Turai Barnabás, a Síkidegvagyok brand alapítója és az ebből kinövő podcast egyik házigazdája saját cikksorozatot indított a Refresher Magyarország oldalán, melyben magáról és generációjának mindennapjairól mesél.
A chatcsoportok szocio-ergonómiai dinamikája ráerősít arra a vészjósló elképzelésemre, hogy az egész világ csupán egy hatalmas nagy iskola. Egy középiskola, ahol osztályok vannak, baráti körök, klikkek, menő srácok, csúnya lányok, csúfolódás, rengeteg, rengeteg hormon, töméntelen test- és önképzavar és persze megfelelési kényszer értelmezhetetlen jófejségi elvárásoknak.
Egy olyan rendszer, amiben esetlenül, sántán botorkálok gimnázium óta, és akármennyire is reméltem, a világ sose növi ki. Ezeknek a szabályoknak az egyik legfontosabb modern színtere a chatcsoport. Az a bűnös, nyomasztó káosz, amiből nem akarok kimaradni, de amint benne vagyok, szeretnék inkább nem benne lenni.
Szex = SMS
Kutatások állítják, hogy az agy akkor is termel dopamint, amikor üzenetet kapunk, csak úgy, mint szex közben. Én azonban – életkorom, vagy a rejtőzködő introvertáltságom miatt – tehernek élem meg, ha rám írnak. Rúg ugyan egy kis pislákoló dopamint az agyam, amikor meglátom az értesítést, de annyit már nem ad, hogy válaszoljak is rá. Terhes, súlyos feladatérzést azonban igen, és hetekig tudok görgetni egy-egy sms-t. Főleg azoknak a barátaimnak az üzeneteit, akik pofátlanul, előre megfontolt szándékkal, csak annyit írnak, hogy „hali”.
Turai Barna: Az vagy, amire figyelsz
2024.3.2 10:05
Mit halizol, mondjad, mit akarsz, és akkor el tudom dönteni, hogy akarok-e válaszolni vagy sem. Vagy akarom-e halogatni a válaszadást egy hétig, vagy sem. Vállalom-e a rizikót, hogy ha megnyitom ezt a szelencét, rám szabadulhat egy ismerősöm közeledési szándéka? Aztán persze vérig tudok sértődni, ha valaki történetesen nekem nem válaszol.
A négy ciklus
A chatcsoportok nem bonyolultabbak és pont annyira bonyolultak, mint egy iskolai osztály, és pontosan ugyanazokat az érzéseket és komplexusokat hozzák elő belőlem. Ezt a folyamatot a chatcsoportok négy etapra bontható életciklusán keresztül mutatom be.
A kezdetek
Tegyük fel, a Moszkva téri bár félhomályában jófejre illuminálódott félismerősökkel úgy döntötök, hogy nyittok egy közös chatet. Ilyenkor még egymást überelik a viccesebbnél viccesebb csoportnevek, a csillagos égig absztrahált mémek, és dolgozik benned a kreatív erő, hogy megmutasd a többieknek, kurrens humorod van. Olyankor még bindzsizik a gyomrodban a bugi, új barátaim vannak, közös élményeink vannak, belsős poénjaink vannak! „Jajj csak van most egy új csopi a srácokkal és a Kefe beküldött egy nagyon vicces videót a Rolóról, ahogy a Moszkván... Na mindegy ott kellett volna lenned, hogy értsd.” Az új csoport minden figyelmed leköti, a régi barátaid és régi csoportjaid negligálod. A lehetőségek végtelenek, hiszen itt bárki lehetsz. Brutális sikereket aratsz a beküldött képeiddel, amikor mindenki like-olja és még válaszolnak is rá.
A középkor
Roló bevette a csaját a csoportba, aki amúgy nem volt ott a Moszkván aznap este és senki sem akarta, hogy bevegyék. Roló sem akarta, de a csaja féltékeny, ezért muszáj volt. Aztán beírtál valamit és senki sem válaszolt. Csak like-olták az üzeneted ezek a rohadékok, de még azt se mindenki. Teljes megalázottság, lefegyverzettség, megsemmisülés. A belül fortyogó csalódottság és sértettség passzivitásba hajt, egyre kevésbé vállalsz szerepet. A kezdeti lelkesedés a többiekben is kezd elhalni, és egyre szárazabb, tényszerű közlések érkeznek a csoportba. „Valaki ma este?” Megkésett válaszok, munka után hazafelé még átlapozod, hogy mi történt, de egyre ritkásabbak az üzenetek. Mostanra eldőlt mindenki szerepe, beilleszkedett az osztályba, nem tudsz és már nem is akarsz változtatni a besorolásodon. Egyre akutabban merül fel benned a gyanú, hogy van egy másik csoport.
A másik csoportot a jófejek hozták létre, az O.G. tagok egy utószűrt része, és te nem ugrottad meg a szintet, nem kerültél bele. Pedig nem te voltál az idegesítő, a túlbuzgó, nem te kérted folyamatosan, hogy küldjék be a fotókat, és az sem, aki, ha megkérdezik mi történt, annyit ír, hogy „görgess vissza”. Te csak passzív voltál, de az is csak azért, mert teher a válaszolás, feladat. Na meg azért, hogy büntesd őket, amiért nem szerettek téged eléggé. Te csak jeleket akartál adni, de félreértettek és problémásnak ítéltettél, kirostáltak.
Mélyrepülés
A csoport nagy része tüntetőleg nem ír. A chatelési szokásaikat már ismered, ezért némaságuk a legfontosabb bizonyíték arra, hogy bizony nyílt egy másik chat, amibe te már nem vagy benne. Ráírsz Kefére, hogy mekkora hülye az Áki, hogy nem ír semmit, de Kefe minden bizonnyal beküldi ezt a screenshotot is az új csoportba, ahol csak fokozódik a veled kapcsolatban táplált kollektív ellenérzés. Az új csoport egyik primér kohéziós eleme az exkluzivitás.
Az elmúlás
A lassú halál közben egy két tag még be-be írogat, nem tudják elfogadni sorsukat, de az ősrobbanás evolúcióra hívó energia örvénye már nem itt dolgozik. Negligálva van a csoport és negligálva lettél te is. Aztán valaki végre megadja az első kegyelemdöfést.
Barnabás Turai has left the conversation.
