Szabó Márton, vagyis Csoki három évad után kilépett a Jólvanezígyből, és új szerepben tűnt fel a Kutyapárt környékén. Influenszerségről, közéletről és határhúzásról beszélt őszintén, sallangok nélkül a 24.hu vodcastjában.
Volt idő, amikor Szabó Márton, vagyis „Csoki” szinte megkerülhetetlen arca volt a magyar YouTube-os közéleti térnek. A Jólvanezígy egyik meghatározó szereplőjeként napi rendszerességgel kommentálta a politikai és társadalmi abszurditásokat, mostanra viszont új szerepben tűnt fel a Magyar Kétfarkú Kutya Párt környékén. Nem politikusként, nem szóvivőként, hanem – saját szavaival – szekértolóként.
A 24.hu videós interjújában Csoki őszintén beszél arról, mi vezetett ehhez az irányváltáshoz, mit gondol az influenszerségről mint eszközről, és miért érezte úgy, hogy ideje kiszállni abból a műfajból, amelyben korábban százezrek követték nap mint nap.
„Nem eltűnni akartam, hanem máshogy jelen lenni”
Csoki szerint a Jólvanezígy nem egy hirtelen döntés következtében maradt mögötte. Három évad, rengeteg tartalom és folyamatos jelenlét után egyszerűen elfáradt abban a szerepben, amely egyre inkább beszűkítette a mozgásterét. Nem a közélettől akart elbúcsúzni, hanem attól a formátumtól, amelyben már nem érezte magát hitelesnek.
A hangsúly nála nem a megszólalás mennyiségén, hanem annak értelmén van: mikor, hol és miért szólal meg valaki a nyilvánosság előtt.
Influenszer, de nem „megmondóember”
A beszélgetés egyik kulcsmondatává válik, amikor kimondja:
„nekem van üzenetem, az influenszerség csak eszköz”.
Csoki tudatosan próbál eltávolodni attól a képtől, amely szerint az influenszerek önmagukban politikai tényezők lennének. Szerinte a követőtábor nem felhatalmazás, hanem lehetőség arra, hogy kérdéseket tegyen fel, gondolkodásra ösztönözzön, vagy éppen abszurd helyzeteket mutasson fel.
Ebben a logikában illeszkedik számára a Kutyapárt világa is: nem klasszikus pártpolitikai kommunikációként, hanem társadalmi görbe tükörként.
Miért pont a Kutyapárt?
Csoki nem titkolja, hogy nem lett párttag, nem készül politikai karrierre, és nem kíván kampányarc lenni. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt számára inkább egy olyan közeg, ahol a humor, az irónia és a rendszerkritika nem egymást kioltó, hanem egymást erősítő elemek.
Úgy látja, hogy a közéleti diskurzus ma gyakran végletesen leegyszerűsített, míg az MKKP képes arra, hogy egyszerre legyen komolytalan és nagyon is komoly. Ez az ambivalencia pedig közelebb áll hozzá, mint a hagyományos politikai kommunikáció.
Média, közélet, személyes határok
A beszélgetésben szó esik arról is, hogyan változott meg Csoki viszonya a médiához. A folyamatos véleménygyártás helyett ma már fontosabb számára, hogy ne mindenre reagáljon, és hogy megengedje magának a csendet is. Nem kiábrándultságról beszél, inkább tudatos visszalépésről: arról, hogy a közéleti jelenlét nem kötelező állandó üzemmód.
Nem eltűnt, csak pozíciót váltott
Szabó Márton története nem kivonulás a nyilvánosságból, hanem átrendeződés. Kevesebb szerep, kevesebb zaj, több kontroll és egy világos mondat, amely köré minden felfűzhető:
van mondanivalója, de nem mindenáron.
Hogy ez a fajta jelenlét hosszú távon működőképesebb-e, mint a napi politikai kommentelés, az még kérdés. Az viszont biztos, hogy Csoki továbbra sem akar kívül maradni azon, ami körülötte történik, csak más szemszögből figyeli.
A teljes vodcast-interjút a 24.hu-n, a rövidített videós verziót pedig a híroldal YouTube-on lehet megnézni.
