A festmények alsóbb rétegein felfedezett alakok példáján is látszik, hogy a folyamatos technológiai fejlődésnek köszönhetően egy mű értelmezése sosem fejeződik be igazán.
A ciprusi Courtauld Intézet munkatársai még februárban felfedeztek egy női alakot Pablo Picasso egyik festményén (Mateu Fernandez de Soto portréja), illetve művészettörténészek egy speciális, különböző technikákat kombináló szkenner segítségével rájöttek, hogy az olasz reneszánsz mester, Tiziano 1570-75-ben készült Ecce Homo című festménye alatt is rejtőzik egy tollat tartó bajuszos férfi elfordított portréja.
A művészvilágból néhány havonta érkezik hír egy-egy hasonló felfedezésről, és olyan festmények lakkozása alól kerülnek elő rejtett alakok, amelyekről azt hittük, hogy már kívülről-belülről ismerjük őket.
Ezek az eltemetett portrék sokszor visszautasított kompozíciók maradványai, amelyeket a művész nem a nagyközönségnek szánt, és amit talán nem is láthatnánk, ha nincsenek olyan fejlett képalkotó eszközök és technológiai megoldások, amelyek lehetővé teszik a szakértők számára, hogy biztonságosan, a mű felszínének megsértése nélkül lássanak a festékrétegek alá. A röntgensugarak rejtett vázlatokat képesek feltárni, míg az infravörös spektroszkópia a régi lakk által elfedett finom részleteket mutatja ki. Cikkünkben olyan portrékra hoztunk példákat a BBC gyűjtése alapján, amiken az eredeti mű alatt az ilyen technológiai megoldásokkal kimutatható, szemmel nem látható részlet, gyakran önarckép bújik meg.
Rembrandt – Az öreg katona
Rembrandt világát főleg sötétebb színek és magába forduló komorság jellemzi, Az öreg katona című alkotása alatt egy másik, élettel telibb alakot is észrevettek. A rejtett portré a röntgenfluoreszcencia spektrométer (MA-XRF) képalkotó módszer segítségével rajzolódott ki, a plusz réteg pedig kontrasztot alkot a végső, halandóság köré épülő kompozíció komorságával.
Artemisia Gentileschi – Alexandriai Szent Katalin
Artemisia Gentileschi 1619-es, Alexandriai Szent Katalinról készült festményéről a röntgenvizsgálat kimutatta, hogy a művész azt önarcképként kezdte, mielőtt Alexandriai Szent Katalin portréját vitte volna vászonra. A kutatók úgy vélik, a festményen Caterina de' Medici, a művet megrendelő Ferdinando de' Medici lányának vonásai is megjelennek.
Caravaggio – Bacchus
Caravaggio élete során csak egyetlen festményt látott el szignóval, méghozzá a legnagyobb alkotása, a Keresztelő Szent János lefejezése (1608) alján egy vérfoltban elrejtve. A reneszánsz festő viszont az önmegjelenítés nagy mestere volt, és többször is elhelyezte valahogyan saját képmását a művein.
A Károly-hídon túl: összegyűjtöttük a legjobb rejtett helyeket Prágában, amiket lehet, még sosem láttál
2025.12.6 8:06
2009-ben a tudósok reflektográfia gyakorlatát alkalmazva kiszúrtak egy apró önarcképet a Bacchus című képen, ami egy kancsó tükörképében bújt meg. Az eredetileg 1922-ben már felfedett, de a restaurálások által eltakart torz arc a mű értelmezése szempontjából is fontos, ráerősít az illúzió és mámor tematikájára, amelyek Caravaggio festészetének központi elemei.
Georges Seurat – Púderező fiatal nő
Georges Seurat úttörőként alkalmazta a pointillizmus jellegzetes technikáját, többek között a Púderező fiatal nő című festményen is, ahol számtalan apró, rétegzett pöttyel ábrázolta szeretőjét, Madeleine Knoblochot, amint tollászkodik. Arra csak később derült fény, hogy ezen a festményen van elrejtve Seurat egyetlen ismert önarcképe, amit később egy virágvázával fedett el.
Modigliani – Egy lány portréja
2021-ben Amedeo Modigliani Egy lány portréja (1917) című művének AI-rekonstrukciója egy másik portrét tárt fel a felszín alatt. A Londoni Egyetem doktoranduszai azt feltételezik, hogy a rejtett alak Beatrice Hastingset, a művész egykori szeretőjét ábrázolhatja, akivel Modigliani a mű születése előtti évben vetett véget a kapcsolatnak. Bár a felszíni és rejtett alakok személyazonossága sem ismert, a teoretikus megfejtés ráerősítene Modigliani toposzaira, a vágyakozás- és veszteségmotívumokra, illetve a maszkolásra.
René Magritte – Az ötödik évszak
René Magritte szürrealista mester előszeretettel játszott az érzékeléssel, amire jó példa az Ötödik évszak (La Cinquième Saison) című alkotása (1943). A festményen első ránézésre két, szinte teljesen egyforma férfialak tűnik fel sötét öltönyben, akik bekeretezett festményeket tartanak a hónuk alatt, az infravörös reflektográfia viszont felfedett egy eltemetett női portrét is a végső kompozíció alatt. Az arc hasonlóságot mutat a feleségével, Georgette-tel, és feltűnnek benne egy ismeretlen múzsa vonásai is, ami rezonál azzal, hogy René gyakran használta az álcázás és kettősség eszközeit.
