Budapest egyik legnevesebb garázsrockzenekara újabb nagylemezzel tér vissza, amihez ráadásul extrás bemutatókoncerttel készülnek. A Hocuspony új albuma nálunk hallható először.
Az utóbbi időben picit háttérbe szoruló, de a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem haldokló budapesti gitárzenei színtér egyik megkerülhetetlen zenekara lett a Hocuspony, akik ugyan nem generálnak több százezres Spotify-lejátszásokat, cserébe sokkal több jegyet adnak el koncertjeikre, mint ez alapján gondolnánk. Nem véletlen, hisz a garázsrockzenekar punk energiája és kórusban előadott szellemes dumái egyaránt vonzóvá teszik őket az underground közönség számára. Eddig egy albumuk jelent meg, ez volt a 2024-es Abrakadara, de most, kicsit több mint egy évvel később meg is érkezett a folytatás.
A Bumeráng Alakban Repkedő Halak szintlépés a zenekar életében. Az album pedig itt, a Refresher oldalán hallható először.
„Valójában nem is mi írtuk, csak figyeltük, ahogy kiköltözik belőlünk”
– meséli Cina Niccoló a lemeztől, amin felnőtt fejjel néznek vissza a kamaszkorra. „Aztán visszacsap a jelenbe, miközben olyan témákat feszeget, mint a nosztalgia mérgező bája, a belső szabadságharc, és az elcseszett nyarak megmagyarázhatatlan szépsége.” A dalok az eddigiekhez hasonló, garázsrockként leírható zenei világból merítkeznek, de már visszaszorul a lo-fi báj, és bebizonyosodik, hogy egy fokkal professzionálisabb zenekészítési folyamatban is helyt áll a zenekar. A hangzás most érettebb, vastagabb, mégis játékosabb, mint valaha, köszönhetően Weil Andris producer-hangmérnök munkájának.
Persze, a felvételek így is a punk életérzés jegyében készültek, az anyagot a Hocuspony tagjai a próbatermükben rögzítették a Soroksári úti Sound Garden termeknél húsvét hétvégéjén, nagyjából 10 négyzetméteren.
Playback Péntek: Ivan & The Parazol és Joe Jonas a hét lemezei között
2025.5.23 13:26
„Olyan ez az album, mint amikor túl sokáig maradsz egy nyári emlékben. Van benne egy túlsúlyos csivava (Őzi), aki túl menő ahhoz, hogy bocsánatot kérjen. Van benne egy félhomályos fesztiválhajnal, ahol azt hiszed, valaki örökre fogja a kezed. És van benne tigrisszúnyog-támadás a 40 fokos próbateremben. Egy befülledt sátorban ébredés. Tele nosztalgikus emlékkel, ami közben néha szar is” – fogalmaz Cina Niccoló, hozzátéve:
„Ez a lemez azoknak szól, akik nem mindig tudják elmondani, mi bajuk, de attól még érzik.”
Az album címére úgy hivatkozik, mint egy reakció arra a sok megmagyarázhatatlan, ismétlődő, szürreális történésre, ami mostanában körbevesz minket. „Mi meg csak kamillázzuk a szemünket, mert begyullad, nem akarja ő sem látni ezt az eszeveszett műsort. Ezek a bumeráng alakjában repkedő halak – minden, ami visszajön, akár akarod, akár nem.”
Az lemez borítóját Kis Róka Csaba festőművész készítette, aki nemcsak vizuális világával, de személyes kötődésével is szervesen kapcsolódik a zenekarhoz. Festőművészként és tetoválóként annak a Fuzzzio művészközösségnek tagja, aminek Niccoló is, így a borító egy közös, inspiratív térből született ugyanúgy, mint maga a lemez.
A fomabontó rocklemezhez különleges bemutatókoncert dukál. Ezt június 14-én, a Magyar Zene Házában rendezik meg, ahol a zenekar szitárossal, nagybőgőssel és perkással is kiegészül, illetve kortárs táncosok teszik a műsort még inkább – a szavaikkal élve – „szétextrázottá”.
