A történész szerint nyugaton már apokaliptikus a helyzet, ráadásul a gyerekeken a szülők tudta nélkül végeznek nemváltó műtéteket.
Az identitás, mint politikai fegyver címmel tartotta meg hétfőn konferenciáját a XXI. Század Intézet és a Mathias Corvinus Collegium, melynek egyik előadója az intézet és a Terror Háza Múzeum főigazgatója, Schmidt Mária volt. Ahogy arról a Telex beszámolt, a történész Ne szeretkezz, háborúzz! című előadásában arról beszélt, hogy a szexuális forradalom igazi haszonélvezői a felsőosztálybeli férfiak és nők, akik „háremeket tartanak, válogatnak a szexuális partnerek között”, az alsóbb osztályokban pedig a férfiak nem jutnak nőkhöz, a nők pedig férfiakhoz, így a szexuális forradalom egyre kevesebb szexet és egyre több boldogtalanságot eredményez.
Schmidt Mária szerint nyugaton egészen apokaliptikus a helyzet és a biológiai nemek elleni harc, valamint a #meetoo mozgalom visszaélései még inkább ellehetetlenítették a szexet.
Az igazgató szerint szintén nyugaton „nemváltásra buzdítják a kiskorúakat, nemváltó műtéteket végeznek rajtuk, nem egyszer szüleik beleegyezése nélkül, akiket néha meg sem kérdeznek”. Ahogy beszédéből kiderült, egyre több nyugati nő számol be a nemi vágy csökkenéséről és eltűnéséről, és egyre többen kerülik a nem érintkezést, ahogy ő fogalmazott:
Itt tartanak a fejlettek ma.
A Telex beszámolója szerint Schmidt Mária még a Szex és New Yorkról is úgy beszélt, mint amelyre érdemes oktatófilmként tekinteni, a sorozatban ugyanis a szexuális forradalom nyertesei állnak a középpontban, a férfiak pedig érdektelenek. „A női főszereplők önállóak, öntudatosak, viccesek, karrierorientáltak, odáig vannak szexuális kalandokért” – mondta. Szerinte ez az életmód elmagányosodáshoz vezet, emiatt pedig még kiszolgáltatottabbá válik az ember az új feminista trendnek. A feministák – szerinte – bár korábban lebontották a nemek közötti érintkezésre való normákat és a szexuális együttlétre vonatkozó tilalmakat, most új tilalmakat akarnak alkotni, hiszen azt gondolják, hogy a szex a hatalomról, a birtoklásról és a kizsákmányolásról szól, a szex és a szerelem pedig elvált egymástól. A feministák a XX. században már mindent elértek, a szexuális forradalom emancipációt okozott, a nők pedig ma már bármit tanulhatnak, bármilyen állást betölthetnek, ugyanakkor hiába „teljes a győzelem, nem bírnak leállni”.
Schmidt szerint a '68-as mozgalmak valóban nem is a nőkről szóltak, hanem macsómozgalmak voltak, Prágában azért nem foglalkoztak a nőjogokkal, mert a szocialista rendszerek a maguk módján már emancipálták a nőket, nyugaton pedig a nőmozgalmak igazából csak a hetvenes években szálltak igazán síkra a művi terhességmegszakításhoz való jogért. A történész úgy véli, a mai nyugati életforma és az amerikanizáció ugyanúgy, ahogy a kommunizmus, ellentétes a „több mint 1100 év alatt kikristályosodott magyar hagyományokkal”. Mindezek ellenére szerinte a szocialisra táborban a nők teljes egyenjogúságot élveztek, bármit tanulhattak, bármilyen állást betölthettek, és az állam segített, hogy egyszerre tudjanak helytállni anyaként, feleségként és terhelhető munkaerőként. Aztán 1968-ban jött a szabad szex, ez pedig rövid távon a szex és a reprodukció szétválását eredményezte, a tabletta és az óvszer vált a szexuális forradalom sarlójává és kalapácsává – a szexuális forradalom teoretikusai szerint. Ez a nőket felszabadította és magabiztossá tette, a férfiakat felszabadította a fogamzásgátlás felelősségének terhe alól, és lassan feleslegessé tette az elköteleződéssel és a felelőségvállalással járó házasságot és a családalapítást, kitolta gyerekvállalást idejét.
Schmidt szerint szükség van a szeretetre, a szerelemre, a szexre és a családta, azonban „mi, magyarok azért kábé rendben vagyunk, csak nagyon észnél kell lenni ebben a bolond világban”.
