New Music Friday Refresher-módra: a Playback Péntekben ezúttal is a hét legizgalmasabb könnyűzenei megjelenéseit gyűjtöttük össze. Ezen a héten Szécsi Krisztián szemlézett két régóta várt albumot, és válogatott mellé néhány friss dalt.
Albumok
The National: First Two Pages of Frankenstein
A The National amerikai rockzenekar kilencedik stúdióalbuma, a First Two Pages of Frankenstein egy kvázi létösszegző zenei alkotás, amely minden emberileg fontos témát érint: szerelem, szerelem, egzisztenciális válság és szerelem. Bár a korong ténylegesen körülbelül ennyivel összefoglalható tematikailag, senki ne gondolja, hogy egysíkú. Kezdve a szakítós himnusznak beillő Eucalyptusszal, amelyben Matt Berninger leltárszerűen szemlézi egy kapcsolatban felgyarapodott közös holmikat, az Ice Machineszel bezárólag, mely dallal a zenekar frontembere elengedi a fizikai lét materiális tárgyait. A First Two Pages of Frankenstein sokkal művésziebben foglalkozik a maga pszichózisával, mint más önvizsgáló lemezek. Egyébként mind formailag, mind tartalmilag egy szelíd, balladisztikus indie albumról van szó. Talán a zenekar eddigi legvisszafogottabb alkotása.
A remek líricizmuson és hangszerelésen túl azonban a featek is igen királyak: Sufjan Stevens, Phoebe Bridgers, Taylor Swift – Berningerék gyakorlatilag felvonultatták a mostani zenei trendek legnagyobb neveit. Pont időben jött ez a lemez, hogy a környezetnek megfelelően kiélvezhessük az újrakezdés örömét: a tavaszi napsütés lágy, gyűjti erejét, a nyári hőség azonban még messze jár.
Jack Harlow: Jackman.
Elég király dolog most Jack Harlow-rajongónak lenni, hiszen az amerikai rapper tegnap full random bedobta közösségi médiás platformjaira, hogy a mai naptól elérhető legújabb zene projektje, a Jackman..
Az amerikai rapper 2022-es Come Home The Kids Miss You című kiadványának folytatása igencsak eltér az elődjétől. Míg a Come Home egy bimbózó szupersztár vágyaitól átitatott lemez volt és főként a hip-hopot vette alapul, addig a Jackman. egy sokkalta visszafogottabb, megfontoltabb album lett. Nagyon soulos, nagyon chill, tartalmilag pedig az idealizált művészlét helyett már sokkal személyesebb, s brutálisan realista képekkel találkozunk egyenesen a srác magánéletéből. Hogyan is látja több milliós rajongótáborát a rapper? Miként tud a siker tudatában családi életet élni? Milyen vágyai is vannak a jövőt tekintve? Ezek a kérdések mind helyet kapnak a lemezen.
Dalok
Kesha: Fine Line/ Eat The Acid
Aki kicsit otthonosabban mozog a zenében, az tudhatja, de azért nem győzzük hangsúlyozni: Kesha nem csupán egy remek zenész, de igen jó énekadottságokkal megáldott művész. Igen, arról a lányról beszélünk, aki anno a TiK ToK című slágerével vált ismertté.
A 2017-es Rainbow című albumának tematikáját továbbörökítve, mely egyébként rögtön be is rántott két Grammy-jelölést, Kesha két legújabb számában, a Fine Line-ban és az Eat The Acid-ben újra azokról a traumáiról beszél, amiket a 2010-es években egykori producerének, Dr. Luke-nak köszönhetően kellett átélnie. Luke nem csupán szexuálisan zaklatta az amerikai énekesnőt, hanem a későbbiekben módszeresen próbálta ellehetetleníteni zenei karrierjét, melynek egy nagyon csúnya pereskedés lett a vége. Kesha mellett tanúkként olyan világsztárok jelentek meg a tárgyalásokon, mint Lady Gaga és Taylor Swift.
Kesha új zenei projektje, a Gag Order május 19-én érkezik, s első hallásra, maga mögött hagyva a Rainbow pop-country vonalát, az énekesnő ismét az elektronikus popzenében találta meg önmagát. Készülhetünk a brutálisan őszinte és introspektív szövegekre.
LMEN PRALA: MAMBO
Jöhet a TEK, lőjétek ki a szemeimet (...) Mi a fasz ez? Gyújtsuk fel a parlamentet! – Mi történik, ha keverjük a trapet egy kis folk-pop intróval? Hát MAMBO! LMEN PRALA bedobott egy újabb slágert, mely a szokásos provokatív szövegén túl egy fülbemászó beattel készít fel minket a nyárra. Szinte látjuk magunk előtt, ahogy a következő koncertjein mindenki egy emberként tombol majd az erős ütemvezetésre. Egyébként a szám kapott egy menő videóklipet is:
Sólyom Berni: Szabad
És végre megérkezett Sólyom Berni debütáló dala! Az X-Faktor tizenegyedik évadának nyertese a rapben száll tovább, teszi mindezt a stílus 2010-es trendjeinek megfelelően reszelős beatekkel, melyek meglepően nagyon jól állnak egyedi hangszínéhez. Az eredetileg romániai születésű lány nemrég tette át állandó székhelyét hazánkba, mely főként egy karrier indokolt döntés volt. Több zenei megjelenést is tervez az elkövetkezendő időszakra, és igen nagy izgalommal várja a fellépésekkel teli nyarat. Többek között a Szigeten is elcsíphetjük. Hajrá, Berni!
Baba Aziz: Linkin Park
Négy évvel utolsó single-je után, Baba Aziz is bedobott egy újabb slágert.
A Linkin Parkot idéző gitárintró után Aziz egyenesen fejest ugrik a létkereső sorok közé. A zenész, akire gyakran a stílusparódiát nyomták rá (s talán jogosan) már évek óta a magyar zenei szcéna egyik legnagyobb enigmája. Egyrészt nem pörög annyira a mainstreamben, hogy havonta újabb szerzeményekkel bombázza rajongótáborát, mégis rövid idő alatt annyira megkerülhetetlen lett, hogy olyan előadókkal kollaboráljon, mint Beton.Hofi vagy az Ibbigang. Egyszerűen van valami full hipnotikus a csávóban, és ez a Linkin Parkban is teljesen átjön.
Lil G, Norbow: Egyszer igazán
Az elmúlt napokban jól megjárta a sajtó, ahogy Lil G az RTL Reggeliben azt nyilatkozta, hogy mindig a pénzt fogja választani egy férfi helyett. Személy szerint nem értem, hogy ebben a kijelentésében mi is annyira felháborító, ám mintha pont ez a gondolat köszönne vissza Egyszer igazán című dalában, melyet ezúttal is Norbow-val featelve írt.
Szakítás, összetört szív, fájdalom – bár témájában már a jól ismert vallomásosságot járja körbe a szám, mégis figyelembe véve Lil G népszerűségét, s hogy Norbow-val közös dala, a Vádlottak konkrétan letarolta 2020-ban a magyar internetet, talán pont erre volt most szükségünk Lil G-től. Ez lenne az új magyar szingli himnusz?
Wellhello, AKC Misi, AKC Kretta: Ragadozók
A Wellhello úgy tűnik maga mögött hagyta régi, kissé kommersz hangzását és egyre inkább nyit a modern zenei trendek felé. A Ragadozók egy upbeat popszám, ami még nem is lenne karrieridegen a részükről, ám már sokkal kevésbé érződik rajta az a fajta dallamív, ami annyira könnyen felismerhetővé tette a Wellhellót a 2010-es évek közepén, amikor – mondhatni – teljességében uralták a magyar popszcénát. Fluor és Diaz hangja még mindig teljesen kompakt és dögös együtt, AKC Misi és AKC Kretta pedig nagyon harmonikusan működik együtt az Apuveddmeg-duóval.
