Filmek, amiket szívesen nézünk az ünnepek idején, pedig csak körítés bennük a karácsony, vagy talán még az sem.
Ahogy telnek az évek, az ember egyre inkább maga mögött hagyja a szájbarágós, közhelyes karácsonyi dalokat, filmeket és szokásokat. Egyre jobban értékeli a saját specifikus hagyományait, akkor is, ha az átlagember számára azoknak nincs is köze az ünnepekhez.
Biztos mindenkinek megvannak azok a karácsonyi filmjei, amikben nincs központi szerepe az ünnepnek, de valahogy mégis – valamilyen oknál fogva – azzal az időszakkal azonosítja. Lehet, ezek átfedésben vannak azokkal, amiket cikkünkben összeszedtünk, de ha mégsem, hátha segítünk új egyéni hagyományokat teremteni.
Anasztázia (1997)
A 20th Century Fox* 1997-es, cári birodalomban játszódó rajzfilmjében megjelennek az ünnepek ugyan (az ikonikus Volt egy régi december is ebben hangzik el), ugyanakkor messze nem ez a központi eleme a történetnek, sőt, abszolút mellékes. Ennek ellenére a téli Oroszország hangulata, a 10-es évek Párizsának hangulatfényei és a szívszaggató, meséhez képest bőven nem közhelyes történet mind-mind nyújtja azt a meghittséget, amire az ember egy adventi házimozizás során vágyik.
Harry Potter és az azkabani fogoly (2004)
Ez az a Harry Potter-film, amibe bele kell nőni. Gyerekként sokunknak ez volt a legkevésbé kedvence, valószínűleg azért, mert teljesen megbolygatja a jó és a rossz viszonyát. Épp ez az oka annak, hogy felnőttként viszont az egyik kedvencünkké válik: jelentősen komplexebb, mint a legtöbb Harry Potter-mozi. Ebben az is közrejátszik, hogy az az Alfonso Cuarón rendezte, akinek erre az egy alkotásra futotta a franchise történetében, így a film egy kicsit mindig kilógott a többi közül, cserébe a legmagasabb művészi színvonalat hozta ki a színészekből és a stábból egészen az utolsó pár részig.
Csendes barát-kritika: ha nem kapcsolódunk sürgősen egymással, csak mélyülni fognak a szakadékok
2026.1.29 10:19
És hogy miért pont ez a karácsonyi go-to Harry Potter-film? Jó kérdés, igazából bármelyik lehetne. Leginkább talán az szól a harmadik rész mellett, mennyire zseniális látványt nyújt a téli Roxmorts falu.
In Bruges (2008)
Tavaly a GQ-nak volt egy cikke arról, miért „az In Bruges a legjobb karácsonyi film“. A történet karácsonykor játszódik, de az ünnep a felszínen csak a körítést adja neki, vallási motívumokkal van tele, és ami a legfontosabb: morbid szórakozás. A rossz magyar címfordításokról szóló diskurzusban gyakorta példaként felhozott Erőszakik nem sokat árul el arról, miről is szól az egész, ellenben az In Bruges („Brugge-ben”) átadja, hogy az atmoszférikus belga városban játszódik a történet, illetve a sorok között utal is rá, hogy akkora káosz az egész, hogy nagyjából csak annyival lehetett összefogni, hogy hol történnek az események. Az a durva, hogy a maga sötét humorával, felkavaró történéseivel együtt van benne valami kellemes meghittség, ha visszagondol rá az, aki látta. Talán ettől igazán morbid Martin McDonagh klasszikusa.
Die Hard – Drágán add az életed! (1988)
A cikk közepére a nem karácsonyos karácsonyi filmek klasszikus kirakatpéldánya kerül, amit egyszerűen nem lehet kihagyni egy ilyen listáról. Persze, lehet vitatni, mit keres itt, hisz nagyjából minden harmadik jelenetben ott egy karácsonyfa, tele van ünnepi dallamokkal, és Mikulásnak öltözik benne a német gonosztevő, de mégis: számít a Die Hardban az, hogy karácsonykor játszódik? Nem lenne – a körítést leszámítva – teljesen ugyanaz a film, ha nyáron történne a cselekmény? Arról nem is beszélve, hogy a bemutatója júliusban volt. Minden idők egyik legmeghatározóbb akciófilmje eléggé túlnőtt a karácsonyifilm-státuszon, ezért kerül ide mégis.
Kisasszonyok (2019)
Ha te is azok közé tartozol, akik az ünnepek alatt több tévét néznek, mint az év alatt összesen, akkor nem lepődsz meg azon, hogy itt van ez a meglehetősen megosztó, Oscart megjárt film, amiben Saoirse Ronan, Emma Watson, Florence Pugh, Laura Dern és még Timothée Chalamet is felbukkan. Greta Gerwig polgárháborús időkben játszódó munkája klasszikus forralt borozós családi film, nagy sírásokkal, nagy nevetésekkel, és persze – a kosztümös filmekre oly jellemző – pihentető eszképizmussal, amiről a karácsony maga is szól a késő kapitalizmus kizsákmányoló rendszerében.
Abigél (1977)
A második világháború alatt játszódó Szabó Magda-regényből készült négyrészes filmsorozat ugrik be egyből, ha ebben a témában egy magyar alkotást is ajánlani szeretnénk. Nem véletlenül lett a regény a decemberi Literálisan témája Szécsi Krisztián sorozatában. Az epizódban sok minden elhangzik nálam okosabb emberektől, de ami biztos, hogy egy letaglózó kultikus alkotásról van szó, amit elsősorban a háború borzalmai itatnak át. Szerepel benne a karácsony (inkább szomorú kontextusban), de értelemszerűen nem sok köze van ahhoz, amit az ünnepi filmek alatt értünk.
Sztárom a párom (1999)
Mit is lehet mondani, ikonikus? Lehet, csak az említett „karácsonykor többet nézünk tévét” elv érvényesül, vagy Julia Roberts megnyugtató kisugárzása, esetleg a tény, hogy a kora negyvenes Hugh Grantről instant az Igazából szerelem jut eszünkbe. A lényeg, bizton állíthatjuk, hogy többünknél a Notting Hill is a karácsonyi filmezős hagyomány szerves része.
*Az Anasztáziáról eredeti cikkünkben tévesen írtuk, hogy a Disney készítette. 1997-ben a Fox gyártotta a rajzfilmet, ami ma már a Disney Plus felületén elérhető.
