250 év telt el Jane Austen születése óta, regényei ma mégis is ugyanolyan népszerűek, mint saját korában. A Büszkeség és balítélet, az Értelem és érzelem vagy az Emma nem csupán irodalmi klasszikusok, hanem számtalan film- és sorozatadaptáció alapjai.
Jane Austen művei generációról generációra újra és újra felfedezésre kerülnek, hiszen a társadalmi normák, az emberi kapcsolatok és a szerelem bonyodalmai időtlen témák. Hősnői erősek, szellemesek és önállóak, miközben koruk elvárásaival küzdenek, mely mind a mai olvasók számára is vonzóvá teszi őket. Az írónő finom iróniája és társadalomkritikája különleges hangot ad történeteinek, amelyek nemcsak romantikusak, hanem rendkívül éleslátóak is. Nem véletlen, hogy regényei a popkultúrában is rendre új életre kelnek. A klasszikus kosztümös filmektől egészen a modern feldolgozásokig, mint a Spinédzserek vagy a Bridget Jones naplója, számtalanszor újragondolták már azokat. 250 évvel születése után Jane Austen nem csupán az irodalomtörténet egyik meghatározó alakja, hanem egy örök inspiráció, aki képes áthidalni a múlt és a jelen közötti szakadékot. De Austen élete és munkássága még ennél is izgalmasabb. Kevesen tudják, hogy első regényeit névtelenül adta ki, vagy hogy szereplői gyakran jóval előrébb jártak a koruk női szerepmodelljeinél. Cikkünkben összegyűjtöttünk néhány meglepő tényt Jane Austennel kapcsolatban, amelyek talán még inkább közelebb hozzák a 250 éve született írónő világát a mai olvasókhoz.
Névtelenségbe burkolózva
Ugyan az írónő édesapja, George Austen lelkipásztor mindvégig támogatta lánya arra irányuló törekvéseit, hogy író váljon belőle. Írószerekkel ajándékozta meg őt, jó nevű bentlakásos iskolába küldte, illetve mikor Jane 1797-ben befejezte az Első benyomások című művének kézíratát, azt Londonba vitte, hogy Thomas Cadell kiadó átnézze. Cadell azonban olvasatlanul visszautasította. A kézirat így 14 évig egy fiókban hevert, mígnem az Értelem és érzelem sikerét követően Austen átdolgozta, és 1813-ban, 37 évesen Büszkeség és balítélet címmel kiadták.Talán ez is lehet az oka annak, hogy az Értelem és érzelemtől az Emma megjelenéséig Austen egyetlen könyvén sem szerepelt a neve. Előbbin csak ennyi állt: "Egy hölgy tollából", míg későbbi művein, például a Büszkeség és balítéleten, az: "Az Értelem és érzelem szerzőjétől." Valószínű, hogy azért választotta az anonimitást, mert a korabeli társadalom ferde szemmel nézett a női írókra, akik egyébként erre férfiasnak tartott, sokszor kétesnek vélt pályára kívántak lépni. Nevét először csak 1817-es halála után hozta nyilvánosságra bátyja és egyben irodalmi ügynöke, Henry.
A saját élete hősnője
Austen regényeinek hősnői gyakran erős akaratúak, és az irodalomtörténészek szerint az írónő maga is szembement a társadalmi elvárásokkal a szerelem terén. 1801-ben, miután családja Bath városába költözött, házassági ajánlatot kapott egy bizonyos Harris Bigg-Withertől. Austen először igent mondott jómódú gyerekkori barátjának, de másnap meggondolta magát. Bár a férfi vagyona anyagi biztonságot nyújtott volna számára és családjának, Austen úgy döntött, nem éri meg érdekből házasodni. Másnap visszautasította a férfit. Még az sem érdekelte, hogy ekkor már huszonhét éves volt és még egyetlen műve sem jelent meg, illetve korabeli mérce szerint közel járt ahhoz, hogy vénlány maradjon. Austen később unokahúgát is óvta a szeretet nélküli frigytől: "Bármi inkább, mint házasság érzelem nélkül" – írta.
Hosszúra nyúlt szünet vagy alkotói válság?
Mivel Austen írásainak jelentős részét nővére, Cassandra húga védelme és becsületének megőrzése érdekében megsemmisítette, sokszor nehéz pontosan megérteni, mi zajlott az írónő életében. Egy biztos, miután családja Bath-ba költözött, majd apja 1805-ös halála után többször is helyet változtattak, Austen írói rutinja teljesen felborult. Korábban termékeny szerzőnek számított, 1801-re már három regényt is befejezett, de a vándorló életmód miatt körülbelül tíz évig nem alkotott. Csak akkor kezdett újra írni, amikor testvére, Edward birtokán végre stabil otthonra talált.
Jane Austen az örök inspirációforrás
Az angol írónő éles, csípős prózáját, amely a szerelem bonyodalmait boncolgatja, a mai napig rajongással olvassák. Olyan regények erős nőalakjai, mint a Büszkeség és balítélet vagy az Emma, ma is ugyanolyan hatásosak, mint amikor Austen először papírra vetette őket. Bár életműve mindössze hat befejezett regényből (valamint néhány töredékből és más írásból) áll, könyveit és szellemes idézeteit évszázadok óta elemzik. Regényei számtalan adaptációt és feldolgozást kaptak már. A Büszekeség és balítéletből például legalább 11 film- és tévéváltozat készült már. Ott van köztük az 1995-ös BBC-minisorozat Colin Firth emlékezetes Darcy-alakításával, valamint a 2005-ös film Keira Knightley és Matthew Macfadyen főszereplésével. Lazább feldolgozásként megemlíthetjük a Bridget Jones naplóját (2001), a bollywoodi Bride and Prejudice-t (2004), a 2009-es Pride and Prejudice and Zombies című könyvet (2016-ban film is készült belőle), illetve P. D. James 2011-es A halál jár Pemberley-ben című krimijét, amelyből két évvel később sorozatot is gyártottak. Az adaptációknak pedig nagy valószínűséggel még korántsincs vége, hiszen a Netflix jelenleg is dolgozik egy Büszkeség és balítélet sorozaton. Azt pedig, hogy erre még mindig van igény a TikTok #RegencyCore trendje is bizonyítja.
Austen a tárgyalóteremben
Matthew Birkhold irodalmár (Electric Lit) rámutatott, hogy a bírák különös vonzalmat mutatnak Austen írásai iránt. Nem kevesebb ugyanis, mint huszonhét alkalommal bukkant fel a neve az írónő vagy egy-egy művének idézete az ítéletekben. Ezzel Austen egy szűk körű női szerzői "klub" tagja lett, amelybe még Harper Lee és Mary Shelley tartozik. A bírák gyakran használják Austen sorait a kapcsolatokkal vagy társadalmi osztályokkal kapcsolatos ügyek szemléltetésére. Az esetek felében a Büszkeség és balítélet legendás kezdőmondatát parafrazálták: „Köztudott igazság, hogy aki vagyonos agglegény, annak feleségre van szüksége.“ Ezt egy 2008-as adóügyben például így alakították át: „Köztudott igazság, hogy aki frissen megözvegyült asszonyként vagyon birtokosa, annak szüksége van öröklési tanácsadóra.“ Más esetekben pedig Darcy alakját idézték fel, hogy párhuzamot vonjanak egy-egy ügyfél szerelmi helyzetével.
Mr. Darcy a főnyeremény
A Büszkeség és balítélet című regényének szereplői folyton Darcy évi 10 000 fontos jövedelmén ámuldoznak. A Telegraph 2014-es számításai szerint ez körülbelül 12 millió fontot, 18,7 millió amerikai dollárt, azaz (mai árfolyamon) több mint hatmilliárd forintot jelentett évente évente. És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mindez csupán a jövedelme, mely egy jóval nagyobb vagyont gyarapít. Nem csoda tehát, hogy Mrs. Bennet rajongva áradozott Elizabeth eljegyzéséről, Darcyhoz hozzámenni olyan volt, mintha valakit egy Rockefeller vagy Vanderbilt vett volna feleségül.
Nem mindenki rajong érte
Austen népszerűsége máig megkérdőjelezhetetlen, de azért bőven akadtak olyanok, akik finoman szólva sem rajongtak érte. Ilyen volt Charlotte Brontë is, aki több levelezésében is erős kritikákkal illette pályatársát. Egészen odáig merészkedett, hogy egyikben kijelentette, hogy „Aligha szeretnék együtt élni az ő hölgyeivel és uraival elegáns, de szűkös házaikban.“ De ebbe sorba tartozott Winston Churchill is, az Egyesült Királyság miniszterelnöke ugyan talált némi vígaszt a regényekben, mégsem érezte azokat életszerűeknek. „Milyen nyugodt életük volt ezeknek az embereknek! Semmi aggodalom a francia forradalom vagy a napóleoni háborúk küzdelmei miatt. Csak az illem szabályozta a természetes szenvedélyeket, amennyire lehetett, kulturált magyarázatokkal kísérve minden szerencsétlenséget“ - írta egyszer. Mark Twain azonban az előzőektől jóval távolabb merészkedett:
„Gyakran szeretném kritizálni Jane Austent, de könyvei annyira felbőszítenek, hogy nem tudom elrejteni az őrjöngésemet az olvasó elől; ezért mindig abba kell hagynom, amikor elkezdem. Valahányszor elolvasom a Büszkeség és balítéletet, kedvem támadna kiásni őt a sírból, és a saját sípcsontjával verni agyon!“
