Lehetséges, hogy a csaknem 20 ember halálát okozó pereket pár tinilány indította el, akik unalmukban egyik napról a másikra kezdtek el furcsa dolgokat csinálni? Egy biztos: a salemi boszorkák aligha küldtek rontást bárkire is 300 évvel ezelőtt.
Massachusetts állam, Salem városa, 1692. Egy év alatt több mint 200 embert vádolnak meg boszorkánysággal és azzal, hogy lepaktált az ördöggel. Közülük 20-at kegyetlenül kivégeznek, sokakat bebörtönöznek. Azt tudjuk, hogy boszorkányok nem léteznek. De akkor mi történt 300 évvel ezelőtt Salemben, és miért volt bevett gyakorlat a boszorkányüldözés a középkorban?
A középkorban és a kora újkorban számos vallás, köztük a kereszténység is úgy tartotta, hogy az ördög a boszorkányoknak nevezett embereknek a hűségükért cserébe olyan, természetfeletti hatalmat adhat, amellyel árthatnak másoknak. A 14. és a 17. század között egész Európában elterjedté váltak a boszorkányüldözések. Több tízezer feltételezett boszorkányt – többnyire nőket – végeztek ki ebben a korszakban. A salemi boszorkányperekre érdekes módon viszont már akkor került sor, amikor az európai „boszorkány-őrület” már lecsengőben volt.
Havi sneakerjelentés: Aminé középiskolája, a Simpson család halloweenja és a karácsony ihlette november legkeményebb lépőit
2024.11.7 10:48
1689-ben az észak-amerikai gyarmatokon folyó háborúk hatására menekülthullám érkezett Salembe. Az egyébként is erőforráshiányos és családi rivalizálásoktól terhelt falu életében újabb problémát jelentett az ismeretlenek megjelenése. A falu lelkészének személyéről is viták folytak, merev viselkedése és kapzsisága kiváltotta a helyiek ellenszenvét. A falusiak úgy hitték, hogy a sok nehézség és konfliktus az ördög műve.
Három évvel később, 1692 januárjában a lelkész lánya Elizabeth és unokanővére, Abigail “rohamot” kapott. A lányok sikoltoztak, tárgyakat dobáltak, furcsa hangokat adtak ki, értelmetlenül beszéltek és szokatlanul mozogtak. A helyi orvos szerint valamilyen természetfeletti lény okozta a rohamokat.
A boszorkánysággal vádolt nőket Jonathan Corwin és John Hathorne bírák elé állították és kihallgatták, ketten ártatlannak vallották magukat, azonban egyikőjük, Tituba bevallotta bűnösségét. Valószínűleg annak reményében, hogy enyhébb ítéletet kap majd az információért cserébe, saját bűnössége mellett azt is állította, hogy más boszorkányok is tevékenykedtek vele együtt az ördög szolgálatában.
Ahogy a boszorkányok híre elterjedt a közösségben, tömeghisztéria vette kezdetét. Az emberek bűnbakokat kerestek és hamarosan bárkit, aki valami “szokatlan” tevékenységet űzött vagy egyszerűen nem jött ki jól a szomszédjával, meghurcoltak. Rövid időn belül újabb ítéletek születtek, többek között bűnösnek találták a korábban elítélt szegény asszony, Sarah Good négyéves kislányát is. A kihallgatások még komolyabbá váltak, amikor a gyarmat kormányzóhelyettese, Thomas Danforth is megjelent a tárgyalásokon. Salemből és más massachusettsi falvakból több tucat embert vittek be kikérdezésre.
1692 májusában William Phips kormányzó elrendelte egy különleges bíróság felállítását Suffolk, Essex és Middlesex megyékben. Az első megvádolt boszorkány, akit a különleges bíróság elítélt, egy Bridget Bishop nevű rossz hírű nő volt. Később ő volt az első elítélt boszorkány, akit a salemi Gallows Hillen akasztottak fel. A következő hetekben összesen 18 további nőt ítéltek halálra és akasztottak fel Gallows Hillen. Rajtuk kívül hét másik megvádolt boszorkány halt meg a börtönben, egyikőjük férjét pedig halálra kövezték. A majd 30 haláleset kielégítette a közösség vérszomját és az év második felében már véget is értek a boszorkányperek.
