New Music Friday Refresher-módra: a Playback Péntekben ezúttal is a hét legizgalmasabb könnyűzenei megjelenéseit gyűjtöttük össze. Ezen a héten Szécsi Krisztián szemlézett négy magyar albumot, és válogatott mellé néhány friss dalt is.
Albumok
Sisi: SISTEMATIIK
A magyar rapszcéna hercegnője önazonosan április 20-án dobta le a gandzsafüstös magyar valóságra első, s már igen régóta várt EP-jét, a SISTEMATIIK-ot.
A már jól ismert Sisi-féle, kicsit reszelős, kicsit punk, de mindenesetre végletekig badass hangzásvilág most kissé háttérbe szorult, hogy teret engedjen a rapper valamivel higgadtabb és megfontoltabb oldalának. Bár bizton lesz olyan, aki ezt félreérti, mi mindenesetre reméljük, hogy ezt senki nem annak tudja be, hogy a megannyi férfi rapper között egy nőt kötnének a neméből adódó művészi princípiumok, meg az ilyen középkori genderideológiák. Ellenkezőleg, a SISTEMATIIK egy fullon a 90-es évek végét, 2000-es évek elejét idéző oldschool rap, hip-hop album, melyben Sisi még komolyabb amplitúdót adott kreatív vízióinak. A négy dalból álló EP jól mutatja, hogy nem csupán egy remek szövegírót köszönthetünk Sisi személyében, hanem egy boszorkányosan flexibilis zenészt is, aki nem fél inspirálódni a rap korábbi irányzataiból azért, hogy valami sokkal előremutatóbbat alkosson. Pöpec anyag lett, Sisi!
Szlimmy, Loki: Arctáncoltató
Két évvel Dűnék című albumja után ismét a sci-fiből inspirálódva jelentkezik Szlimmy, ezúttal a regénysorozat alakváltó lényeire épít fel egy létkérdéses metafórát, az arctáncoltatókra.
A Grosskidz trap-kollektívából is ismert Pusztai Balázs Szlimmy Arctáncoltató erős s véget nem érő önkereső motívuma ezúttal is Loki instrumentáljaira épül, ám az úton elkíséri Miller Dávid és gyuris is két király featben. Bár a lemez zeneileg igen kohezív, semmiképpen nem lehetne azt mondani, hogy repetitív. A Kivagyok bizarr, vonósokkal játszó minimál trapjétől az Arcontáncoltató 2010-es évekre jellemző upbeat rapjén át egészen a klasszikus popban hangszerelt Nincs időig mindenféle elem található rajta.
OIEE: Two Sides
A hazai dallamos elektronikus zene megkerülhetetlen projektjének, az OIEE Two Sides című lemezének köszönhetően igen vibe-os nyár elé nézünk. Három évvel Urban Camouflage korongja után Kocsis Bence dalszerző-zenész-énekes legújabb albumján már Steve Dub ötszörös Grammy-díjas producer-zeneszerzővel dolgozott együtt, hogy az introvertáltság-extrovertáltság kontrasztjából megalkossanak egy nagyon király pure house, breakbeat témákkal átszőtt anyagot. A lemezen egyébként elég menő kollabok is helyet kaptak, így a gyakran váltakozó melódiák között találkozhatunk megbúvó Senával, M3nsával, Zahár Fannival, Horváth Hannával, Méhes Adriánnal és Ian O’Sullivannel is.
BIBA: Elmerülök
Itt van megint egy újabb Bittner-féle zenei projekt. A BIBA debütáló kislemezén egy magányos generáció lebzsel az árnyékban. Az EP dalai a transzgenerációs örökségek, az ambivalens szerelmi kapcsolatok, a belső küzdelmek és a remény erős témáit járják körbe. Olyan pszichológiai kérdésekről szólnak, mint hogy a függőségeink irányítanak-e minket, hogyan kötődünk, miért szorongunk, és milyen ma fiatal felnőttként bolyongani a világban vagy épp önmagunkban, legbelül. Teszik mindezt a nagyon instrumentális pop jegyében. Sok gitárral, rétegzett hangszereléssel.
Dalok
The Weeknd (with Future): Double Fantasy
Még a hét elején The Weeknd bejelentette, hogy hamarosan kiadja a The Idol Vol. 1 című legújabb albumját, mely az HBO hamarosan megjelenő, azonos című sorozatának kísérőlemeze lesz.
A dal Abel és Future ötödik közös projektje, és hozza mindazt, amit annyira szeretünk a párostól: rengeteg szintetizátor, melankolikus dallamok még melankolikusabb sorokkal.
Ed Sheeran: Boat
Minden Pinterest-es álomesküvőről ábrándozó lány kedvenc vörös hajú énekese is dobbantott egy újabb balladával, mely a májusban érkező '-' (Substract) című lemezének előfutára. Rögtön egy videóklip is kíséri az alkotást, melyben a brit zenészt hullámokkal dacolva hallhatjuk lelki és érzelmi megpróbáltatásairól énekelni. Az album geneziséről egyébként már mi is írtunk korábban. Nagyon úgy tűnik, hogy az eddigi legérzékenyebb Sheeran-lemezzel lesz dolgunk, s bár őszintén együttérzők vagyunk a dalszerzővel és fájdalmával, ám mégis el kell ismerni, hogy a Boat nem több, mint egy újabb Ed Sheeran-féle gitárra írt tábortüzes dal.
Christine and the Queens (feat. 070 Shake): True love
A True love nem egy friss szám. A dal már régóta ott van az elmúlt évek egyik legnagyobb francia zenei szenzációjának, Héloïse Adélaïde Letissier – művésznevén csupán Christine and the Queens-nek – repertoárjában, többek között a múlt hétvégi Coachellán is előadta a szerzeményt. A hatperces számban Christine a szeretet művészetéről énekel egy igen hűvös Mike Dean-ütemre, melyhez a bridge-ben végül 070 Shake is becsatlakozik.
Lil Frakk x 6363: Nem vagyok ideges
6363 és Lil Frakk receptre írták fel nekünk a zenei „lesz*rom tablettát”. A Nem vagyok ideges a szexi tempóváltásaival, a refrénben mantraszerűen, ám egyre hektikusabban visszatérő repetícióival garantált dallamtapadást okoz. Már most látjuk, hogy közönségkedvenc lesz koncerteken, ám óvatosságra intenénk mindenkit, hisz ha ezek a mély basszusok élőben beütnek, akkor a fejed fixen nem marad a helyén! A dal amúgy kapott egy elég menő klipet is, mutatjuk:
Kállay Saunders: Homesick
Kállay Saunders legújabb slágergyanús szerzeménye, a Homesick, a zenész állandó alkotótársával, a producer-dalszerző Anatuval és a világhírű producerrel, Dale Breckerrel közösen készült. A fülbemászó gitártémákkal átitatott popszám egy szerelmi viszályt elevenít fel, s meg kell mondanunk, hogy ehhez a narratívához elég jól passzol András hangja. Rádiókedvenc lesz, az fix!
