Ne feledjétek, lefújás előtt sosem érdemes elindulni kifelé a stadionból, hiszen számos csapatsportban láttunk már csodát. Ebben az összeállításunkban a sport történetének öt egyszerre emlékezetes és libabőrös pillanatát szedtük össze.
Minden ember életében vannak meghatározó pillanatok, amikre akár sok év távlatából is élesen emlékszik. Például arra, hogy milyenek voltak a fények, ki milyen ruhát viselt, milyen íze volt az italunknak, milyen illatok úsztak a levegőben, és tisztán él bennünk még megannyi részlet.
A labdarúgás szerelmeseinek ilyen volt például az 1999-es vagy a 2005-ös Bajnokok Ligája-döntő, de hasonló libabőrös katarzist okozott az 51. Super Bowl is. Ezekben a sporttörténeti pillanatokban annyi fordulat van, amennyit egy hollywoodi filmben sem tudnak kitalálni – öt ilyen fordítást gyűjtöttünk össze a sport történelméből.
1. Másfél perc alatt a pokolból a mennybe:
Manchester United – Bayern München; 1999-es BL-döntő
A kezdés pokolian indult az angolok számára, mert a Bayern már a hatodik percben – egy szabadrúgást követően – megszerezte a vezetést. De ezután sem ment igazán a játék a United számára: a gólon és pár kisebb helyzeten kívül az első játékrész eseménytelenül telt, a német fölény megkérdőjelezhetetlen volt.
Az összes manchesteri játékos tudta, hogy mire számíthat majd az öltözőben, az angolok edzője, Sir Alex Ferguson ugyanis híres volt az úgynevezett hajszárító beszédeiről – valószínűleg el tudjátok képzelni, miért nevezték így. Ekkor sem volt másképp: arra hívta fel a játékosai figyelmét, hogy az egyetlen serleg, amit nem hódítottak még el idén, ott van tőlük pár lépésnyire, a pálya szélén, és 45 percük van, hogy ezt az utat megtegyék.
A második félidő eleje sem hozott nagy változást, továbbra is szenvedtek a manchesteriek. A mérkőzés végéhez közeledve a német csapat már annyira biztos volt a győzelemben, hogy edzőjük, Ottmar Hitzfeld tíz perccel a vége előtt lehozta a pályáról a visszavonulására készülő Lothar Matthäust, hogy a közönségnek legyen lehetősége megadni a neki járó tapsot.
Két perc volt hátra a hosszabbításból, 1–1-es állásnál. A németek egy utolsó rohamra készültek, de ez hamvában elhalt. Az angolok vezettek kontratámadást, amit sikerült szögletre mentenie a müncheni csapatnak. David Beckham készült szögletet rúgni, az előző gól szerzőjét, Sheringhamet kereste, aki kapura is fejelte a labdát. Sose derül ki, hogy bement volna-e a fejes, mert Ole Gunnar Solskjær még beletunkolt egyet a labdába, ami a hálóban kötött ki. Ezzel a meccs teljesen megfordult: 2–1-re győztek az angolok, akik másfél perc alatt feljutottak a pokolból a mennybe.
2. Egy fordítás, amitől Gisele Bündchen is kikelt magából:
Super Bowl LI (2017): New England Patriots – Atlanta Falcons
A New England Patriots csapatát valószínűleg annak sem kell bemutatni, aki nem igazán követte vagy követi az amerikai foci eseményeit. Ők azok ebben a sportágban, ami a kilencvenes években a Chicago Bulls volt az NBA-ben – a nagybetűs Dinasztia. Volt egy statisztika a Pats irányítójáról, Tom Bradyről, hogy nagyobb sansszal jut be egy Super Bowlba, mint hogy a Golden State Warriors sztárjátékosa, Steph Curry bedob egy hárompontost.
Mindegyik döntő, amit a New England-i alakulat valaha játszott, emlékezetes maradt valami miatt: a veretlen szezont tönkre tevő “helmet catch”, az utolsó pillanatos field goal, de messze a legemlékezetesebb a 2017-es Super Bowl-győzelem. Ellenfelük az Atlanta Falcons volt, akiknek az elején minden összejött, amíg a Patriotsnak – a szó szoros értelmében – semmi.
Nem tudnám megmondani, mikor került át a lélektani előny a New Englandhez, de egy idő után nekik jött össze minden. Egy kulcsfontosságú strip sack, a Super Bowlok történetek egyik legszebb elkapása Julian Edelmantől, valamint egy emberfeletti futóteljesítmény James White-tól, ami azt eredményezte, hogy a Patriots döntetlenre, azaz hosszabbításra, mentette a meccset, majd a pénzfeldobásnál elnyerte a támadás jogát, amit egyből TD-re váltottak, ezzel megnyerve a meccset. Libabőrös katarzis, bármikor szembejön velem egy összefoglaló.
3. A leghiggadtabb buzzerbeater ever:
Portland Trail Blazers – Oklahoma City Thunder; 2019
Ennek a cikknek a létrejöttét is Trae Young utolsó másodperces hármasa ihlette, így nem maradhatott ki a listából Damian Lillard Oklahoma elleni utolsó másodperces triplája sem, amivel behúzták a negyedik győzelmüket és tovább léptek a rájátszásban. Ezek az úgynevezett buzzerbeaterek mindig nagyon látványosak, amire rátesz egy lapáttal az eredeti kommentátor teljesen felfokozott, artikulálatlan üvöltése is, plusz a szinte felrobbanni készülő stadion látványa.
Az ikon, aki mindent megtesz, hogy ledöntse saját szobrát: portrénk a 40 éves Cristiano Ronaldóról
2025.2.5 14:59
Lillard és a Portland az ötödik meccsét játszotta az Oklahoma ellen, 3–1-re vezetve az összesítésben, tehát csupán egyetlen győzelemre voltak attól, hogy továbbjussanak a rájátszás első köréből. Tizenegy másodperc volt hátra a meccsből, mikor Lillard nem sokkal a félpályán túl higgadtan vezette a labdát, pörgetve az órát, majd mikor már tudta, hogy a dobása után lejár az idő, csinált egy habkönnyű dobócselt, a rajta lévő védő elszállt, majd mintha a grundon dobálná a hármasokat, 11 méteres távolságból csont nélkül bevágta. Talán erre mondják azt, hogy jéghideg profizmus.
4. A kézimeccs, amiről nem beszélünk:
Telekom Veszprém – Vive Kielce; 2015 BL-döntő
Jó pár kézilabdameccset láttam, de nem tartom rajta az ujjam a sportág pulzusán. Ennek ellenére a Veszprém és a lengyel Kielce mérkőzése még a 2015–2016-os szezonból egy maradandó emlék. Csakhogy amíg az eddig felsorolt mérkőzésekre mind örömmel és libabőrrel emlékszem, ez a találkozó csak a bosszúságot és a gyomorgörcsöt hozza vissza az emlékeimbe.
A Bajnokok Ligája-döntőn 13 perccel a vége előtt nyolc góllal vezetett a Veszprém, ami egy nagyon megnyugtató távolság, még akkora gigászok között is, mint a Veszprém és a Kielce. Ám abban az utolsó közel negyedórában a lengyeleknek minden bement, a legbravúrosabb dobásaik is sikerültek, és a Veszprémnek erre nem volt válasza. Sajnos nem mindig a napos oldalon ül az ember, de a Kielce-szurkolóknak valószínűleg az egyik legjobb emlékük ez a győzelem.
5. Amikor az esélytelenebb 6 perc alatt megfordít mindent:
AC Milan – Liverpool FC; 2005-ös BL-döntő
A keretes szerkezet kedvéért focival zárjuk a listánkat. A 2005-ös BL döntőjét a Milan és a Liverpool játszotta, az olasz Paolo Maldini már az első percben betalált a liverpooli kapuba – ezzel hamar megalapozta a hangulatot –, majd a találatot hamarosan további két olasz gól követte, így az angolok háromgólos hátrányban várhatták a második félidőt.
Nikitscher Tamás három éve még egy rezsigondokkal küzdő, harmadosztályú csapatban focizott, most meg Yamalék ellen léphet pályára
2025.2.2 9:34
A liverpooli csapat azonban végül magára talált, és a 65. percre – összesen 6 perc leforgása alatt – ki is egyenlített. A további játék sem telt eseménytelenül, de gól nem született, ahogy a hosszabbításban sem sikerült egyik csapatnak sem bevennie a hálót, így – döntő révén – tizenegyespárbaj következett.
A végére az olaszoktól teljesen elpártolt a szerencse, Serghino, Pirlo és Sevcsenko is kihagyta büntetőt – nem lehet tudni, hogy a végkimerülésnek vagy Jerzy Dudek liverpooli kapus táncának köszönhetően. Így hatalmas küzdéssel, hat perc alatt ledolgozva a hátrányát, a Liverpoolé lett a trófea.
