- terméket vagy szolgáltatást 18 éven felüliek számára
- szex, meztelenség vagy más felnőtt tartalom
- erőszakos, véres vagy arra érzékenyek számára nem megfelelő tartalom
Egy magyar fellépő is részt vett azon az izraeli Nova Festivalon, amelyre rakétákkal és fegyverekkel támadtak a Hamász terrorszervezet emberei a szombati összehangolt támadás részeként.
Ahogy mi is beszámoltunk róla, múlt hétvégén, péntektől vasárnapig, tartották a Nova fesztivált az izraeli Negev-sivatagban, a gázai-izraeli határhoz közel. Izrael minden részéről érkeztek fiatalok a trance és rave profilú fesztiválra, hogy megünnepeljék a zsidó Szukkót ünnepet, a rendezvény viszont brutális vérengzésbe fulladt.
„Eljött az idő, amikor az egész család újra összejön. És micsoda móka lesz!“ – írták a szervezők a kezdés előtt a közösségi médiában, akik akkor még nem is sejtették, hogy a Hamász palesztin terrorszervezet meglepetésszerű támadást tervez Izrael ellen. A fesztiválozók először rakétákat jelző szirénákra lettek figyelmesek, majd a Hamász harcosai jelentek meg a helyszínen, és támadtak rá az ott tartózkodó civilekre. A furgonokkal érkező, nagyjából ötven fős fegyveres alakulat előbb lekapcsolta az áramot a fesztivál területén, majd tüzet nyitott. A Zaka mentőügynökség szerint a brutális mészárlásnak több mint 260 áldozata van.
A HVG most arról ír, hogy magyar fellépője is volt a Novának: az Ozora Fesztivál főszervezőjeként is ismert DJ Wegha (Tóth András) október 7-én hajnali 3:30 és 4:45 között játszott, a fesztivált 6:30 körül támadták meg. DJ Wegha hétfőn egy rövid bejegyzésben adott magáról hírt, ahol csupán annyit írt:
Megvagyok.
Részvétem a családoknak,
borzalom. 🖤
A művészt Noa Beer szervező menekítette ki, aki hétfőn megrázó felvételeket osztott meg a közösségi médiában, és egy hosszú bejegyzésben mesélte el a átélteket. A szöveget változtatás nélkül közöljük:
„Először, amikor láttam a fejünk fölött repülő rakétákat, azt gondoltam, hogy micsoda szégyen. De amikor egy puskás terroristával álltam szemben 20 méterre tőlem, akit még hatan vettek körül, megértettem, hogy a szégyen nem a megfelelő szó, talán a rémület, vagy talán csak a hitetlenség, hogy ilyesmi valaha is megtörténhet az én országomban.
Hajnali 02:45-kor érkeztem a buliba, az volt a feladatom, hogy az egyik külföldi DJ-t elhozzam a szettjéhez, és a fellépése végéig minden olyan nagyszerűnek tűnt, az emberek boldogok voltak, buliztak, jól érezték magukat. A fellépése után kimentem a táncparkettre, szeretem érezni a körülöttem lévő boldog emberek energiáját.“
06:20-kor visszamentem a színpadra, hogy filmezzem egy jó barátomat a fellépése alatt. Az utolsó videó a telefonomon 06:28-kor készült, másodpercekkel azelőtt, hogy észrevettük, hogy rakéták vannak az égen. A helyzet szürreális volt, nem hallottunk semmit, mivel a zene hangos volt, de hirtelen elkezdtük látni a rakétákat az égen. A következő pillanatok ijesztőek voltak, lekapcsoltuk a zenét és kiabáltunk a tömegnek, hogy rakéták vannak és mindenki feküdjön le és fedezékbe.
„Elmentem a színfalak mögé, körülbelül 20 ember ült ott, akik féltették az életüket, de fogalmuk sem volt arról, hogy mi jön. Néhány perc múlva valaki a mikrofonon azt mondta, hogy mindannyian kezdjük el elhagyni a buli területét, amilyen gyorsan csak lehet, így azt mondtam a DJ-nek, akivel voltam, hogy fussunk a kocsihoz. Mi voltunk az egyik első autó, amelyik elhagyta a bulit, azt gondoltam, hogy ez szerencse, fogalmunk sem volt arról, hogy mi fog következni. 5 perccel később velünk együtt kb. 5 autó volt úton, én a harmadik autóban ültem, és a legtöbb ember megállt az úton, hogy menedékbe bújjon, én viszont próbáltam hazajutni, amilyen gyorsan csak tudtam.
A következő néhány percet nehéz megmagyarázni, az előttem lévő 2 autó hirtelen fékezett és egyenesen egymásnak mentek, és az út szélén pedig egy motorkerékpár, mellette egy ember feküdt, azt hittem, hogy elütötték a motorost és megálltak.“
Éppen kinyitottam az ajtót, hogy segítsek a sebesültnek, amikor megláttam az első terroristát, 20 méterre volt előttem, őrült módon tüzelt egyenesen rám, a szemembe nézett. Kiabáltam a DJ-nek, hogy szálljon ki a kocsiból és menjen fedezékbe, azt hittem, hogy katonák tüzelnek vissza rá, de rémületemre még több terrorista volt, körülöttünk voltak, sehova sem tudtunk menni.
„A többi autóból még életben maradt emberek felénk kúsztak, sebesülten és rémülten, öten voltunk, akik az autók között bújtunk el. A másodperc tört része volt a döntés, kiáltottam, hogy mindenki szálljon be az AUTÓBA! Én beültem a vezetőülésbe, sokáig tartott, hogy feloldjam az autó parkolási módját, a sérültek pedig a hátsó ülésekre szálltak. Nagyon féltem, egy terrorista egyenesen előttem állt, őrült módon lőtt, gyilkos tűzzel a szemében.
Látványos harcok és borzalmas karakterek: megnéztük a Polgárháborút, ahol Amerika szembeszáll saját magával
2024.4.21 9:02
Nem tudom, hogy a testem hogyan tudta meghozni a döntést, hogy megpróbáljak kihajtani onnan, de ez a döntés megmentette a saját és még 4 ember életét. Hátrafelé hajtottam és megfordultam, amikor láttam, hogy megtehetem, de még több terrorista várt, autók ütköztek össze, miközben a sofőröket a szemünk láttára lőtték le, emberek próbáltak elmenekülni, és a helyszínen lőtték őket agyon. Körülbelül 10 másodperc volt, ez alatt több halált láttam, mint valaha életemben. Láttam őt, ahogy a szemembe nézett, és felemelte a fegyvert, hogy lelőjön minket, abban a pillanatban, amikor elkezdtem felé hajtani, és akkor megtettem, nem néztem hátra, ráléptem a gázra és vezettem, ránk lőtt, talán 2 méterre volt tőlünk, és alig kerülte el az ablakot. Tovább vezettem, miközben a kocsi hátulját még mindig lőtték, és nem néztem hátra. A kocsiban 2 sérültem volt, az egyiket a lábán, a másikat a kezén lőtték meg. Először az egyik producer barátomat hívtam, el akartam mondani neki, hogy lövöldözés van az úton, és ne engedjenek senkit a mi irányunkba, mindez csak percekkel azelőtt történt, hogy a terroristák megérkeztek volna magához a bulihoz.
A következő 30 percben minden erőmmel arra összpontosítottam, hogy biztonságos helyre jussunk, az autóban sérült emberekkel, miközben nem tudtuk, hogy mennyire súlyos a sérülésük, és a rakéták még mindig másodpercenként repültek a fejünk felett. Beértünk a kórházba, a sérültek orvosi segítséget kaptak, én pedig csak vártam ott, nem tudva, hogy mi legyen a következő lépés. És akkor kezdtek megérkezni a sérültek, a barátaim, a meglőtt és megsebesült, vérző és rémült emberek, síró emberek, akik látták, hogy megölték a szeretteiket, szülők, akik a gyerekeiket keresték, nem tudták, hol vannak. Négy órát töltöttem a sürgősségi osztályon, próbáltam segíteni és megnyugtatni a körülöttem lévő embereket.
A történet többi része nem egy boldog történet, én hazaértem, egy kis karcolással a lábamon, ami aznap reggel látott borzalmakról tanúskodik, a barátaim nem.“
Több száz embert tart fogva a Hamasz, több százan meghaltak és több százan eltűntek. Mindannyian azért jöttünk, hogy a szabadságunkat és a szeretetet ünnepeljük, és ott maradtunk vérző és gyötrelmes állapotban, nincsenek szavak, amelyekkel leírhatnánk a borzalmakat, amelyeknek mi, a szeretet és a transz gyermekei tanúi voltunk. Minden gyönyörű lélek jöjjön haza épségben.“
