Kiégés, teljesítménykényszer és egy izlandi forgatás, ahol az időjárás felülírta a terveket. Csalogány Napkánon című dalához Becz Péter rendezett klipet, amelyet először a Refresheren láthattok.
Mikor válik önpusztítóvá az, ami eredetileg előrevitt minket? Csalogány új dala, a Napkánon azt a pontot keresi, ahol az ambíció és az alkotás öröme átfordul önkizsákmányolásba. A zenész készülő nagylemeze a jungi archetípusokból indul ki, és azt vizsgálja, hogyan formálják a személyiséget a különböző szerepek, belső erők és tudattalan minták. Ebben a dalban a Nap kerül középpontba, amely egyszerre képes éltetni és pusztítani.
„A dalban azt az emberi csapdát szeretném megmutatni, amikor a teljesség utáni vágy kényszerré alakul” – fogalmaz Csalogány. Szerinte ez akkor történik meg, amikor valaki annyira azonosul a saját teljesítményével, hogy már nehezen választja külön magát attól, amit létrehoz. „Ez a kettősség különösen fontos számomra: ugyanaz a belső tűz képes létrehozni valamit, és végül felemészteni azt, aki táplálja.”
A szövegben hexameterben és pentameterben írt versszakok is megjelennek. Csalogány számára az antik verselés egy kortárs dalban arra is rávilágít, hogy a megszállottság, a hit vagy az önmeghaladás vágya korántsem új tapasztalat. „A kötött ritmika így nem pusztán formai játék: összekapcsolja a múltat a jelennel, miközben a klasszikus forma a Nap archetipikus, időtlen jellegét is erősíti.”
A klipet rendező Becz Péternek az adott kiindulópontot, ahogyan a zenész érzelmi tájképként beszél a saját zenéjéről. „Rendezőként azt kerestem, hogyan lehet ebből nem egyszerűen képi illusztrációt, hanem egy saját történetet és vizuális világot létrehozni.” Így került a történet Izlandra, ahol Csalogány mellett egy geodétát követünk: a férfi megszállottan mér és kutat, anélkül, hogy pontosan tudná, mit keres. A két szereplő útja fokozatosan kapcsolódik össze, a táj feltérképezése pedig egy belső keresés történetévé válik.
PREMIER: Tyúkok állnak bosszút az embereken a Kovász zenekar új klipjében
2026.9.25 15:00
A forgatás közben a stábnak is folyton újra kellett terveznie. Kevesen dolgoztak, sokat utaztak, az autójuk sárba ragadt, az időjárás pedig rendszeresen közbeszólt. Becz szerint hamar egy izlandi kifejezés lett a munkájuk mottója: „þetta reddast”, vagyis nagyjából: majd valahogy megoldódik. A rendező által megírt történet így a forgatáson is visszaköszönt: a készítőknek újra és újra el kellett engedniük az eredeti elképzeléseiket.
Ez a napfogyatkozás napján sem alakult másként. Bár olyan helyre indultak, ahol az előrejelzés alapján esélyük lehetett látni a napkorongot, a felhők maradtak, az eső pedig erősödött. Fabó, az operatőr végül egy közeli, gleccservíz által kivájt hasadékban talált helyszínt a jelenethez. A teljes napfogyatkozás élménye a megváltozott tervek ellenére is meghatározó maradt. „Arra az egy percre teljesen megváltozott körülöttünk a fény, a táj és az egész hely hangulata. Utána még órákig alig tudtunk megszólalni, annyira megérintett minket az élmény” – idézi fel Becz Péter.
