- terméket vagy szolgáltatást 18 éven felüliek számára
- szex, meztelenség vagy más felnőtt tartalom
- erőszakos, véres vagy arra érzékenyek számára nem megfelelő tartalom
Férfiaknak, nőknek, hetero- és homoszexuálisoknak egyaránt. Szécsi Krisztián véleménycikke.
Életemben először akkor gondolkoztam el, hogy nő-e a férfiak pénisze, amikor hét évesen szüleimet kicselezve néztem meg Angelina Jolie és Antonio Banderas Eredendő bűn című filmjét. Az ikonikusnak mondható szexjelenet, na meg señor Banderas mértani pontossággal felépített szőrös és izmos teste gyorsan azt eredményezte, hogy a pizsamagatyámban matatva próbáltam elrejteni érzéseim kivetülését: bár egy hét éves kisfiú merevedése nem túl feltűnő, mégis a szégyen fogott el – igaz, magam sem tudtam miért. S férfitársaim, nehogy azt higgyétek, hogy most a homoszexualitásom genéziséről készülök cikket írni, mert bár a pályán nem alkotunk csapattársat, azért a traumáink, gondolataink mégis hasonlóak, sőt, ugyanazok. Férfi vagyok: férfi aggyal, szőrös mellkassal, meg egy hímtaggal a lábam között.
Szóval ott volt felülnézetből Antonio Banderas széles, verítéktől gyöngyöző férfiháta, én meg a bőrfotelben takargattam a pokémonos gatyámban magam férfiasságát. S máig nem értem miért, de valóban csak arra tudtam gondolni, hogy ha nem növök meg és „nem lesz nagy kukim“ akkor én soha nem csinálhatok ilyet. A kollektív faszszorongás, már hét éves koromra megjelent. Azóta eltelt 19 év, megnőttem, bajszom lett, borostám, dali 185 centiméteremmel magas férfinak számítok, de meg kell vallanom, hogy egészen a legelső szexuális élményeimig, melyek húszas éveim elejére datálhatók, teljesen meg voltam győződve, hogy nekem nincs „nagy“ farkam. Máig emlékszem, ahogy az áttörést hozó együttlét előtt alig mertem letolni a gatyámat, mert attól féltem, hogy a szexuális felhevülést csak egy 30 centiméteres dorong hozhatja el. Ellenben annak hiányában lehetek én akármennyire ügyes, ha a jó szex egyenlő a nagy mérettel – legalábbis gondoltam én. Megkönnyebülésemre semmi ilyesmiről szó sem volt, sőt, még pozitív megerősítést is kaptam partnereimtől, miszerint nincs okom panaszra:
leereszkedve Dante poklának hetedik gyűrűjére, a szodomiták közé, társadalmilag végre teljesértékű férfinek számíthattam, mert megfelelő méretű a farkam. Áldassék a nevem és szent falloszom!
Mert hát az emberfia hiába méregeti a középsuliból maradt mocskos vonalzójával a bőrös virslit, meg nézegeti magát a tükörben – ahogy változik testünk, a folyamatos ingerek miatt nem igazán észleljük a végtagok, na meg pláne a hímtag növekedését. Igen, a faszszorongás egy létező dolog, mely könnyen megnyomoríthatja a tinédzserfiúk fiatal éveit.
A pénisz pszichológiája
Ha nemiszervekről beszélünk, a pszichológiai tudomány, na meg a popkultúra is azonnal a freudi tanításokra asszociál, hiszen az osztrák pszichiáter, Sigmund Freud kiemelten foglalkozott a szexuális fejlődés kérdésével. A kutató úgy vélte, hogy az egészséges felnőtt személyiség kialakulásához arra van szükségünk, hogy gyermeki korban sikeresen végighaladjunk bizonyos pszichoszexuális fejlődési szakaszokon. Minden szakasz magában rejt egy potenciális konfliktusforrást, s ha az egyén képtelen megküzdeni a problémával, akkor traumája felnőttkorában csak kiteljesedik és stagnál – vagy ahogy Freud írta, fixálódik.
És bizony a punciknak és a kukiknak is megvan az ideje. Ahogy azt Freud gondolta, a fallikus kor olyan 4-6 éves korra datálható, s ebben az időszakban a gyermek elsődleges örömforrását az adja, hogy felméri fizikai különbözőségét embertársaival. Magyarán: nekem lóg valami a lábam között, neked pedig nem. Ezenfelül ekkor alakul ki a szexuális kíváncsiság is, s szelíd körülmények között ugyan, de a legkisebbek bizony meg is tapasztalják a nemi izgalmakat: a fiúk játszani kezdenek péniszükkel, markolásszák, szaglásszák azt, a lányok pedig felismerik, milyen jó érzés, ha a mászóka rúdjának dörgölik a puncijukat.
A péniszméret körüli problémák is ekörül bukkanhatnak fel először, mert ahogy a pszichiáter is írja, minden szakasznak van egy problémaforrása: a fallikus korszak a rivalizálás időszaka. Ekkor szokás azt mondani egy adott gyerekre, hogy nagyon „anyás“ vagy „apás“, pedig mindez csak azt jelenti, hogy az egyén erősen ragaszkodni kezd az ellenkező nemhez tartozókhoz (a fiúk az anyjukhoz, a lányok az apjukhoz) és az azonos nemű szülőjében versenytársat lát. Például a fiú féltékeny lehet az apjára fizionómiai különbözősége miatt (apa magas, apa izmos, apa szőrös, apának nagy a kukija), továbbá a mindennapi tevékenységeit sem nézi jó szemmel (apa megvédi anyát, apa alszik anyával, apa valamit csinál anyával az ágyban). A gyermek gyorsan a szülői meghittségen kívül érezheti magát és ezt a negatív érzetet simán a már előbb említett nemi jegyek különbözőségével kötheti össze: biztos azért nem ő a non plus ultra anyja szemében, mert kicsi a pénisze.
Túlórák, injekciókkal ébren tartott erekciók: így készültek a kilencvenes évek legendás pornófilmjei Magyarországon
2024.2.25 10:07
Ez a kis pszichológiai bevezető csupán azért volt szükséges, hogy keretbe foglaljuk a péniszméret körüli gondok eredetét, de érdemes fejben tartani, hogy Freud azért már elég meghaladottnak számít. Bár alapnak még így is jó.
További traumák
Miután rájöttünk, hogy nem mi vagyunk az alfahímek, meg amúgy is nem lehetünk mindenki nagy szerelme az oviban, az iskolába érve csak még nagyobb szívás lesz pöccsel a lábunk között élni. Amikor a fiúk másodlagos nemi jegyei fajsúlyosabbak lesznek, és két „Szőrösödik már a pöcsöd?“ között osztálytársaid idiótán vihognak azzal az elviselhetetlenül idegesítő mutálós hangjukon az öltözőben, jönnek majd a randisztorik, vérfasz-húsfasz kifejezések, majd elvesztjük a szüzességünket vagy éppen megtartjuk azt.
Jön majd a pornófogyasztás is. Megismerkedünk a Pornhubbal, az Xhamsterrel és társaikkal. Ez maximum annyiban nyújthat segítő kezet, hogy általuk memorizáljuk, mit hova érdemes vagy lehet is dugni, de ezenfelül önbizalmunk minden egyes milf vagy deepthroat keresőszóval csak csúszik le a béka feneke alá, amint meglátjuk a háromméteres hancúrléccel megáldott fekete pizzafutárt. Bár a globális statisztikák alapján a magyarok istene elég bőkezű volt férfi nemiszerveink méretét illetőleg, hiszen nemzetünk mindig is élvonalban volt a péniszmérettel foglalkozó statisztikák alapján, nem mindenkinek adatik meg, hogy egy lágy mozdulattal kettérepessze valakinek a vagináját vagy ánuszát.
Nagy pénisz = jó szex?
Van egy barátnőm. Tudjátok, ő az a fajta laza csaj, akinek – ahogy mondani szokás – a homlokára van írva, hogy „DUGJUNK“. Igen szabatosan és még annál is felszabadultabban éli meg szexualitását. Egy esti borozgatás alkalmával azonban egy olyan információt osztott meg velem, amelyet lévén férfiként, mert tabusítjuk, lévén homoszexuálisként, mert a lányokkal pletykázni szoktam és nem aludni, soha nem tudtam vagy hallhattam:
a lányoknak fáj a nagy pénisz.
Bár egy tájékozott és értelmiségi férfinak gondolom magam, komolyan újra kellett kalibrálnom mindent, amit eddig a heteroszexuális szexről gondoltam. Ez nyilván elsődlegesen az excesszív pornófogyasztási szokásinknak köszönhetjük. A vadhajtások korában egyre feljebb csúsznak az ingerek: az átlagosnak mondható péniszméret (a magyarok esetében 15 cm) már nem elég, a sztenderd egyre inkább az erőszakos közösülések felé csúszik, a domináns-szubmisszív felállások számítanak alapnak, a chemsex gyakorlatilag aranykorát éli és a megannyi szexuális izmus között nem is tudjuk, éppen hogyan veszítsük el szüzességünket vagy nyúljunk partnerünkhöz.
Ám most, hogy tudom a titkot, mégis azon kell elgondolkoznom, hogy miért csinálunk még mindig akkora felhajtást a péniszméretből?
Faszverzum
Egy egyetemi tanárom szokta volt mondani, hogy a világirodalomban eddig csupán két témában íródtak versek: háború és szerelem. Társaslények lévén már a világ kezdete óta az érzelmeinknek élünk, melyeknek egyik kicsúcsosodása bizony a szex lehet. És most nem mennék bele fallikus művészettörténetbe, willendorfi vénuszokba, obelixekbe, meg más hasonló nyalánkságokba, mindenesetre igen meglepőnek találtam, amikor 2 hónappal ezelőtt egy nápolyi kiruccanás alkalmával a helyi archeológiai múzeumban falloszalakú szélcsengőket láttam.
Járj nyitott szemmel a világban és rájössz, hogy tulajdonképpen minden egy fallosz!
Szóval gyakorlatilag – akár tetszik, akár nem – minden óriásplakát David Bekchamről, a borotvareklámok, az Eufória szexjelenetei, meg a Z-generációs small dick és big dick energies kifejezések, a háztartási eszközök kialakítása és miegymás, szóval minden közvetve-közvetetten a péniszről szólhat.
De igazából egyszerűen azért szól minden a faszról, mert azt akarjuk, hogy minden a faszról szóljon!
És sajnos ezen gyakorta nem segítenek a „Nem a méret a lényeg, hanem az, hogy hogyan használod“ típusú anyai bölcsességek sem, mert amint kimondjuk, rögtön ránk verik, hogy kicsi a pöcsünk, pedig maga a felvetés igen izgalmas diskurzusnak adhat helyet.
Érzelmi megcsalás vagy mindennapi jelenség? – Ezért vonzódunk másokhoz, miközben párkapcsolatban vagyunk
2024.2.22 18:28
Először is tisztázzuk: ízlések és pofonok. El kell fogadnunk, hogy mindenki más preferenciával rendelkezik és ezen a gondolatmeneten bizony lesznek olyan nők és férfiak, akik a nagyobb méreteket kedvelik. Ám valóban nincs kőbe vésve, hogy a jó szex csak egy gigászi doronggal érhető-e el. A szeretkezés, dugás vagy éppen milyen keretek között történő együttlét nem csupán érzelmekről szól, de szabad játszóteret biztosíthat mindenkinek, és két kézzel, szájjal, illatokkal, hangokkal, fényekkel, tapintásokkal, különböző textúrákkal és segédeszközökkel olyan magaslatokra hághatunk, melyeket 30 centis fütykössel sem érhetünk el.
De ezenfelül mégis érdemes a kijelentés másik oldalával is foglalkozni, és a tapasztalat azt mutatja, hogy egy bizonyos méret alatt bizony vannak olyan pozitúrák, melyekben valószínűleg nem érhetjük el a kívánt hatást péniszünkkel. Ez valahol a járulékos veszteség, amit a fentebb említett módszerekkel azért elég jól be lehet pótolni.
Nagyfasz-kultusz
Adekvát a kérdés, ha a vaskosabb hímvessző senkinek sem túl kifizetődő, akkor honnan is ered mindenkinek a méretfixációja. Egyesek szerint történelmi, szociológiai okai vannak: a piramisok égbe tőrnek, az Empire State Building maga csúcsosságával karcolja az eget. Ez is egy nézőpont, bár meg kell említeni, hogy az ókorban, meg az ókorból táplálkozó későbbi művészeti irányzatokban például kifejezetten negatív konnotáció csatolódott azokhoz, akiknek csomagja nagyobb volt az átlagnál – úgy gondolták, hogy az alacsonyabb szellemi képességek testi kivetülése volt. Többek között ezért is van Michelangelo Dávidjának 5 méteres magasságához képest aprócska kuksija.
Mások azon az állásponton vannak, hogy esztétikus a nagy méret. Ez megint a „de gustibus disputandum non est“-féle (ízlésekről nem beszélünk) kommunikációhoz vezet, hiszen mindenki mást talál szépnek.
Ámori Kongresszus, egyszemű nadrágkígyó, BURMA: milyen volt a mocskos beszéd és a szexting a múlt századokban?
2024.2.13 17:46
Az igazságot talán itt is a felnőttfilmes iparban kell keresnünk, ahol a minél nagyobb, an(n)ál jobb elvét követik. A nők esetében az a tény járja, hogy a nagy mell, a nagy fenék és csípő a szexi, s ha ezzel a megközelítéssel tárgyiasítjuk a férfiakat, az izomzaton túl a péniszméret nagyságában lelhetjük meg a mennyország kapuját nyitó kulcsot. Legalábbis a mostani felfogás szerint. Azonban a trendek évről évre változnak, s ahogy pár éve még a testszőr kifejezetten ciki volt a férfiaknál, most mindenki nevelgeti a kívánatosnak ítélt hónaljkutyát. Ezenfelül azt se feledjük, hogy nagy doronggal se fenékig tejfel az élet. A szexuális aktusok alkalmával bekövetkezett sérülések nagy hányadát mindig a méretes falloszok okozzák.
Terápia, terápia, terápia
Mindig nagyon bonyolult a péniszről beszélni. A nemiszerv egy olyan dolog, aminek méretét ugyan lehet növelni, csak nem érdemes, mert rendkívül kínos károsodásokat, esetleg invazív szövődményeket vonhat maga után. Talán mint oly sok minden másra az életben, itt is a terápia bizonyulhat a legmegfelelőbb eszköznek.
Ha nem sikerült teljességében feldolgoznunk elégedetlenségünket genetikai állományunkkal, beszéljünk szakemberrel. A traumákat feloldozni kell, nem cipelni. Ne hagyjuk, hogy egy pénisz örökre megkeserítse életünket és savanyúvá, érzékennyé tegyen minket.
Ne feledd: több vagy mint egy fasz! Ha csak a méret számítana, nem élnénk társas életet, ellenben minden fenszi szombati esküvői időpont az alábbi névvel lenne foglalva: XY Anikó + Nagy Lila Aliendildó – 65 fő.
