Hatalmas bombaként robbant az interneten, hogy a színész nemcsak, hogy visszatér a Marvelhez, de nem mellesleg új szerepben tetszeleg majd. A rajongók mindenesetre örülnek, más kérdés, hogy laikus nézőként jó lesz-e ez nekünk.
Amikor a filmes Bosszúállók szerződései lejártak, a színészek egymás után tették le a nagy esküt, hogy ők bizony soha többé nem térnek vissza az MCU-ba. Ugyan Hollywoodban dőreség azt mondani, hogy soha, de ha a nyilatkozatokat elnézzük, szinte mindegyikben van kiskapu: van, aki csak pár évre pihenne, más az eredetileg megformált szereplőt szeretné holtnak tudni, miközben az MCU-val semmi gondja nincs. És akkor ott van Robert Downey Jr., aki értelemszerűen nem nagyon zárt be semmilyen kiskaput. Miért is tette volna? Egyes források szerint „jelentősen többet keres majd” 80 millió dollárnál a következő két Bosszúállók-filmben, és biztosak lehetünk benne, hogy a figura nem csak ezekben fog felbukkanni. Elképesztő privilégiumokat élvez a Disney-nél (például saját magángép), emellett pedig olyan helyzetben van, hogy nem neki diktálnak, ő diktálhat: állítólag a töméntelen mennyiségű pénz mellett kikötötte, hogy csak abban az esetben bújik Dr. Doom bőrébe, amennyiben az előző Bosszúálló-filmek rendezői, a Russo fivérek dirigálják le ezt a két etapot is.
Kreatív döntés helyett kényszerszülte helyzet
A Disney elég nagy csávába kanyarította magát a Marvel-filmekkel. A hatalmas fináléval sikerült lezárniuk egy korszakot, özönlöttek a népek a mozikba: a két, eszement látványos film, vagyis a Bosszúállók: Végtelen háború és a Bosszúállók: Végjáték felfoghatatlan mennyiségű pénzt termelt, nem mellesleg pedig lezárt egy korszakot. Egy rakás színésznek járt le a szerződése, akik már kezdték unni, hogy mindig ők mentik meg a világot a finálében rendszeresen megjelenő, de még csak véletlenül sem emberekből álló CGI sereg ellen. Nem kell hozzá doktori címmel rendelkezni, hogy érezni lehessen, Kevin Feige, a Marvel filmes univerzumának teljhatalmú ura nagyjából idáig tervezett, így a „multiverzum-saga” kicsit szétesős volt, mintha sehová sem tartana. Természetesen a Covid sem tett jót a dolognak – nehezített forgatási körülmények, a termekbe egyre nehezebben betérő nézők – de ami tény, hogy sem a Shang-Chi, sem az Örökkévalók nem hozta azokat a számokat, amelyeket elvárt volna a stúdió. Igazán nagyot szakítani a Végjáték után két, tökéletesen felépített fanservice mozival lehetett: A Pókember: Nincs hazaút és a Doctor Strange az őrület multiverzumában közönségkedvenc karaktereket mutatott meg, előbbi gyakorlatilag a három „legendás” Pókit terelte egy filmbe, utóbbiban pedig először láthattuk a Fantasztikus Négyest és néhány X-Ment is. Az ötödik fázis persze ekkor már javában készült, bár szinte az esélytelenek nyugalmával: A Hangya sosem volt nagy közönségkedvenc, A Galaxis őrzői csak búcsúzni tértek vissza, és egyelőre – bár nem látunk a jövőbe, de – úgy tűnik, hogy a bevételi rekordokat döntögető Deadpool & Rozsomáklesz az egyetlen igazi, átütő siker. Egy film, amely 20-25 éves címekhez sem rest visszanyúlni egy színész előtt tisztelegve, olyan szintű nosztalgiával nyomva tele a két főhős csörtéjét, amelyre nem igazán volt még példa. A jelek szerint tehát ez működik: a bevált, a nosztalgia, a régi ismerősök érdekesek, az új szereplők nagyon nem. Jonathan Majors büntetőpere miatt ráadásul repült a Disney-től, így a sorozatokban jobban demonstrált főgonosz, vagyis Kang, aki afféle Thanos-pótlék lehetett volna, kiesett a lehetőségek közül. A Disney nem tehet mást, mint rohan, méghozzá előre.
A nosztalgia fogja előrébb vinni a következő fázisokat?
A Disney nem könnyítette meg a saját dolgát, a filmek fontosabb részeinek megértéséhez ugyanis szükség lett a Disney+-on futó sorozatok ismeretére is, pedig az Egyesült Államokon kívül is sok kritikus felrótta nekik, hogy nehezen követhetőek a filmjeik „nagy kirakósjátékai.” Immáron azonban nemcsak az egyre kevésbé rendszeresen jelentkező mozikra, de a sorozatokra is oda kell figyelnünk, ha mindennel képben akarunk lenni. Érezhető volt, hogy ez az út sokáig nem lesz tartható, és akkor ebből a helyzetből emelkedik ki Robert Downey Jr., a Deadpoolt rövid idő alatt váltó potenciális „Marvel Jézus”, aki soha nem mondta, hogy soha, és izgalmas feladatot is kapott: ezúttal a Marvel-univerzum egyik legfélelmetesebb ellenfeleként bukkan majd fel.
Marvel Jézus feltámadt, de az MCU-világ bűneit már nem tudta megváltani – Kritika a Deadpool & Rozsomákról
2024.7.24 14:43
A multiverzumok megnyílásával persze bármi megtörténhet (Dr. Doom és Vasember számtalanszor akasztottak bajuszt a múltban), de kicsi rá az esély, hogy megpróbálják megmagyarázni majd a „hasonlóságot” a nem túl jóságos doktor és az egykori fegyverkereskedő zseni között. Nem is nagyon lenne értelme tovább bonyolítani a dolgot – előzetesek, plakátok ide vagy oda oda, valószínűleg milliók lesznek, akik meglepődnek majd a filmet látva, hogy nem Vasembert látják maguk előtt. Alapvetően pedig Robert Downey Jr. fantasztikus színész, ha sikerül neki jó szerepet írni, és nem elfecsérelni őt, akkor tényleg megmentheti a következő fázisokat.
Annyi azonban bizonyos, hogy nem előre megtervezett lépésről van szó. Majors balhéja, az őt előkészítő filmek és sorozatok elvárt alatti szereplése olyan helyzetbe hozta Feige-t, amire még nem volt példa: nem előre tervez, hanem a felmerülő körülményekre reagál. Pár éve, bár kimondva nem volt, úgy tűnt, előbb lépne ki a Disney-ből, semhogy utat adjon a Deadpool 3-nak, ezzel pedig elvegye a „gyerekbarát” imázst a Marvel képregényeken alapuló filmes univerzumtól. Ma pedig már az tűnik elképzelhetetlennek, hogy ne tervezne vele, akár csak „átjáróként”, a fő kalandszálat messziről piszkáló figuraként.
A nézők mindenesetre döntöttek: nekik nem rosszul megírt női szuperhősökre, paródiába hajló egykori hősökre, vagy totálisan értelmetlen Örökkévalókra van szükségük. Nekik a nosztalgia kell, három Pókember kell, Rozsomák és Deadpool kell, az elmúlt 20-25 évnyi, FOX-os, Disney-s Marvel is kell. Feige pedig nem hülye, tökéletes érzékkel tapintott rá eddig is arra, hogy a rajongóknak mire van szüksége, egyedül a Végjátékok után érződött kicsit tanácstalannak.
Mire számítunk?
Őszintén szólva, mi még több nosztalgiára. A multiverzumoknak köszönhetően ezúttal bármelyik halottnak hitt karakter felbukkanhat akár régi szerepében, akár valaki újéban (lásd Dr. Doomot), és bizony nem mindenki karrierje kezdett el üstökösként felfelé ívelni az MCU elhagyása után. Hogy hogyan fogunk ki tudja hány sorozat, meg film után rárepülni a hatodik fázisra, amelyig összesen négy film van hátra, hogyan fogják Dr. Doomot kellően jól felépíteni, és milyen őrület szabadul el, az egyelőre bizonytalan. Ahogy az is, hogy a Disney Bob Iger vezetésével esetleg elgondolkodik-e azon, hogy talán néha ráférne némi pihenő erre a bizniszre is, de ez már egy másik kérdés.
