hobbira - még a takarításra! - is találni influenszert, nem meglepő hát, hogy a növényinfluenszerek is megjelentek a piacon. A HomeHow felmérése szerint a kaktusz messze a legjobban instagramozható szobanövény: összesen 23 millió posztot szenteltek a tüskés növénynek. A második helyet a fotogén viaszvirág kapta meg, a dobogó harmadik fokára pedig a Monstera, más néven könnyezőpálma állhat fel. És ne feledkezzünk meg a népszerű légtisztító növényekről, az anyósnyelvről (sic!), a rákvirágról és a póknövényről sem.
„Felelős vagy a rózsádért“
Növénytulajdonosnak lenni bizonyos értelemben olyan, mintha lenne egy kisállatod: örömet okoznak, de szeretetre és figyelemre is szükségük van. A növény nem kellék, és könnyebb érzelmileg kötődni hozzájuk, mint elsőre gondolnánk, a zöld környezet emellett pedig jó hatással van a mentális egészségünkre is.
„Függőséget“ okoz
A baltimore-i Hilton Carter Wild Interiors című kötete illusztrációkkal mutatja be, hogy a növények hogyan képesek feldobni az egyszerűbb tereket is. Carter ars poeticája, hogy minden otthon nyugalmasabbá és egy jobb hellyé válik, amint növényekkel pakoljuk tele.
Mióta rákaptam a hobbikertészetre, én is árgus szemekkel figyelem, hogy a növény mikor csírázik ki, hajt magot vagy borul virágba, és olyan izgalommal cserélgetjük a barátaimmal a kigyökerezett hajtásokat, mint kisgyerekként a zselés és púposmatricákat. A növények atyjaként is emlegetett Carter jó példa rá, hogy ha egyszer elkezded, nincs megállás: a gyűjteménye 10 növényről néhány hónap alatt 50-60 darabra duzzadt, és otthona egy beltéri dzsungellé alakult át. Ebben a függőségben sokan szenvedünk, de megnyugtató, hogy még mindig ez a valaha volt legegészségesebb drog.
