Idén is rengeteg figyelemre méltó filmmel gazdagodtunk, ezért változatos műfajokból válogattunk olyan alkotásokat, amikre szerintünk megéri időt szánni, ha eddig még nem tettétek.
Nem 2025 volt a legizgalmasabb év filmek terén ebből az évtizedből, ennek ellenére mégis sok olyan alkotás került a mozik és a streamingszolgáltatók képernyőire, amiket érdemes megemlíteni egy ilyen évvégi, összegző listán, és jó szívvel is tudjuk ajánlani, ha éppen nem tudod, mit nézz a karácsonyi időszakban.
Persze nem az a célunk, hogy 2025 összes jó filmjét felsoroljuk, hanem az, hogy különféle műfajból ajánljuk alkotásokat, amiket mindenképpen pótoljatok, ha év közben elkerülte volna a figyelmeteket.
1. Véletlenül írtam egy könyvet
A Véletlenül írtam egy könyvet ugyan az egyetlen magyar film a listán, viszont az idei magyar filmek közül talán az egyik legkellemesebb meglepetés. (Még úgy is, hogy Olasz Renátó első rendezését, a Minden csillagot is nagyon ajánljuk.) A történet szerint a kamasz Nina (Demeter Villő) arról álmodik, hogy íróvá váljon és édesapjához hasonlóan, aki animációsfilm-rendező (Mátray László) művészettel foglalkozhasson. Nina édesanyja korán elhunyt, ezért mikor édesapja életében feltűnik egy új szerelem (Rujder Vivien), ő a szomszédban lakó írónőtől (Zsurzs Kati) kér segítséget, hogy az írás által feldolgozhassa édesanyja emlékét és megnyílhasson édesapjának új párja, és első saját szerelme felé. Bár Lakos Nóra alkotása műfaja szerint ifjúsági film, mégis minden korosztálynak szól. Amellett, hogy a film tele van különleges vizuális megoldásokkal, iszonyatosan szórakoztató és fájdalmasan őszintén beszél a gyászról, az elengedésről, az érzelmileg túlfűtött, változásokkal teli kamaszkorról.
2. A brutalista (The Brutalist)
Az Oscar-díjas A brutalista az idén bemutatott filmek közül minden tekintetben az egyik legkülönlegesebb alkotás. Egy igazi monstrum, egy vizuális mestermű, amit szinte egészében itthon forgattak, és amin kiváló magyar szakemberek és színészek dolgoztak.
A második világháború utáni Európából emigráló, híres magyar építész, Tóth László (Adrien Brody) történetét mutatja be, aki azzal a reménnyel érkezik Amerikába, hogy maga mögött hagyva a múltat, újraépíthesse életét, karrierjét, és házasságát is Erzsébettel, akitől a háború szakította el. Az „új világban” László Pennsylvaniában kap egy esélyt az újrakezdésre a gazdag és befolyásos Harrison Lee Van Buren gyáriparostól, aki felkérik, hogy édesanyja emlékére készítsen egy emlékművet.
A rendező Brady Corbet által megálmodott fiktív történet László és Erzsébet sorsán keresztül mutatja be milliók életét, akik a háború borzalmai és saját múltjuk elől menekültek egy általuk jobbnak hitt világba. A brutalista egy igazán fájdalmas dráma, amely tűpontosan mutatja be, hogy mit jelent a valódi kiszolgáltatottság, gyökértelenség, és hogy milyen akadályokkal van kikövezve az újrakezdés útja.
3. Mennydörgők* (Thunderbolts*)
Bár a Superman idei, ezredik újragondolása is egy elég jól sikerült alkotás, azért mégsem akartuk, hogy a képregényadaptációk felülreprezentáltak legyenek ezen az amúgy is rövid listán, ezért a két alkotás közül a Marvel meglepetésfilmje, a Mennydörgők* (Az új bosszúállók) került ki győztesen. Már csak azért is, mert a Marvel filmes „univerzuma” régóta válságjeleket produkál, és az idei felhozatal is meglehetősen harmatos volt a korábbi dömpinghez képest. A Mennydörgők egy rakás antihőst vonultat fel, aki mégis arra kényszerülnek, hogy csapatként működjenek együtt és küzdjenek meg a még fenyegetőbb erők ellen. A filmnek valószínűleg csak azt a szerepet szánták, hogy azért egy kis pluszpénzt hozzon a konyhára, mégis az elmúlt néhány év egyik legrétegeltebb képregényfilmjét kaptuk, ami a kötelező szórakoztatáson és látványvilágon túl képes őszintén beszélni a bűntudatról, a múlton való túllépésről, és arról, hogy hogyan tudunk megküzdeni saját démonjainkkal.
4. Fegyverek (Weapons)
A Fegyverek váratlan sikerként robbant be a mozikba augusztusban, ami talán annak volt köszönhető, hogy vette a bátorságot és szétfeszítette a horror műfaji és strukturális kereteit és nem állt be azoknak a tömeghorroroknak a sorába, amik mind ugyanarra az unalmas, bejáratot sémára épülnek.
A film alapkoncepciója, hogy egy kisvárosban rejtélyes dolog történik, a helyi iskola egyik osztályterme üresen marad és a biztonsági kamerák felvétele szerint az azt megelőző éjjel minden gyerek ugyanakkor ébredt fel, ment ki saját lakásából és tűnt el. A városban elszabadul a pokol, hiszen senki sem tudja, hogy mi történhetett. Mindenki a válaszokat keresi, miközben a gyerekek fiatal osztályfőnökét vádolják az eltűnéssel, aki kezd összeroppanni a teher alatt. Ironikus, de ez a film pont azoknak fog tetszeni igazán, akik nem szeretik a horrorfilmeket, vagy már annyira unják őket, hogy valami újra vágynának. A Fegyverek önreflexíven áll a műfajhoz, és sokkal inkább egy horrorelemekkel átszőtt dráma, mint horrorfilm. Központi motívuma, hogy a veszteségek hatására hogyan használja az ember fegyverként saját erejét, és hatalmát és az, hogy hogyan uralkodnak el felettünk a függőségek.
5. Egyik csata a másik után (One Battle After Another)
Lehet vele vitatkozni, de Paul Thomas Anderson legújabb alkotása az idei év egyik, hanem a legszórakoztatóbb mozifilmje. A történet egy alternatív(abb) Amerikában játszódik, aminek a főhőse Bob, (Leonardo DiCaprio) aki annak idején a Francia 75 nevű forradalmi csoport tagjaként harcolt az elnyomó amerikai állammal szemben. Azóta eltelt 16 év és a felesége, aki szintén a csoport tagja volt, magára hagyta őt közös gyermekükkel, akit Bob egyedül nevel szerény körülmények között. Bob gyakran gondol múltjára és a múltja is üldözi őt. Egy magas rangú amerikai katona, Lockjaw ezredes célja, hogy felszámolja a Francia 75 megmaradt tagjait, és mindent megtesz, hogy megölje Bobot és a lányát is.
Ismét hódít a „sadboi aesthetic" a mozivásznon – Miért jött el újra a szomorú férfiak aranykora?
2025.11.5 18:43
Az Egyik csata a másik után minden műfajt és nézői igényt kipipál. Egyszerre egy látványos és vicces akciófilm, családi dráma, politikai thriller és egy ütős társadalomkritika az elnyomó rendszerek természetéről. Ha csak egy filmet nézel meg a listából, akkor ez legyen az, mert ennél komplexebb nézői élményt biztosan nem fogsz kapni.
6. Tőrbe ejtve: Ébredj fel, halott ember! (Wake Up Dead Man: A Knives Out Mystery)
A végére pedig érkezzen egy krimi Rian Johnsontól, aki a teljes Tőrbe ejtve-trilógiáért felel. A harmadik része közel olyan jól sikerült, mint az első és látványosan jobban, mint a második. A fiatal papot, Jud Duplenticyt (Josh O'Connor) egy kisvárosba helyezik át, hogy segítségére legyen a karizmatikus és meglehetősen agresszív helyi papnak Jefferson Wicksnek (Josh Brolin). Nemcsak az atyával, hanem a gyülekezet magközösségével is megismerkedik, akik fanatikusan rajonganak Jefferson atyáért. A beilleszkedés nem megy számára zökkenőmentesen, amit tovább tetőz, hogy hamarosan gyilkosság történik a plébánián. A helyi rendőrfőnök pedig Benoit Blanc, a híres magánnyomozó segítségét kéri az ügy megoldásához. Aki szereti a tényleg szórakoztató, vicces, mégis fordulatokban gazdag krimiket, vagy éppen az előző Tőrbe ejtve-filmeket, annak mindenképpen ajánljuk, jól fog szórakozni, és ennél nem is kell többet elvárni tőle.
