Ez a félelem lehet irreális, kulturálisan beágyazott, hagyományokból eredő, sőt akár pszichés is. De miért ennyire különlegesek ezek az egyszerű, (szinte) minden háztartásban megtalálható eszközök?
Biztos vagyok abban, hogy mindenki látott már olyan horrorfilmet vagy thrillert, amiben megjelenik a tükör szimbolikája. Klasszikus példa erre a 2008-as misztikus horror, a Tükrök Kiefer Sutherlanddel, amit lehet, hogy még az unokatesónk nézetett meg velünk egészen kicsi korunkban. De a tinédzserkori ottalvós bulik is traumatizálhattak, ha valaki bedobta, hogy nézzétek meg a Kört, esetleg a Ne nézz oda című thrillert vagy a Ragyogást. De lehet, hogy valamikor belenéztél a szüleid válla fölött a Twin Peaksbe, és a mai napig nem felejtetted el. Ezeknél már csak az lehetett rosszabb, ha az egyik spiri barátnőnk rávett arra, hogy mondjuk el háromszor a tükörbe nézve, hogy Bloody Mary. Ilyenkor hibáztathatjuk az idióta haverunkat, a túlságosan kalandvágyó barátnőnket, az unokatesónkat vagy éppen a rendezőket, amiért aztán hetekig nem mertünk a tükör előtt elsétálni – főleg nem esténként.
Pedig ez a típusú félelem egyáltalán nem a modern korból eredeztethető: már az ókori kultúrákban is misztikus és természetfeletti jelentőséget tulajdonítottak nekik, úgy tartották, hogy ezek kvázi kapuk a szellemvilágba, ablakok a lélek felé, vagy akár csapdák a gonosz szellemek számára.

És ez még mindig csak a jéghegy csúcsa: számos egyéb gyökere és oka lehet annak, ha valaki nem szívesen nézegeti a tükörképét, vagy akár egyenesen retteg magától a tárgytól, egyfajta fóbiája alakul ki miatta. (Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy magára a tükörfóbiára is többféle kifejezés létezik, amelyek más és más szempontokra utalnak.) Most ezeket vesszük sorra.
Kultúrák, mítoszok, legendák, misztikum
Mióta világ a világ, az embereket lenyűgözik a tükrök – a Föld minden pontján. A kínai hagyományok szerint például a tükrök képesek visszaverni a negatív energiát és a gonosz szellemeket, ezért gyakran helyezték őket a bejárattal szembe vagy a kandalló fölé. A feng shui mesterei például úgy tartották, hogy a jól elhelyezett tükör harmonizálja az otthon energiáit, és távol tartja a rossz szándékú erőket. De létezik egy régi legenda is, ami szerint Csao császárnak volt egy varázstükre, ami megmutatta az emberek valódi természetét: aki belenézett, nem azt látta, amit mutatni akart, hanem azt, aki valójában volt. Ez a történet a tükröket a tisztánlátás és az igazság szimbólumává tette egyes ázsiai kultúrákban. Egy másik kínai hiedelem szerint ugyanakkor a tükrök visszatarthatják a halottak lelkeit. Emiatt a halottak napján letakarták őket, nehogy a visszatérő ősök bennrekedjenek a tükörképükben. A cél az volt, hogy ezek a lelkek békében visszatérhessenek a túlvilágra.

Ehhez hasonlóan egyes afrikai hagyományok szerint a tükrök túlvilági kapukként működtek: sámánok és gyógyítók használták őket a rituáléik során, hogy kapcsolatba lépjenek a szellemekkel. Ugyanakkor védelmező eszközök is voltak: sok helyen amulettként hordták, hogy visszaverjék az átkokat vagy a gonosz tekinteteket. Ezekben a társadalmakban a tükrök ritkák és értékesek voltak, így státuszszimbólumnak is számítottak – csak a törzsfők, királyok vagy nagyra becsült gyógyítók birtokolták őket.

Természetesen Európa sem volt híján a kapcsolódó hiedelmeknek. Emlékezzünk csak vissza a görög mitológiában Narkisszosz történetére, aki beleszeretett saját tükörképébe, és végül belehalt ebbe az önimádatba. (Igen, a manapság előszeretettel sulykolt nárcizmus, nárcisztikus szó is innen ered.) A középkorban aztán a tükröket jóslásra is használták – például amikor valaki egy gyertyával a kezében nézte a tükröt abban bízva, hogy megpillantja a jövőjét. De a tükrök aztán megjelentek az európai történetmesélésben is – például Andersen Hókirálynő című meséjében vagy a Grimm-fivérek Hófehérkéjében –, így teljesen beágyazódtak a köztudatba mint különleges energiákkal és tulajdonságokkal bíró tárgyak.

A tükrök ezzel betörtek a popkultúrába
A tükrökkel kapcsolatos közös tudás, ami az ókorból származik, mind a mai napig velünk van. Említettem fent a Hókirálynőt és a Hófehérkét, de gyerekkorunk számos más élményét is hozhatnám, például A Szépség és a Szörnyeteget, amiben a tükör egy varázstárgy, amin keresztül bármit láthatunk. Tehát már gyerekkorunktól kezdve belénk ivódik, hogy a tükrök valami furcsa, titokzatos dologhoz kapcsolódnak, nem puszta tárgyak, inkább olyan, mintha egészen saját akaratuk lenne.
Aztán a későbbi években jöttek a már említett pizsipartik és a kíméletlen, nálunk kicsivel idősebb rokonok, akik tükrös horrorfilmekkel terrorizálták az embert, így a gyermekkori csodálat hamar átcsapott félelembe. A tükör itt már nem egy varázslatos eszköz, hanem egy kapu valami sötét és veszélyes világba. De még a nem horror műfajú filmekben is gyakran jelennek meg ezek a tárgyak ijesztő körítésben: a Fekete hattyú zavarba ejtő jelenetei vagy a Mi tükrös labirintusa mind azt sugallják, hogy a tükör nemcsak visszatükröz, hanem felfed valamit, valami hátborzongatót, amit nem biztos, hogy látni akarunk.

A popkultúra így nemcsak épít a régi babonákra, hanem folyamatosan új kontextusba helyezi a tükröket – és ezzel táplálja azt az ösztönös szorongást, amit sokan érzünk e tárgyak kapcsán.
Fóbiák is kialakulhatnak
Mindezek nyomán annyira nem lehet meglepő, hogy ma már orvosi kifejezések is léteznek arra, ha valakinek tükrökhöz kapcsolódó pszichés problémája alakul ki.

Magától a tárgytól való félelem orvosi neve katoptrofóbia, ami a görög katoptron, tükör kifejezésből származik. Ez az irracionális félelem – a tükrök fizikai megvalósulásától – okozhat szorongásos rohamokat és testi tüneteket is, például légszomjat vagy heves szívdobogást. Ez a probléma gyakran együtt jelenik meg más fóbiákkal, például a szkoptofóbiával – vagyis azzal a félelemmel, hogy mások figyelnek bennünket –, ami még ijesztőbbé teheti saját tükörképünk látványát. A tudósok egyelőre nem tudják pontosan, mi okozza a katoptrofóbiát, de terápiás módszerekkel jól kezelhető.
Más kifejezés vonatkozik arra, amikor valaki a saját tükörképétől fél: ez az eiszoptrofóbia. Az eiszoptrofóbia a görög eis („bele”) és optikos („látás”) szavakból ered. Az ebben szenvedők általában nem magától a fizikai tükörtől félnek, hanem attól a képtől, amit benne látnak visszatükröződni. Mint minden fóbiánál, itt is olyan intenzív félelemről van szó, ami megzavarja az érintett mindennapi életét: jelentkezhet gyors szívverés, szorongás és légszomj, amikor a beteg egy tükör közelébe kerül. A tudósok egyelőre nem tudják pontosan, mi okozza ezt a fóbiát, de úgy vélik, hogy valamilyen külső esemény, például traumatikus élmény is kiválthatja.

Végül említsük meg a spektrofóbiát is, ami a szellemekkel vagy szellemi lényekkel szembeni intenzív rettegést jelenti, hiszen ez gyakran együtt jár a fenti két fóbiával. A kifejezés a görög félelem és a latin spectrum (jelentése: jelenés, kísértet) szavakból származik. A városi legendák – például a már emlegetett Bloody Mary –, babonák és horrorfilmes toposzok mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez a félelem logikusan társuljon a tükröktől való rettegéssel. A spektrofóbiában szenvedők nemcsak a tükröket kerülik, hanem gyakran félnek a sötét helyektől, elhagyatott házaktól és sűrű erdőktől is.
És gyűlölhetjük is a tükröket
Sajnos kétségtelen, hogy a tükörben nem mindig azt látjuk, amit szeretnénk. Belenézünk, és a mi arcunk nem olyan sima, mint amit az Instagramon látunk, a hasunk még a legjobb fényben sem olyan lapos, a fenekünk meg nem olyan kerek, akárhogy csavarjuk a testünket. Szomorú, de a generációink testképét már az Instagram-filterek formálták, így egyáltalán nem meglepő, hogy sokszor nem tudjuk elfogadni azt, amit látunk.

Mindez akár testképzavarhoz is vezethet: ilyenkor az érintettek megszállottan foglalkoznak a külsejük egy vélt hibájával. A pszichológusok korábban ezt inkább olyan fóbiaként kezelték, ami a visszataszító vagy torz testtől való félelemből fakad, manapság azonban már mentális zavarként tartják számon, nem pedig klasszikus fóbiaként. Bár az ebben szenvedők nem feltétlenül félnek magától a tükörtől, gyakran kerülik, hogy bele kelljen nézniük.

Fontos kiemelni, hogy ezek a fóbiák nem gyakoriak (kivéve sajnos a testképzavar), és sok esetben inkább szorongásos tünetként, mint önálló fóbiaként jelentkeznek, hiszen általában más pszichés problémák tünetei. Ha viszont tartósan fennállnak ezek a problémák, és olyan intenzívek, hogy rontják az életminőségünket, mindenképpen érdemes vele foglalkozni. Egy pszichológus például segíthet feltárni a kiváltó okot, és terápián kezelheti azt.
De addig, amíg nem tapasztalunk ilyesmit, nyugodtan kiélvezhetjük a tükrök kicsit misztikus, kicsit rejtélyes, kicsit ismeretlen, és emiatt nagyon is érdekes mivoltát. Ha más nem, akkor addig, amíg reggel és este megcsináljuk az arcápolási rutinunkat, kisminkeljük magunkat, vagy amíg leellenőrizzük, hogy az aznapi edzéssel már látszik-e, hogy formálódunk.