Berlin egyik legfontosabb technóplatformján tűnt fel Mankind friss szettje. A HÖR steril, zöld terében egyszerre hallatszik a berlini fegyelem és az a klubszocializáció, amit itthon szedett fel. És hogy miért vagyunk rá baromi büszkék?
Ha az elmúlt években akár csak fél szemmel is követted a nemzetközi elektronikus zenei szcénát, nagy eséllyel belefutottál már az interneten abba a bizonyos neonzöld, csempés, minimalista térbe, ahol egymás után váltják egymást a DJ-k, minden sallang nélkül. Ez a HÖR, Berlin egyik legfontosabb technóplatformja, ami a pandémia idején indult, és azóta globális hivatkozási ponttá nőtte ki magát.
A klubélmény utáni korszak lenyomata
A HÖR nem klub a klasszikus értelemben, hanem livestream-stúdió és közösségi tér, ahol a fókusz kizárólag a zenén van. Nincs tömeg, nincs füstgép, nincs fényshow - csak a DJ, egy kamera és a hangzás, és pont ez az egyszerűség tette kultikussá: aki itt játszik, az szűretlenül, önmagában áll ki a közönség elé.
A platform elsősorban a berlini undergroundra épít, de messze nem zárkózik be: helyi arcok, feltörekvő nevek és már befutott DJ-k adják egymásnak a pultot, miközben a streameket a világ minden tájáról nézik.
Egy ismerős arc berlini kontextusban
Mankind, azaz Varga Ákos története pont ezért érdekes. Bár az utóbbi időben Berlinben építi tovább a pályáját, a hangzásán továbbra is érződik az a klubszocializáció, amit itthon szedett fel. Nem levetkőzte a múltját, hanem beépítette: feszes tempóval, következetes dramaturgiával, sallangmentes, mégis erős jelenléttel mutatta meg magát az egyik legfontosabb technóplatformon, a berlini HÖR stúdiójában.
