REFRESHER-KVÍZ: Te átmennél a roxforti Rendes Bűbájos Fokozat vizsgáin?

A frissen kikelt durrfarkú szurcsókok sápadt, nyálkás, torz, páncél nélküli homárokra vagy skorpiókra hasonlítanak, körülbelül 15 centiméter hosszúak, erősen rothadt halszagot árasztanak magukból. A hátsó végükből időnként szikrákat lövelnek ki, amelyek képesek néhány centire előre lökni őket. A hímeknek fullánkjuk, a nőstényeknek pedig vérszívásra alkalmas szívószerveik vannak. Körülbelül két hónap elteltével a durrfarkú szurcsókok 90 centisre nőnek, és rendkívül agresszívvá válnak. Sápadt testükre szürke, fényes páncélt növesztenek, és óriás skorpiókhoz kezdenek hasonlítani. A kifejlett szurcsókok 3 méteresek, megközelíteni őket egyáltalán nem ajánlott, sőt életveszélyes. Kemény páncéljuk kivédi a legtöbb varázslatot, egyetlen gyenge pontjuk hasuk, melyet nem óv semmiféle kemény bőrréteg.

Az egyszarvúak, vagy unikornisok, tiszta aranyszőrű csikókként születnek meg, mely kétéves korukra vált át ezüstbe. Szarvuk körülbelül négyéves korukra nő ki teljesen, hétéves korukra pedig ezüstös szőrüket hófehérre cserélik. Patáik aranyszínűek maradnak, a vérük pedig ezüstkék.

A bicegóc egy apró, féllábú, kékes, szürke vagy fehér füstnek tűnő mágikus szörnyeteg. Előszeretettel csalja le az utazókat éjszaka ösvényekről mocsarakba segítőkész, lámpásos lénynek álcázva magát. Természetre csíntalan, élvezettel okoz kellemetlenséget a mágikus és nem mágikus népeknek egyaránt. A lámpásaikból képesek messzire tűzgolyókat kilőni, komoly károkat okozva így. Gyakran üvöltő és röfögő hangokat hallatnak.

A rőtsipkás egy apró, törpeszerű mágikus lény, amely ott lakik, ahol emberi vér folyt, így megtalálhatjuk őket várak tömlöcében, régi csatamezők gödreiben vagy föld alatti lyukakban.

Az acsarkák annyira hasonlítanak a sündisznóhoz, hogy csak egyetlen ismert (viselkedésbeli) különbség van közöttük: ha a sünnek élelmet hagyunk, azt nagy valószínűséggel elfogadja, ezzel szemben az acsarka azt gondolja, csapdába akarjuk csalni, ezért bosszúból szétrombolja az élelmet kínáló kertjét. A mugli gyerekeket gyakran szokták hibáztatni az acsarka viselkedéséért.

A bólintér egy fákon lakó kis lény. Hosszú, éles ujjai (kettő-kettő mindkét kezén), barna szemei és lapos arca van, rendkívül hasonlít egy kéregből és gallyakból épített pálcikaemberre. Kedvenc elesége a fatetű.

A százfűlé-főzet egy olyan bájital, amely lehetővé teszi, hogy az italt fogyasztó személy átmenetileg felvegye valaki más fizikai alakját. Ez egy nagy kihívást jelentő és időigényes mágikus főzet, sőt annyira bonyolult, hogy még a felnőtt boszorkányok és varázslók is nehezen tudják helyesen elkészíteni. Hozzávalói: juharfa fátyolkája, bikornisszarv-őrlemény, pióca, meghajtófű, disznópázsit, szárított bumszalagbőr, és egy darabka abból, akivé vélni akarunk. A hatása egy órán át tart, a fogasztója egy másik személlyé változik de csak külsőleg. A meghajtófüvet teliholdkor kell szedni, a juharfátyolkát pedig 21 napig kell párolni.

A Béke Elixírje egy olyan bájital, ami feloldja a szorongást és a nyugtalanságot. Összetevői a porított holdkő, hunyorszirup, porított egyszarvúszarv és porított tarajos sül tüskék. Készen türkizkék színű, viszont fogyasztás előtt mindenképpen forraljuk fel!

Az Élő Halál Esszenciája egy rendkívül erős altató bájital. Elkészítése nagy precizitást igényel.

Főbenjáró átokból három van: az Avada Kedavra, az Imperius és a Cruciatus. Használatukért életfogytig töltendő azkabani fogság jár. Az ilyen átkokat csupán nagy koncentrációval lehet végrehajtani (de rendszerint nem tanácsos).

A kábító átokkal elkábíthatjuk célpontunkat, eszméletlenné téve azt. Ez az átok kivételesen hasznos párbajozáshoz, hiszen maradandó sérülés nélkül fegyverezheti le ellenfelünket. A varázsigét kimondva vörös szikracsóvát lövell pálcánk.

A bűbájok olyan varázslatok, amelyek nem harcra terveződtek (bár arra is használhatóak). Ezek az úgynevezett semleges-eszközhasználatú varázslatok. Például egy-egy tárgy felemelésére (Wingardium leviosa!). A bűbájokat a varázslók hétköznapi dolgokra, figyelemelterelésre használják. A 'carbunculus' rontás, az 'incarcerandus' ártás, a 'petrificus totalus' pedig átok.

A mandragóra egy mágikus növény, amelynek gyökere emberre hasonlít: fiatalkorában egy csecsemőre, de ahogy növekszik, egyre inkább felveszi egy felnőtt emberformáját. A földből kihúzva sikítani kezd. Hangja szédülést, émelygést, ájulást okozhat, de egy érett mandragóra kiáltása akár halálos is lehet.

A varangydudva segítségével a víz alatt is lélegezhetünk: kopoltyút és úszóhártyákat növeszt arra, aki elfogyasztja és a Földközi-tengerben őshonos.

A Mimbulus mimbletonia egy nagyon ritka mágikus növény, amely feltételezhetően Asszíriából származik. Leginkább pulzáló és vonagló mozgásáról ismerhetjük fel, valamint egyedülálló védekező mechanizmusáról: ha megbökdösik, a növény felszínén lévő kelésekből egy butykornyál nevű anyag spriccel ki.

Simaszájú Gergely középkori varázsló találta fel a Negédes Kenetet. Ennek a bájitalnak az a különleges képessége, hogy aki megissza, meg lesz győződve arról, hogy akitől az italt kapta, az a legeslegjobb barátja.

„A varázstalan emberek(közismertebb nevükön muglik) a középkorban különösen féltek a mágiától, de nem nagyon tudták felismerni azt. Abban a ritka esetben, amikor mégis elkaptak egy igazi boszorkányt vagy varázslót, hiába vetették őket mágiára, az hatástalan volt. A boszorkány vagy varázsló egy alapvető lángfagyasztó bűbájt hajtott végre, majd úgy tett, mintha sikoltozna a fájdalomtól, miközben élvezte a gyengéd, csiklandozó érzést. Vadóc Wendelin annyira élvezte ezt, hogy nem kevesebb, mint negyvenhétszer engedte magát elfogni különböző álruhákban” – olvashatjuk Bathilda Bircsók A mágia története című könyvében.

Woodcrofti Hengist egy középkori angol varázsló volt, akit az utókor leginkább a skóciai Roxmorts falu alapítójaként ismer – ez az egyetlen, csak varázslókból álló falu Nagy-Britanniában.

A kviddicsben használt repülő golyóbist valamikor a XVI. század első felében találta fel Bowman.