A szicíliai származású színésznőt láthattuk Federico Fellini 8½ című kultfilmjében, a Volt egyszer egy Vadnyugatban és a Rózsaszín párducban is.
Nyolcvanhét éves korában elhunyt Claudia Cardinale francia-olasz színésznő, a hatvanas-hetvenes évek egyik legnépszerűbb filmcsillaga – a hírt a színésznő ügynöke közölte a francia AFP-vel. Cardinale élete során 175 filmben szerepelt, az olasz filmgyártás fénykorának egyik legnagyobb színésznője volt annak ellenére is, hogy ahogy azt ő maga mondta el egy interjúban, egy olyan ország hősnőjévé vált, aminek nem is beszélte a nyelvét.
„Egy szabad és inspiratív nő örökségét hagyja ránk, mind nőként, mind művészként
– idézte a filmcsillag ügynöke, Laurent Savry közleményét az MTI.
Claude Joséphine Rose Cardin szicíliai apától és francia anyától született 1938-ban a tunéziai La Goulette-ben, közel Tuniszhoz. Tanárnak készült, de 1957-ben megnyerte a Tunisz legszebb olasz nője szépségversenyt, díja pedig egy jegy volt a velencei filmfesztiválra, ez segített abban, hogy beinduljon a filmes karrierje. Karrierje elejét egy szörnyű tett árnyékolta be, egy producer megerőszakolta és teherbe ejtette, ő pedig világra hozta Patrick nevű fiát, aki még inkább arra ösztönözte, hogy a megélhetés reményében minél több szerepet vállaljon. A színésznőt eleinte több filmben is szinkronizálták, amiért eredetileg csak arabul, franciául és szülei révén szicíliai akcentussal beszélt olaszul, később azonban olasztudását is tökéletesre fejlesztette, és többek között éppen Federico Fellini volt az, aki arra biztatta, szólaljon meg a 8½-ben saját hangján.
Cardinale ezek után olyan filmekben kapott szerepet, mint Luchino Visconti rendező 1963-ban bemutatott nagyszabású filmje, a Párduc, szerepelt Sergio Leone Volt egyszer egy Vadnyugat című klasszikusában vagy a szintén Visconti rendezésében készült Rocco és fivéreiben. Élettársa a nápolyi filmrendező, Pasquale Squitieri volt, tőle született Claudia nevű lánya. Cardinale idősebb korában is aktívan vállalt szerepeket, 2000-ben az UNESCO jószolgálati nagykövetévé nevezték ki a nőkért és lányokért végzett munkájáért. 1993-ban vele és Alain Delonnal Friderikusz Sándor készített interjút:
