- terméket vagy szolgáltatást 18 éven felüliek számára
- szex, meztelenség vagy más felnőtt tartalom
- erőszakos, véres vagy arra érzékenyek számára nem megfelelő tartalom
Kris Kremers és Lisanne Froon 2014. április 1-jén kirándulni mentek a panamai dzsungelbe. Utolsó Facebook-bejegyzésükben arról írtak, hogy egy falut akarnak megnézni az El Pianista-ösvény mentén. Hónapokkal később már csak csontjaikat találták meg.
Ami egy sokat tervezett és vágyott vakációnak ígérkezett, végül egy borzalmas rémálommá lett, és egyben a múlt évtized egyik legnagyobb megoldatlan ügyeként tartják számon, amikor két barátnő, a 21 éves Kris Kremers és a nála egy évvel idősebb Lisanne Froon túrázni mentek 2014. április 1-jén Panama Chiriquí-tartományában található Boquete város közelében, majd teljesen nyomuk veszett. Eltűnésük bejelentése után azonnal megindultak a keresőmunkálatok, a helyi hatóságokhoz pedig pár napon belül holland nyomozók is csatlakoztak, akik hetekig kutattak az eltűnt lányok után a területet befedő felhőerdőben.
Ami bizonyos, és ezt egy évvel a lányok eltűnése után csontmaradványokon végzett laboratóriumi vizsgálatok igazolták, hogy Kris Kremers és Lisanne Froon meghaltak. Ám hogy csupán balesetet szenvedtek, vagy netán meggyilkolták őket, a mai napig nem derült ki. Az esetet tovább bonyolították azok a nyomok, amelyek a nyomozás során kerültek a hatóságokhoz: egy semmiből feltűnő hátizsák, egy fényképezőgép hátborzongató felvételei, és egy cipő benne egy lábfejjel.

Kávézóból az őserdőbe
Kris Kremers és Lisanne Froon a hollandiai Amersfoortban nőttek fel, és itt is éltek. Froon alkalmazott pszichológiát tanult, Kremers pedig nem sokkal utazásuk előtt fejezte be művészeti oktatási tanulmányait. Nemcsak barátnők, kollégiumi szobatársak is voltak, továbbá ugyanabban a kávézóban, az In den Kleinen Hapban dolgoztak. Már régóta terveztek egy nagy közös utazást, erre is tették félre pénzüket. A célállomás Panama volt, ahol helyi közösségeknél végeztek volna önkéntes munkát és gyakorolták volna a spanyol nyelvet.

A két lány 2014. március 15-én érkezett a közép-amerikai országba. Először két hétig csak szabadon járták az országot, kiélvezve a megérdemelt pihenést, majd március 29-én érkeztek meg a Panama észak-nyugati részében található Boquetébe, ahol a tervek szerint egy hónapig egy helyi családnál éltek volna, és ahol megkezdték volna karitatív munkáikat gyerekekkel.

Csupán három nappal azután, hogy a hegyvidéki városban tartózkodtak, április 1-jén úgy döntöttek, hogy túrázni mennek házigazdáik kutyájával az ország legmagasabb pontjára, a közelben található Barú-vulkán körüli őserdőbe, az úgynevezett El Pianista (A zongorista) ösvényen. Ez kedvelt, ám mégis nehéz túraútvonalnak számított, mintegy 7,8 kilométeres hosszával, átlagosan 3 óra 27 perc alatt teljesíthető. Az ösvény Boquete híres El Miradorjához, vagyis kilátójához vezet. Délelőtt 11 órakor indultak útnak, utolsó Facebook-bejegyzésükben azt írták, hogy egy falut terveznek majd megnézni, és azt is megemlítették, hogy aznap két holland férfival reggeliztek együtt. És ez volt az utolsó életjel, amit a két lány magáról adott.

A fogadó család aggodalma akkor kezdett nőni, amikor kutyájuk egyedül tért haza a sétáról. Azonnal keresésükre indultak, de nem találták nyomukat, mintha a föld nyelte volna el vendégeiket. A lányok eltűnéséről másnap tettek bejelentést a hatóságok számára, miután Kremers és Froon nem jelent meg egy helyi idegenvezetővel megbeszélt találkozón.

A kiterjedt keresés nem hozott eredményeket, és a lányok sem jelentkeztek többé, pedig azelőtt mindennap váltottak üzenetben pár szót szüleikkel, ami arra késztette családjukat, hogy holland nyomozók kíséretében Panamába repüljenek. Hosszasan átkutatták az erdőket, teljesen hiábavalóan, és heteket kellett várni, hogy az ügy bármiféle fordulatot vegyen.

A kék hátizsák és a fényképezőgép
Tíz héttel később, június 14-én egy helyi asszony valami szokatlant talált a Culebra-folyó partján Alto Romero faluja közelében, mintegy 19 kilométerre Boquetétől: egy kék hátizsákot. A nyomozók a benne lévő tárgyak alapján azonnal megállapították, hogy a táska Kremershez tartozik. Találtak benne két napszemüveget, 88 dollár készpénzt, Froon biztosítási kártyáját, egy vizes palackot, Froon fényképezőgépét, két melltartót és a nők telefonjait. Bizonyos források szerint mind a személyes tárgyak, mind a táska jó állapotban voltak, és még a vizes környezet ellenére is teljesen száraz volt a hátizsák, ami sokakban felkeltette a gyanút, hogy valaki szándékosan vihette a táskát a folyópartra két hónappal a lányok eltűnése után – ezt alátámasztja, hogy a panamai Nemzeti Polgári Védelmi Rendszer (Sistema Nacional de Protección Civil, röviden: Sinaproc) állítólag átkutatta ezt a területet, és nem talált semmit a megelőző hetekben. Továbbá, hogy a hátizsák akkor került elő, amikor a keresési műveletek az El Miradoron túli területen kezdtek fokozódni. Más médiumok azt írják, hogy a táska vizes volt, leveleket és homokot is találtak benne, a benne lévő elektronikai eszközök is zárlatosak lettek, de még így is sikerült belőlük információkat kinyerni.

A legkeményebb azonban csak ezután jött, mert Froon fényképezőgépében található memóriakártyából sikerült előhívni a kameraképeket. Az első képeken a két lány látható túrázás közben, a szakemberek tulajdonképpen semmi szokatlant nem figyeltek meg. Azonban április 8-án több mint 90 darab vakus fénykép készült hajnali 1 és 4 között a sötét dzsungel belsejében. Sok képen semmit nem látni, de olyan is akad, amin egy cukorpapíros faág, vécépapír és egy tükör is szerepel. Az egyik feltehetőleg Kris Kremers fejéről készült, amin mintha halántéka véres lenne.


A hátizsák megtalálása újabb keresésekhez vezetett a Culebra-folyó mentén, aminek következtében megtalálták Kremers farmer rövidnadrágját egy szikla tetején, néhány kilométerre attól a helytől, ahol Froon hátizsákjára bukkantak. A kezdetekben a sajtó arról írt, hogy összehajtva találták meg a ruhát, ám a rövidnadrágról 2021-ben közzétett képek cáfolták ezt az információt.
Tragikus baleset vagy rejtélyes gyilkosság?
Két hónappal azután, hogy megtalálták Kremers hátizsákját, egy törött medencecsontra bukkantak a területen. A DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy ez Kris Kremersé volt. Előkerült ezután Lisanne csizmája is, amelyben még mindig benne volt a lábfeje.
Froon bal lábának egy részét végül a ngobe őslakosokkal együttműködő idegenvezetők találták meg, beleértve a combcsontot, a sípcsontot és a még mindig bakancsos lábfejét.
Kris Kremers medencéjének csak a bal felét és a jobb 10-es számú bordáját találták meg.

Az egyik személynek kevesebb mint 10 százaléka, a másiknak pedig kevesebb mint öt százaléka került elő
– idézte 2017-ben a Daily Beast egy, az ügyet közelről ismerő panamai törvényszéki antropológus szavait, aki hozzátette, hogy a körülményekhez képest „ez a fajta szélsőséges széttöredezettség nagyon furcsa”. A panamai Közigazgatási Minisztérium szerint nincs bizonyíték arra, hogy állatok lakmároztak volna a holland lányokból, mivel a maradványokon nem voltak karmolás-, állatoktól származó harapásnyomok. Arra se utalt semmilyen jel, hogy a folyó sziklái sebesítették volna meg őket. Legalább 33 csont került elő szétszórva a folyópart közelében, Lisanne csontjain még mindig volt némi bőr, de Kris csontjai viszont kifehéredettek, netán kifehérítették őket.

Bár Panama trópusi ország, érdemes megjegyezni, hogy Boquete környékén nem egyszerű őserdő, hanem egészen pontosan felhőerdő (trópusi köderdő) terül el, ami a 1000 és 3000 méter magas trópusi hegyek lankáin alakul ki. Itt az éghajlat hidegebb, növényzete rendkívül sűrű, ám mérges pókokon, skorpiókon, kisebb vadmacskafajokon kívül a területen nem jellemzők az olyan ragadozó állatok, mint a puma vagy a jaguár – ez is azt támasztja alá, hogy nem lett volna olyan nagyobb állat, ami megtámadta volna őket életveszélyesen. Továbbá hozzá kell tenni, hogy az egyedi éghajlati körülmények ellenére is a két lány maradványai mind az oszlás különböző stádiumaiban voltak.

A Panamai Jogi Orvosi és Törvényszéki Orvosi Intézet (IMELCF) egy magas rangú forrása korábban azt nyilatkozta, hogy szerinte a minisztériumnak [Közigazgatási Minisztérium] „jó oka van arra”, hogy ennyire titkolózik a boncolásokkal kapcsolatban:
„A megtalált csontok alacsony száma, a rajtuk lévő nyomok hiánya és a fehérítés jelenléte, mindezek arra utalhatnak, hogy meszet vagy hasonló vegyi anyagot használtak a bomlás felgyorsítására” – a forrás korábbi esetekkel hasonlította össze a két eltűnt holland lány ügyét, és párhuzamot talált a csontok épsége és mexikói kartellek módszerei között. „Bárki is tette ezt, nagyon okos. Nem hagyott sok bizonyítékot. És nem lesz könnyű elkapni.”

Bár a holland nyomozók balesetként zárták le az esetet, a panamaiak mégis gyilkosságként kezelték azt, annak ellenére, hogy senki ellen nem emeltek vádat, és gyanúsítottat se neveztek meg. Mégis középpontba került több ember. Egyik közülük pont az a túravezető volt, egy bizonyos Feliciano Gonzalez, akivel Kremesnek és Froonnak április 2-án kellett volna találkozniuk, és akivel, mint kiderült a rendőrségi iratokból, eltűnésük napján személyesen is beszéltek. Az akkor 60-as éveiben járó férfi beszélt angolul, valamennyit németül, és kizárólag női turistákkal dolgozott együtt. A boquete-iek igen ellentmondásosan beszéltek róla. Valaki szerint rendkívül sokat tett azért, hogy turisztikailag felvirágozzon a környék, mások viszont sötét egyénként írták le, sőt azt is beszélték, hogy Panama legkeresettebb sorozatgyilkosa. A helyi hotelből kitiltották, mert durván viselkedett nőkkel, és azt beszélték, hogy igen könnyen tudott megtenni nagy távokat a dzsungelben. Állítólag egyszer még a két lány szállásán is megfordult, és megbolygatta a bizonyítékokat. Kihallgatásán, anélkül, hogy azt a nyomozók közölték volna vele, tisztában volt vele, hol tűntek el pontosan a lányok, annak ellenére, hogy a közösen tervezett túrájuk az ellentétes irányba vezetett volna. Továbbá Kremers és Froon maradványait pár kilométerre a házától találták meg.
Szintén gyanús alaknak számított Leonardo Arturo González, az a taxisofőr is, aki a lányokat az El Pianista-ösvény elejére vezette. Ám ő 2015 márciusában, kevesebb mint egy évvel a két nő eltűnése után rejtélyes módon vízbe fulladt. Nem ez az egyetlen megmagyarázhatatlan haláleset, ami a nyomozás alatt történt. Az ügyben említésre került a fentebb írott idegenvezető mostohafia, Tito is, aki a beszámolók szerint hajlamos volt az erőszakra, főleg részegen. Tito egy bandához tartozott, akinek tagjai között volt egy bizonyos Edwin, Sam John D, Jose Manuel Murgas és Cesar 'La Cuervo' S (A varjú) nevezetű férfi is. Murgas állítólag még 2015 előtt meghalt, ahogy az a férfi is, aki 2014. április 2-án Titót és Murgast összekötötte a lányok eltűnésével. A férfi a hivatalos eltűnéses bejelentés után két nappal rejtélyes körülmények között megfulladt, balesetként zárták le, ám a hatóságok ezt 2014 ősze és 2015 eleje között gyilkosságra változtatták.

10 évvel az eset után még mindig vitatott a halál oka. A kérdések egyre csak gyűlnek, mivel más nők – köztük egy Catherine Johannet nevű amerikai fiatal, akit kővel leütöttek, majd megfojtottak – is eltűntek, vagy meggyilkolták őket nagyjából ugyanabban a régióban.