Egy időben teljesen ellepték a 3D-ben készült filmek a mozikat, azonban néhány Pixar-klasszikust leszámítva kizárólag a Shrek az, amely a mai napig képes szétfeszíteni a közösségi médiát és az internetet, amint valami új hír érkezik róla. De vajon miért?
Amikor a kilencvenes években még meglehetősen jelentéktelennek számító DreamWorks bejelentette, hogy filmet készít William Steig 1990-es „tündérmeséjéből”, mindenki csak legyintett. Bár a stúdió nem igazán készített rossz filmeket (az Egyiptom hercege vagy akár a Csibefutam is elég korrekt sikerek voltak), a vállalatot mindenki elkönyvelte annak a cégnek, amely próbál a Disney nyomában loholni, de beérni sohasem fogja, sem szintben, sem bevételek tekintetében. Persze Hollywoodban eléggé nagy meglepetés volt, hogy Steig írásának jogait alig egy évvel a debütálást követően Steven Spielberg végül nekik passzolta le, ezek a hullámok nem érkeztek el hozzánk.
A filmet 1995-ben kezdték el megalkotni, Shrek eredeti hangja Chris Farley lett volna és bár elvileg szinte minden dialógust felvettek vele, halála után a forgatókönyv jó pár ponton módosult, így került a szerep Mike Myershez. Myers eleinte próbálta utánozni kollégáját, végül rábeszélte a céget, hogy az összes szöveget vegyék fel újra. Ő adta hozzá az itthon amúgy zseniális szinkronban nem igazán tetten érhető skót akcentust is – a többi pedig, ahogy mondani szokták, történelem.
Maximum 90 perces filmek az alacsony koncentrálóképességgel rendelkezőknek
2025.1.28 11:18
A film végül közel hat évig készült, a csapat többek között Cameron Diazzal, John Lithgow-val és Eddie Murphyvel egészült ki, a meseregény „adaptációját” – amelynek a végére nem sok köze volt az eredeti műhöz – négy forgatókönyv-specialista segítségével hozták össze. A végeredmény közel 500 millió dolláros bevétel, a látványt, a szinkronszínészek munkáját, a szkriptet és a humort is imádó kritikák, egy legjobb adaptált forgatókönyv-jelölés és egy aranyszobor, méghozzá a legjobb animációs filmnek járó. Az azóta több részt, spinoffot és sorozatot is megélt franchise jövő karácsonykor robbanthat nagyot a mozikban, a Shrek 5 azonban a minap főként azért kapott nagy hírverést, mert sikerült teljesen átformálni a karaktereket, a címszereplő lányának pedig nem más, mint Zendaya fogja kölcsönözni a hangját. Na de 2026 végéig még sok víz lefolyik a Dunán, nézzük meg, miért lehet a mai napig milliók kedvence a zöld ogre?
„Kék virág, piros tüske, kék virág, piros tüske… de kár, hogy színvak vagyok!”
Míg a kor animációs filmjei elég hamar eltűntek a süllyesztőben és maximum azokban ébresztenek nosztalgiát, akik akkor és ott éppen átélték őket, a Shrek más. Jól mutatja ezt, hogy most is beszélünk róla, dacára annak, hogy a zseniális második részt egy-egy megkérdőjelezhető minőségű harmadik és negyedik epizód, valamint egy gyenge és egy fantasztikus spin-off is követte Csizmással, a kandúrral a főszerepben.
A Shrek egyrészt elképesztően jókor volt jó helyen, másrészt pofátlan módon szállt bele páros lábbal a Disney-be. Egy kicsavart mese, amelyben a főhős a ronda szörnyeteg, aki nem azért indul el a (nem is annyira veszélyes) tűzokádó sárkányhoz, hogy megmentse a hercegnőt „és boldogan éljen, amíg meg nem…”, hanem azért, mert megbízást kap rá, ha pedig elvégzi a melót, visszakapja a mocsarát. A filmben a Disney-toposzok és úgy általában a tündérmesék szinte minden egyes sarokpontja megtalálható, de a visszájára fordítva. A „királyfi” – és ezúttal a méretére célzunk, ahogy a poénok zöme is csattan rajta – igazából egy hiú, öntelt kis tudjátok mi. A főhős eleinte gusztustalan, tapló (aztán persze kiderül, hogy réteges, mint a hagyma), a királykisasszony pedig nem is feltétlenül az a megmentésre váró hölgy, akinek látszik.
Ingyenesen nézhetjük meg fiatal alkotók munkáit a METUSCOPE Online Filmszemlén
2025.1.13 12:00
Elképesztő merész húzás ez, de a négy forgatókönyvíró nagyszerű érzékkel nem egy bizonyos Disney-mesét, hanem alapvetően a tündérmeséket forgatja ki: szereplőit felvonultatja mellékalakokként, ráadásul az eredmény, pont, mint maga Shrek, réteges. Azt, hogy a zöld ogre hatalmasat fingik a mocsárban, minden gyerek érti és képes vele rezonálni. De az olyan poénok, mint a takaró alatt meztelenül fekvő Farquaad nagyúr, aki újra meg újra megnézi a királykisasszony képét (de hol van a másik keze?!), vagy a Robin Hood-szerű figurák felbukkanása és mátrixos időlassítással való elnáspángolása a felnőttekből szakítottak ki ordas röhögést.
Magyarországon ráadásul elképesztő szinkrongárdát kapott a meseparódia, amelyből ugyan tényleg kimaradt a skót akcentus, cserébe a néhai Gesztesi Károly barátságos orgánuma, Für Anikó Fiona hercegnője, Kerekes József Szamara és a szintén már az égben szinkronizáló Végvári Tamás Farquaadja egytől egyig zseniális választások a szerepekre. A fordítás pedig pazar, a poénok ugyanúgy ütnek, mint az eredeti verzióban. Generációk képesek felidézni például, amikor a szószátyár hátas jószág és a szörnyeteg a vár felé közeledve kénes bűzt éreznek, majd a Szamár azt hiszi, „barátja” szellentett egyet, mire Shrek megfordul: „Hidd el, Szamár, ha én csinálom, megdöglesz!”
Mindehhez pedig olyan modern, animációs filmekben meghökkentően ható előadók szolgáltatták a zenét, mint a Smash Mouth, Joan Jett, az Eels vagy épp Rufus Wainwright, aki Leonard Cohen Hallelujah cím dalát hosszú évekre bebetonozta az énekes-sztárkereső műsorokba.
A meseszerű hangulattól alaposan elütő, de valamiért a Shrekbe átkozottul beleillő dalok még egyedibbé varázsolták a művet, és ma már nem tudjuk elképzelni a nyitányt a „Somebody once told me the world is gonna roll me” kezdés nélkül.
A Shrekben minden kísérleti: a technológia, a történetmesélés stílusa, a színészek, a karakterek, a zenék, a jelenetek. A legmeghökkentőbb dolog pedig az, hogy ez a fajta merész kísérletezőkészség tette kortalanná. Nem a bevált sablonok mentén építették fel a sokadik 3D animációs filmet, hanem ösztönösen rakosgattak bele mindent, amiről úgy érezték, belefér, legyen az Mátrix-paródia, vagy bájosan madarakkal éneklő, majd a helyzetet totálisan kifordító szcéna. A Shrek azért működött és működik a mai napig, mert nem kémcsőben kísérletezték ki a részeit, hanem „hadd szóljon!” alapon rakták össze elképesztően tehetséges emberek.
„Lehet, hogy néhányan meghaltok, de ezt az áldozatot hajlandó vagyok meghozni.”
Az őrületes sikernek köszönhetően természetesen jönnie kellett a folytatásnak, ezt azonban meglepő módon nem kapkodták el. 2004-ben, három évvel az első után debütált a második rész, és bizony nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Shrek-jelenség köztudatban maradjon. A zseniális forgatókönyv ezúttal a Szőke Hercegtől kezdve a „jóságos” tündérkeresztanyán keresztül Zorrón át fordít ki ugyanúgy mindent és mindenkit. A sztori gerincét az adja, hogy hősünket újdonsült neje szeretné bemutatni a szüleinek, akik azonban finoman sem örülnek a zöld vejnek, no meg annak a ténynek, hogy a csók kettejük között kissé másként törte meg az átkot, mint ahogyan azt kellett volna.
Téli animeajánló: visszavonult bérgyilkos, gyilkosság a zombiapokalipszis közepén és egy sorsfordító citromos üdítő
2024.12.7 10:05
A második epizód ott folytatja, ahol az első abbahagyta, de persze még harsányabb, még rétegesebb, tempója pedig egy idő után eszement módon felpörög, hogy aztán az I need a hero című slágerre zajló fináléban a szörnyfilmektől kezdve minden, de tényleg minden fricskát kapjon (a dalt eredetiben Jennifer Saunders énekli, magyarul pedig a Jótündér Keresztanyát szinkronizáló Zakariás Éva hangja csendül fel zseniálisan!) A rajongók nem igazán tudnak megegyezni abban, hogy az első vagy a második rész volt-e a jobb, ez viszont elég sokat elmond a folytatás minőségéről, amelyről nem egy kritikus kijelentette, hogy olyan mérföldkő az animációs filmek folytatásának történetében, amilyen A birodalom visszavág volt a filmekében.
Amerikában olyan sztárokkal egészült ki a gárda, mint Antonio Banderas, John Cleese, a már említett Jennifer Saunders, vagy éppen Larry King, őket itthon a már sajnos szintén elhunyt Selmeczi Roland, Harsányi Gábor, Zakariás Éva vagy éppen Verebes István (!) szólaltatta meg. Akárcsak az első epizód esetében, úgy a folytatáséban is odafigyeltek a szinkron minőségére, amely idézhető, frappáns és jópofa, úgy, mint az eredeti. Ráadásul, ahogy az első epizódban, itt sem nagyon kellett figyelni arra, kire szólnak be, miből csinálnak viccet. A családi vacsora színtiszta rasszizmussal átitatott kellemetlensége, a Csúnya Mostohanővér, aki egy női ruhába öltöztetett férfi, a vakok, a celebek… mindenki megkapja a magáét, de még nem bántó szinten, éppen azon a fajta határon mozogva, amin nehéz nem jóízűen röhögni.
Míg az első rész tulajdonképpen egy kísérleti film volt, a második ugyan már kötötte magát a lefektetett szabályokhoz, de csak azért, hogy néha olyan erővel rúgja fel őket, hogy az ember totálisan kizökkenjen. Az biztos, hogy a készítők nem érték be egy Reszkessetek betörők-szerű „remake”-kel, itt is még bátran mertek új dolgokat, szereplőket, helyzeteket alkotni. Bevétele világszerte megközelítette az egymilliárd dollárt (388 milliárd forint), ebben pedig nemcsak az animációs filmek között volt sokáig csúcstartó, de a folytatások terén is.
„Rendben, senki se mozduljon. Van egy sárkányom, és nem félek használni!”
Bár a menetrendszerűen három évvel később érkező harmadik epizód sem nevezhető kifejezetten rossz filmnek, és az azt három esztendővel követő negyedik etap sem volt borzalmas, az tény, hogy az első két epizód nyomába nem tudtak felérni. A DreamWorks kicsit belekényelmesedett a biztonságosabb panelekbe, kevésbé mert kockáztatni, kevésbé volt bevállalós, de miután nem sikerült izomból elrontani a dolgot, így az első két rész fénye sem kopott meg.
REFRESHER-KVÍZ: Te mennyire ismered a magyar animációs filmeket és sorozatokat?
2024.11.23 9:07
Mondanunk sem kell, hogy a Shrekből igazi, médiumokon átívelő franchise lett: képregények, videójátékok, rövid, direkt a tévébe, vagy épp 4D mozikba küldött filmek sorát fialta ki, amely 2010-ben torpant meg, kicsit érthetetlen módon. Bár a kritika az utolsó felvonást nem szerette annyira, az év legjövedelmezőbb filmje lett a maga diszkrét 750 milliós bevételével (291 milliárd forint) – és tegyük hozzá a bevételi adatokhoz se itt, se korábban nem számoltuk hozzá a merchöket. Őrületesen sikeres széria volt tehát, amely valamiért behúzta a kéziféket. Talán ennek is köszönhető, hogy a mai napig releváns és érdekli az embereket, miközben az eddigi részeket már nemcsak az akkori gyerekek, de az ő gyermekeik, és kis túlzással lassan majd az övéik is élvezhetik.
Az ötödik rész mindenesetre minimum hivatalosan 2014 óta van tervben, egyszer már tervezett premierdátuma is volt 2019-re, és egy forgatókönyvet is írtak hozzá 2016-ban. Ebből azonban nem lett semmi, talán szerencsére, mert itt még arról szóltak a pletykák, hogy rebootot kapunk, az eredeti szereplők nélkül. A mostani helyzet az, hogy a jelek szerint az amerikai szinkronmunkálatok már elkezdődtek, legkésőbb pedig 2026-ban újra a zöld ogre próbálja meg leuralni a mozikat. Ha csak nagyon el nem rontják, akkor biztosak vagyunk benne, hogy elég sokáig a nézettségi listák élén tanyázik majd, ahogy abban is, hogy itthon nagyon más lesz az ötödik felvonás Gesztesi Károly szerethető hangja nélkül. Bárki is lép a nyomdokaiba, nem lesz könnyű dolga.
